A feszültség levezetésére is kiválóan alkalmas lehet a PSVR2, ezért olyan játékokat is bevizsgáltunk, ahol nem feltétlenül gondolkodni kell elsősorban, hanem cselekedni. A Pistol Whip, a Zombieland: Headshot Fever Reloaded és az After The Fall hármasa az adrenalint fogja elsősorban feltornászni.
Mégis mire vágynak az emberek ha a VR szóba kerül? Persze hogy kellenek jó lövöldözős játékok, ezekből ellenőriztünk le most párat a PSVR2 megjelenése kapcsán. Vegyünk tehát pisztolyt, puskát, vagy más lövő alkalmatosságot a kézbe és nézzük mire megyünk. A körítés lehet elnagyolt, ahol elektronikus tánczenei ütemre kell akciózni, vagy rajzfilmes, magát nem száz százalékosan komolyan vevő, esetleg pont ennek az ellenkezője, némi poszt-apokaliptikus felhanggal. Tessék választani!
Pistol Whip
Fejlesztő, Kiadó: Cloudhead Games; Platform: PC, PS4, PS5
Be kell valljam, a Pistol Whippel nem indult jól a kapcsolatunk. Amikor jó két éve megjelent az első PSVR-re (Oculus Questen meg már 2019-től elérhető), akkor nem tűnt másnak, mint ami egyszerre akarja meglovagolni a Beat Saber és a Superhot sikerét. Nem jött be a látvány, meg úgy az egész hangulat, így esélyt sem adtam neki. Hogy ez mekkora hiba volt, arra csak most jöttem rá, de ahogy mondani szokás jobb későn mint soha. A lényeg ugyanis pont az, amit fentebb leírtam kritikaként. A Cloudhead Games annyira remekül ötvözte a két fent említett remekművet, hogy tulajdonképp saját műfajt hozott létre. Egy kvázi ritmusjátékot, ahol inkább lövöldözésen van a hangsúly, de ha ráérzel az ütemre, akkor sokkal könnyebb dolgod van.
A fő cél nem is lehetne egyszerűbb: mindenkit lelőni akivel találkozunk. Néha két pisztollyal, néha eggyel, ahogy egy fix útvonalon, fix sebességgel haladunk előre (ebbe nincs beleszólásunk), igazából csak az érkező terepakadályok elől kell hajolgatni oldalra, vagy lefelé. A játék olyannyira megmozgat, hogy akár egy edzésnek is beillik, szóval nem árt a jó kondi (meg a kiváló reflexek). Ha minden együtt van, akkor akár úgy érezheted magad, mint Keanu Reeves (akár John Wickként, akár Neoként). A fejlesztők mondjuk előre figyelmeztetik a játékost, hogy a kampányt csak akkor kezdjék el, ha már gyakorlottak és ezt én is csak ismételni tudom (először az arcade szekcióval érdemes kezdeni). Jó sok pálya van és mondjuk nincs nagy komplexitás (de ami van az így is fun), viszont a hangulat kiváló – néha a jövőben, néha a vadnyugaton apríthatunk. A PSVR2 verzió leginkább az élesebb grafikából profitál (habár így is kicsit homályos még, de kétségtelenül a legszebb változat). De nagyon jól áll neki az adaptív ravaszok használata (az újfajta kontrollerek eleve jobban is hasonlítanak egy pisztolyra), plusz a headsetben használt haptikus visszajelzés. Nagyon könnyű beleszeretni, hamar a leaderboard eredményeit kezdi kihívásnak tekinteni az ember, a soundtrack meg úgy mászik be a hallójáratainkba, hogy a nagy lövöldözésben bizony ütemre kezdjük rázni a fenekünket. Az már csak hab a tortán, hogy a PS4 vásárlók ingyen kapják az upgrade lehetőségét.
Zombieland: Headshot Fever Reloaded
Fejlesztő: XR Games; Kiadó: Sony Pictures VR; Platform: PC, PS5
A tuti sikerhez elég egy népszerű franchise ugye? Hát nem. Eltartott egy ideig amíg a videojáték ipar megtanulta ezt a leckét, főleg a kilencvenes és kétezres évek némelyik borzasztó fércműve nyomán. Szerencsére az XR Games most ügyesen nyúlt az alapanyaghoz, ami a Zombilandet jelenti esetünkben. A filmek már eleve kellőképpen dilisek voltak, s ugyanez elmondható a játékról is. A grafika ennek megfelelően rajzfilmes, cellshading stílusú, ami remekül működik VR-ban is. De a körítés is elég gyagya, talán nem is szükséges jobban lefestenem mással, mint hogy az új cuccokért és fejlesztésekért kiperkálandó valuta nem más, mint a WC papír.
A pályák ugyan csak pár percesek, de tartogatnak elég kihívást ahhoz, hogy többször is nekiduráljuk magunkat. Mind a négy főszereplő egy nehézségi szintnek felel meg, ráadásul a PSVR2 változat tartogat három új remixelt darabot is. Apropó: a szereplők ugyan abszolút az eredeti színészek kinézetére hajaznak, a hangjukat azért nem minden esetben ők adják. Egyedül Abigail Breslin (Little Rock) van jelen, az meg érdekesség, hogy Tallahassee-t Woody tesója, Brett Harrelson szólaltatja meg. Maga a játékmenet nem különb, mint bármelyik on-rail shooter, de a maga egyszerűségében (pláne a hangulattal nyakon öntve) remek szórakozást nyújt. Akadnak minibossok, titkos küldetések, az ellenfelek meg különböznek annyira, hogy élmény legyen a kiismerésükig vezető út. Az irányítást egy rakás gyakorlópályán is megtanulhatjuk, amiket érdemes is letolni, mert ugyanúgy kapunk értük fejlesztési pontokat. Az új headset majd minden tulajdonsága ki van használva itt is, a ravaszok keményednek (de talán a Pistol Whipben picit jobban), a fejre illeszkedő rezgőmotorok dolgoznak, a szemkövetés pedig a foveated rendering kapcsán van kihasználva (csak a kép azon része éles, ahová nézünk, ezáltal rengeteg kraftot spórolva). A Zombieland: Headshot Fever Reloaded jól illeszkedik a PSVR2 repertoárjába, éppen elégségesen újítja meg a két évvel ezelőtti PCVR változatot, s ha a játékmenet nem is találja fel a spanyolviaszt, felhőtlen kikapcsolódást nyújt. Néha pont erre van szükség.
After The Fall
Fejlesztő, Kiadó: Vertigo Games; Platform: PC, PS4, PS5
Talán ezt a játékot vártam a legjobban a lövöldözős címek közül PSVR2-n és mégis ez tetszett a legkevésbé. Arról szerencsére nincs szó, hogy az eredmény tragikus volna, de sokkal szívesebben múlattam az időt a két másik riválissal. Pedig a Vertigo Games számláján mindenképp ott a tapasztalat VR lövöldék terén, hiszen ők követték el az Arizona Sunshine-t is. Az After The Fall mondjuk egy komolyabb kiállású, négyfős coopra kihegyezett multis móka (amihez ha hozzávesszük a zombis körítést, talán érthető, hogy mindenki a Left 4 Deadhez hasonlítja). De talán ez is a veszte, hogy túlságosan komolyan veszi magát.
Meg hogy rövid. Ha minden pályát kiikszelünk, akkor gyakorlatilag már nem lesz nagy élmény visszamenni bármelyikre, hiába van többféle játékmód is (no meg a PSVR2 változatban további új kontent). Már csak azért sem, mert a pályadesign bizony elég ötlettelen és gyakran ismétlődik. Nagyjából a gameplay is arra van kihegyezve, hogy egyszer csak a nyakunkba ugrik egy rakás ellenfél, néha annyi, hogy elgondolkodtam, nem romlott-e el a script és került végtelen ciklusba. Véleményem szerint sokszor a látvány is inkább kiábrándító, legalábbis egyes tereptárgyak és textúrák nem a megcélzott grafikai minőségnek felelnek meg (a karakterek azért jól néznek ki). Az AI szörnyen ostoba, amit a készítők a mennyiséggel próbáltak ellenpontozni. Ami talán egy kicsit megmenti a játékot, az a multis lehetőség (társakkal mindig, minden nagyobb móka), plusz pont hogy crossplay is létezik. A nap végén viszont az unalmasabb darálás, valamint a fegyvertöltögetés viszontagságai (inkább olyan téren kihívás, hogy sikerül-e) visszafelé sütik el a fegyvert, ha lehet ilyen képzavarral élnem. A PSVR2 változat ugyanúgy profitál az új vívmányokból (adaptív ravaszok, haptikus visszacsatolás a sisakon), de mégis mindez kevés ahhoz, hogy a jó egy évvel ezelőtt megjelent alapjáték hiányosságait elkendőzze. Leginkább a multira kiéhezett játékosoknak ajánlanám, mindenki másnak ráérhet egy leárazás alkalmával beszerezni.
Legutóbb ezt teszteltük:
