Larry, rendezte: Bernáth Szilárd, szereplők: Vilmányi Benett, Thuróczy Szabolcs, Szandtner Anna, Onofer László, magyar filmdráma, 108 perc, 2022., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
“Hello, BAZ megye, áruld már el, hogy vagy!” – szegezte oda 15 éve a kérdést a Bëlga. Borsod, jelentjük, azóta is megvan. Nem vitte el természeti katasztrófa, háború, járvány, ahogy a többi vidéki hátországot sem. Csak az van, hogy egy “vízfejű ország” – köszi Burzsoá Nyugdíjasok, hogy Ti meg ennek a jelenségnek szenteltetek egy egész számot – méltatlanul feledett tagjaivá váltak. Most egy újabb zenész kísérli meg felhívni a figyelmet, hogy ez így nem egészséges. Itt van Larry a házban.
Szóval az van, hogy a fenti bevezetőn egy csomót agyaltam. Legyen benne kultúrreferencia, hozza képbe az olvasót a sztoriról, keltse fel az érdeklődést pár mondatban, meg legyen blikkfangos is, és még sok ilyen újságírói húzás. Szerkesztett na, az látszik. De közben igazság szerint a Larry-n agyalok. A filmen, már hetek óta, hogy láttam. Nem tud kimenni a fejemből. Annyira nyers, annyira őszinte, annyira bőröd alá mászik, amilyet nagyon ritkán látni egy olyan médium esetében, mint a mozifilm, ami a tervezettség, a szerkesztettség, a rendezettség egyik csúcsa a művészeti alkotások közül. Úgyhogy akárcsak Larry, most én is kendőzetlenül leírom, ami bennem van. Nincs lacafaca. Larry ilyen. Ez a film brutális. Ezt a filmet látni, itt a 2020-as évek Magyarországában elképesztő élmény.
Hány olyan ember van manapság, aki napi szinten sajtóterméket olvas, és képes magát belehelyezni egy vidéki, mélyszegénységben élő birkapásztor fiatal felnőtt élethelyzetébe? Ki járt az irodában dolgozók közül utoljára vidéki falu saras utcájának omladozó téglaházában? Ki mer egyáltalán erről a sokadik folyatásos látványfilm helyett mozgóképet nézni közel két órán át? Nos, én remélem, hogy még akadnak ilyen emberek itthon. A nézettségi számok azt mutatják, hogy igen. A díjak is ezt bizonyítják. Van remény.
Igen van remény Magyarországon, amíg készül ilyen film, és van rá igény. És azt szeretném, hogy minél inkább legyen. Tehát ha eddig eljutottál az olvasásban, és érdekel, hogy miért érdemes beülni a Larry című magyar filmdrámára, itt a válaszom: azért mert együttérzést vált ki, egy olyan személlyel kapcsolatban, aki nagy valószínűséggel egyáltalán nem szimpatikus első blikkre. Mert elsőre Vilmányi Benett karaktere, Ádám ebben a filmben Colin Firth antitézise. Egy birkáktól bűzlő suttyó, aki csak reppelni szeretne. Ehhez képest ott van a kimért, jóképű, végtelenségig elegáns és jól nevelt brit Colin Firth, ahogy VI. Györgyöt alakítja A király beszédében, aki az egész népének sorsát megváltoztató beszédre készül. Mégis hogy jön ez ide? Az, hogy a két film mégis ugyanarról szól: milyen együtt élni a dadogással, amikor az életed fő feladata, hogy kifejezd magad. A király beszéde egy gyönyörű, megható, 4 Oscar-díjas klasszikus a témában, aminek a végét én is végigsírtam, mert annyira patikamérlegen tálalta a témát, hogy milyen kommunikációs fogyatékossággal küzdeni. De milyen, ha ugyanezt éled meg Borsodban, napjainkban, egy félárva srácként?
A Larry-ben Ádám helyzete nagyon sötét. Birkatelepen kétkezi munkás, de a film elején már kárt csinál egy arra járó nő kocsijában, ami sokba fog fájni neki. Rendőr apja – a zseniális Thuróczy Szabolcs annyira erős a szerepben, hogy beszéltem olyan emberrel, akiből konkrét zsiger szorongást váltott ki múltbéli emlékei miatt a játéka – bántalmazza, és évtizedekig tartó hitelszerződés aláírására kötelezi, hogy magának vehessen egy ingatlant. Közben ellenkezni, a helyzetet megmagyarázni a dadogásai miatt képtelen, és emiatt majd felrobban a feszültségtől, hogy képtelen a kezében tartani a dolgokat. De van, amit csak mi látunk: hogy tud rappelni, nagyon egyedi szöveggel, formabontó stílusban, de csak, ha senki sem látja. Aztán jön egy mentor (Onofer László, azaz CsaLaDó karaktere minden ízében autentikus), akinek eljuttat egy felvételt, aki aztán felkarolja, és beindul a sztori, hogy hogyan juthat el Ádám, művésznevén Larry hangja minél több emberhez, ezért tehetségkutató műsorba nevezi őt. 
Nos, akkor A király beszéde helyett a Pásztor rapje is lehetne ennek a filmnek a címe. Csakhogy amíg az a film romantizált történelem, ez rögvalóság. Teljesen átjön Bernáth Szilárd szándéka, hogy minden néző figyelmét arra irányítsa, hogy valami itt nem ép, nincs rendben. Larry, azaz Ádám dalszövege is erről szól: „Ettől sem leszek ép, nem leszek ép.” Ettől a filmtől sem javul meg a vidék sorsa, nem lesz hirtelen minden szegregált faluból rendezett svájci kisváros. De elindít egy párbeszédet, ami együttérzés alapú. És ez óriási érték. Ez egy olyan filmnek a kiváltsága, ami képes fényt gyújtani. A megismerés fényét, hogy a többi ember sorsa mögött sokkal fontosabb történetek vannak, mint amit feltételezünk akkor, mikor valaki hozzánk fordul a Keleti pályaudvarnál, hogy aprót kérjen vonatjegyre.
Zárásképpen egy kis személyes: engem két dolog miatt is letaglózott a film. Elsősorban azért, mert kisgyerek koromtól fogva dadogok. Már nem hallatszik, sőt, nagyközönség előtt is gond nélkül beszélek, adok élőben interjút, és hasonlók, mert rengeteg terápiával – amire nem tudom, hogy egy vidéki gyereknek hogyan lehetne bármi esélye – sikerült felülkerekedni rajta, de ez olyan mint az alkoholizmus. Lehet, hogy tiszta vagy, de a hajlam megmarad. Bizonyos helyzetekben mind a mai napig dadogok, és ami a legérdekesebb, hogy ez akkor jön elő, amikor magamról beszélek, amikor valami személyeset osztanék meg. Valahol minden gondolat egy darab önmagunkból. És igen, ahogy az elején megfogadtam, amit itt fent leírtam, az így egyben kijött. Pár apró helyesírási és tördelési hibán kívül nincs szerkesztve, újraírva. Mert megtanultam, ha valami jön, akkor azt fontos engedni, és nem azon agyalni, hogy ki mit fog szólni.
Ebben Larry is segített. A másik, ami miatt a film lenyűgözött, az az, hogy van munkatapasztalatom Észak-Kelet Magyarország falvainak kisebbségi fiataljaival, mint szociális munkás. Az az életenergia, a kendőzetlen túlélési vágy, amit a filmben látunk teljesen hiteles. Durva szembesülni vele, hogy miként nyílik a társadalmi olló a különböző szociális és kulturális helyzetben lévők között. Pont ezért fontos egy ilyen film, mert egyrészt korlelet, másrészt felkiáltójel. Bízom abban, hogy minél több fiatalhoz is eljut, akik előtt épp nyílik ki a felnőtt lét kapuja. Ki tudja, hogy hány Bernáth Szilárd él még közöttünk, akik ilyen érzékenységgel tudnak mesélni hiteles történeteket? Derüljön ki, itt a lehetőség, Larry a bizonyíték!
