Cyrano, rendezte: Joe Wright, szereplők: Peter Dinklage, Haley Bennett, Kelvin Harrison Jr., amerikai musical, 123 perc, 2021 (12)
Mondd, szeretsz?
A külső vagy a belső értékek számítanak, ha szeretünk valakit? Elég-e egy kapcsolathoz a kölcsönös vonzalom és meddig tartható az, ha mást akarunk az élettől, mint a párunk? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Edmond Rostand 1897-es drámája és a legutóbbi 2021-es musical, a Cyrano is.
A 17. századi Franciaországban járunk. Cyrano de Bergerac (Peter Dinklage) hírhedt bajkeverő, kiváló költő és a városban állomásozó gárda egyik századosa. Évek óta szerelmes a végtelenül kedves és gyönyörű Roxanne-ba (Haley Bennett), akivel régre nyúló barátságot ápol és akit rokoni szeretettel vesz körbe jobb híján, mivel úgy véli soha nem lesz esélye a lánynál törpesége miatt. Roxanne barátjaként és bizalmasaként kezeli a férfit, így mikor első látásra beleszeret a városba érkező új katonába, Christian de Neuvillette-be, a férfi segítségét kéri. Mivel Roxanne ingatag anyagi keretek között van és függő helyzetében fogadja egy gazdag herceg udvarlását, így bimbózó szerelmét titkolnia kell.
Cyrano feladata megóvni Christiant a városban és amennyiben kivezénylik őket a spanyolok ellenében, a fronton egyaránt. A fiatalembert megismerve aztán rájön, bár jószívű és tisztességes szándékú, a stílusa kissé bárdolatlan és semmit se konyít a szép szavakhoz, amik elengedhetetlenek lennének udvarláskor egy ilyen okos és romantikus hölgy felé. Éppen ezért Cyrano kitalálja: szerelmes levelek írásával segíti meg Christiant, hogy a fiú biztosan elnyerje szíve hölgyének kezét. Egyikük mutatós külsőt, a másik pedig ékesszóló szavakat ad a széptevéshez.
A Cyrano történet tragédiája, hogy jó emberek rossz helyen vannak a szó valós és átvitt értelmében is. Míg a felvázolt felállás önmagában is bonyolult: háborús helyzet, anyagi függés, többszörösen titkolt szerelmek, addig a legnagyobb gondot a szereplők önbecsülése adja.
Cyrano elköveti azt a hibát, miszerint azt hiszi a testi deformitása (az eredeti drámában és a korábbi feldolgozásokban a méretes orra, jelen esetben pedig a törpesége) határozza meg. Pedig ez a férfi lenyűgözően sziporkázó szellemű, remek szónoki képességű költő, aki az egész jelenlétével és karizmájával felráz bármilyen társaságot. Az emberek által egyszerre bámult és rettegett, aki legyen szó valódi vagy szópárbajról legyőzi ellenfelét. Egy jelenség, akinek komplett rajongótábora van, ami szájtátva várja a legújabb hőstettét vagy botrányát. Ehhez képest főhősünk annyira koncentrál, mivel úgy néz ki, ahogy, nem is érdemli meg, hogy őt valaki őszintén szerelemmel szeresse. Még akkor is, ha lényegében a lelki társa az illető. Nem sajnálja magát, de el se tudja képzelni, hogy valaki ne sajnálja őt le.
Aztán ott van nekünk Christian, a fiatal és jóképű katona, aki bár kissé ügyefogyott a szavakkal, ám végtelenül tisztességes és kedves. Ő bárdolatlansága miatt nem hiszi el magáról teljesen, hogy elég lehet egy olyan finom hölgynek, mint Roxanne. Így ahelyett, hogy őszintén, önmagaként közeledne a lány felé, inkább meg se próbálja és belemegy Cyrano bolond tervébe. Harmadikként ott ármánykodik De Guiche, a gazdag herceg, aki viszont túl sokat gondol magáról és azt hiszi bárkit tulajdonaként kezelhet, beszéljünk a környék legszebb leányzójáról vagy a parancsnoksága alá tartozó francia hadtestről. E férfiak közé szorul Roxanne, aki minden naivsága ellenére okos és a rendelkezésére álló információk alapján mindig igyekszik helyes döntést hozni. Az más kérdés milyen ügyesen csapják be heteken keresztül, így nem okolhatjuk, hogy jó szándékkal hitt Christianban és a leveleiben. Az egyetlen megkérdőjelezhető pont a De Guiche-vel fennmaradó kapcsolata, ami viszont az a magyarázata, hogy a szeretettett férfit próbálta megóvni. Bár nehéz jósolni a témában, ám feltételezhetjük, hogy Roxanne mind Christiannal, mind Cyrano-val boldog lehetne, amennyiben mindenki egyszerűen őszinte lenne a másikkal.
A történet alapjának ismertetése után térjünk is át a 2021-es feldolgozásra, ami pár hete elérhetővé vált az HBO Max kínálatában és Erica Schmidt 2018-as off-Broadway musicaljét vitte a vászonra, ahol szintén Peter Dinklage és Haley Bennett játszotta Cyrano-t és Roxanne-t. Azt a 2005-ös Büszkeség és balítélet óta tudjuk, hogy Joe Wright-nak remek érzéke van a gyönyörűen kinéző filmek tálalásához. A látvány a díszletek és jelmezek kavalkádjával, valamint az így összeálló koreográfiák itt is makulátlanok. A három főszereplő játéka is remek, mindegyikük érzéssel adja át magát a karakterének. Külön kiemelve Peter Dinklage-t, akinek minden rezdülését elhisszük. Ezzel szemben a mellékszereplők hamar feledhetőek, de rájuk őszintén szólva, az eredeti darab sem szánt sok időt.
Mívesen összerakott és levezényelt mozi mégis elveszett a filmdömpingben, noha kapott Oscar és Golden Globe-jelöléseke, igaz többnyire a jelmez és a díszlet, bár Peter Dinklage alakítását is kiemelték, viszont anyagilag is jókorát bukott. Ennek okát egyrészről kereshetjük abban, hogy sokan „túlzottan giccsesnek” érzik a történetet, másrészt a (mindig rizikós) musical műfajban. Előbbire annyit mondhatunk csak, hogy ez egy ilyen sztori. Három végtelenül idealista és érzelmes ember szerelmi háromszögét figyelhetjük meg, akik a franciák minden szenvedélyét magukba a sűrítik sajátosan színpadias módon.
Itt rá is térhetünk a másik pontra, hiszen az ilyen meséknek jellemzően jól áll a musical műfaja. A zenét Aaron és Bryce Dessner szerezte, akiket ismerhetünk a The National nevű zenekarukból vagy más zenészekkel (pl.: Taylor Swifttel és Sufjan Stevensszel) közös kollaborációikból. Érdemes róluk tudni: jellemzően bármihez nyúlnak, az arannyá változik. Ez a mostani film esetében ott mutatkozik meg, hogy míg sokáig egy klasszikus musicalnek érződik, itt-ott megvillantva némi kiemelkedőt, a katonák búcsúdalával valami egészen újat hoznak a műfajba, amit a film végeztével újra és újra meghallgatunk. Nem mondhatjuk természetesen, hogy felülmúlná a régi nagy klasszikusokat a műfajában, de ne lepődjünk meg, ha napok múltán azon kapjuk magunkat, hogy a Dessner testvérek dallamait dúdoljuk a legváratlanabb pillanatokban.
A Cyrano egy örökzöld történet nagy érzésű emberekről, aki szereti a klasszikus irodalmi művek feldolgozásait, ráadásul még nyitottak is a musical változatukra, azoknak nem fog csalódást okozni ez a két óra.
