Mitől jó egy forgatókönyv? Némelyik a pörgős párbeszédekre épít (A halál keresztútján), más szkriptek a kiváló ritmusú akciót helyezi előtérbe (M – Egy város keresi a gyilkost), némelyik a világépítésével tűnik ki (A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége). Nem feledkezhetünk el a karakterközpontú darabokról (Mindent Éváról) és azokról sem, ahol egyetlen átfogó érzelemre (Taxisofőr) vagy üzenetre (Tűnj el!) alapozzák az atmoszférát. Vannak filmek, ahol a zsenialitás a rejtély adagolásában rejlik (Egy makulátlan elme örök ragyogása), máshol egy egyetlen mondatban összefoglalható alapötlet ragadja meg a nézőt (Mátrix), némelyik pedig a fő konfliktus köré kerít egy egész filmet (Tizenkét dühös ember). Sokszor pedig a sikerhez elegendő egy stabilan összerakott szerkezet (Kínai negyed).
Ezek sem voltak rosszak:
){kind=link}