Val Kilmer: Én vagyok az embered, kiadó: Kossuth Kiadó, kiadás éve: 2022, terjedelem: 352 oldal,
„A humor és az öröm a legjobb orvosság.”
Ha eddig nem szeretted Val Kilmert, akkor csak olvasd el az Én vagyok az emberedet! Egy biztos, felnézel majd rá, mert tanult a hibáiból, és most már bölcsen tanít minket is.
Val Kilmer Hollywood egyik legizgalmasabb, ellentmondásosabb és legfélreértettebb színésze. Azért is vártam izgatottan életrajzi könyvének megjelenését, majd olvasását, mert gyerekkori nagy kedvencem a Top Gun, az életrajzi köteteket pedig mindig is nagy előszeretettel olvastam. A kötet számos meglepetést tartogatott számomra, amellett, hogy rendkívül olvasmányos és könnyen fogyasztható, egy teljesen más kép, egy mélyen érző keresztény ember képe rajzolódott ki, a bulvársajtóban nem egyszer ostorozott színészről.
Val Kilmer közel négy évtizedes karrierje során számos remek szerepben szórakoztatott minket, egyik kedvencem rögtön a debütáló filmje, a Top Secret (nálunk minden szilveszterkor kötelező program). Bár ő nem kifejezetten kedveli a Top Gunt mégis sokat dobott a népszerűségén. Szép gesztus volt Tom Cruise-ék részéről, hogy a karaktere a folytatásban is visszatérhetett már nagy beteg barátként.
Többen már lehet el is felejtették, de egyszer eljátszotta Batmant (gyűlölte a denevérgúnyát hordani). Noha a rajongók sem vele azonosítják a karaktert, a producerek szertettek volna egy közös folytatást, de köszönte szépen és nemet mondott. A Doors mindenki számára kötelező darab filmográfiájából, Jim Morrisont tökéletesen formálta meg, sokat harcolt és tett ezért a szerepért. Természetesen még számos mozi előkerül az Angyaltól a Szemtől szembenig, ezzel egy korszakot megidézve és azt is bebizonyítva, hogy generációjának egyik legsokoldalúbb színésze.
A könyv persze a boldog gyermekkorral indul, az örömökkel, gondtalansággal teli évekkel, melyeket aztán a hosszú tanulás követett. Kilmer itt Marlon Brandót idézi meg, azt a színészt, aki számára a legnagyobb inspiráció volt a színészethez, róla mondja: „Tökéletes volt. Egy művész volt, akinek a színészet volt a lényege, a mestersége.”
Az első szerepét egy sajtburger reklámban 13 évesen megkapó Val számára ekkor még elképzelhetetlen egy Brandóval közös munka (később a Dr. Moreau szigete forgatása mindkettejüknek pokoli élményként maradt meg, viszont ők ketten összebarátkoztak.), de a Batmankedésről is csak álmodozott, aztán valóra vált.
Maradéktalanul megismerhetjük Kilmer éveit a beverly hills-i gimnáziumban, románcait, s a csodálatos időszak végét, testvére, Wesley halála jelenti, akit egy epilepsziás roham következtében elveszít. Halála mélyen megrázta, állítása szerint, csak a hite miatt nem őrült bele a gyászba. A hite miatt, ami mindig elkísérte, egész életén át és még ma is.
A Juilliardon töltött esztendők után a szerző filmszerepeit, az azokra készülés izgalmait, belső félelmeit, szerepvágyait, kollégáit és szerelmeit is megismerjük, de természetesen házasságát, csalódásait is megosztja az olvasókkal, de ennél sokkal többet, ahogy maga is megfogalmazza az írás lényegét: „Azért írok, hogy megkönnyebbüljek. Azért írok, hogy gyógyítsam magam. Azért írok, hogy tisztábban lássam a múltat, és a Szeretet középpontjába kerüljek. Szeretném minél hamarabb közzétenni a történetemet, de legfőképpen azért írok, hogy megosszam a világgal azt, amit a világ osztott meg velem.”
A kötet másik megrendítő része, mikor a torokrákjáról ír, a diagnózis drámai felismerése, kemény és hosszú harca a felépüléséért. Szintén a hite segítette át. Az egyik kedvenc idézetem: „Látjuk a lelket a ködben, halljuk a lelket a kövek némaságában. Csiszolgassuk a köveket – miattuk lehet nemes az életünk. Érezzük a lélek jelenlétét, valahányszor szeretünk, valahányszor megbocsátunk, valahányszor a megértés diadalmaskodik a gúny felett, valahányszor a részvét legyőzi a keserűséget.”
Val Kilmer mindig is imádott olvasni: „A könyvek mindig is fontos lelki táplálékot jelentettek számomra, különösen amikor hurrikánként söpört végig rajtam a mélabú.”, ezek után nem meglepő, hogy remek író vált belőle. Az általános biográfiáknál, a szebb időszakokról kiszínezve mesélő sztárnál, jóval mélyebb és emberközelibb könyvvel ajándékoz meg minket.
A pályatársak és nagy példaképek bemutatása mellett kiváltképp szórakoztatóak azok a leírások, amelyekben Afrikáról mesél. Afrika nemcsak az emberiség bölcsője, menedéke, hanem az övé is. Afrika a félelem és a hit földje, ahol a reményvesztett is célt talál magának.
Bár a színész betegsége következtében nehezen képes beszélni (a Top Gun: Maverickben is mesterséges intelligencia révén tudott kommunikálni), nem vonult vissza. Ideje nagy részében fest, részt vett a róla szóló dokumentumfilm, a Val elkészítésében, és ahogy a kötetből is kitűnik, még mindig tele van élettel, hittel és reménnyel. Az Én vagyok az embered éppen ezért kötelező olvasmány rajongóknak és nem rajongóknak egyaránt.
A könyv után pedig erősen ajánlott a dokuja, a Val megtekintése, mert csodálatosan kiegészíti és egységes képet kapunk egy nem mindennapi fickóról:
