Fejlesztő, Kiadó: Rocking Toy; Platform: PC, iOS, Android
Van még olyan, hogy őszinte, önzetlen barátság és ezt a Beyond the Wall pontosan meg is mutatja.
Ha létezik óriási közhely, akkor mindenképpen ilyen, hogy a gyermekkorban nagyon máshogy látja az ember a világot (de ettől függetlenül igaz). Eleve sok tudásnak még nincs birtokában, de az a fajta őszinteség és tenni akarás is bizony sokakból kivész felnőttkorukra, ami ekkoriban még megvan. A barátságok is sokkal szorosabbak, sokaknak egész életükön végigfutnak azok a szövetségek, amikor ekkor kötődnek meg.
A Beyond the Wall főhőse egy kislány, aki egészen egyszerű okból érkezik az erdőben magasodó toronyhoz, ebben a fura házban lakik az a fiú, akivel már korábban is jót játszottak. Az ákom-bákom stílusú gyerekrajzos intróból legalábbis ez derül ki – az akkori programba belefért egy kis zenélés, egy kis gördeszkás, de még a kirakós is előkerült. Most azonban egészen más a helyzet, mert a telket határoló szigorú kerítés bejáratánál hiába ragad a csengőre, nem érkezik válasz (pedig biztos van itthon valaki, mert ég a villany, ez messziről is jól látszik). Hősünk akár sarkon is fordulhatna, hogy elmenjen plázázni, vagy facebookozni, de őt nem ebből a fából faragták. A mi hathatós segítségünkkel ugyanis inkább kideríti mi történhetett a barátjával és miért nem nyit ajtót.
Azt már rögtön az első képernyőkön megállapíthatjuk, hogy a fiúcska a legkülönösebb helyen lakik, a kert ugyanis tele van furábbnál furább állatokkal és akadályokkal. A házig vezető úton összefutunk majd rendkívül lelazult leveli békákkal, emberevő növénnyel, ravasz rókákkal, de akár egy álomba szenderült nagyapó, vagy egy mozdulatlan kerti törpe is tud meglepetéseket okozni. Klasszikus point-and-click kalandjátékkal van dolgunk, ahol tárgyakat kell keresgélnünk és felhasználnunk a megfelelő helyen.
Ha elakadnánk, akkor minden képernyőn van egy segítő rajz, ami néha valóban ad ötletet, sokszor azonban inkább csak a nyilvánvalót erősíti meg, hogy mit is kellene csinálni. A legtöbb feladvány nem bonyolult, de azért akad jó néhány, ahol jó pár percre ledobtam az ékszíjat, hogy hogyan tovább. Az egész kaland nem tart egy óránál tovább, mindössze nagyjából 15 helyszín akad – ha valamit fel lehet róni tehát a játéknak, az az hogy rövidke. Így is hosszabb azonban, mint a korábbi változat, ugyanis mobil platformokra már tavaly megjelent a Beyond the Wall, azokhoz képest meg most bekerült pluszba legalább 3-4 új helyszín.
Az egész játékból árad a báj, s mivel semmiféle erőszakot nem tartalmaz, ezért akár a fiatalabb korosztály is nekiugorhat (legfeljebb néha Apa is leizzad majd, amikor felmerül a kérdés, hogy “most mit kell csinálni?”). A mesés hangulat és a rajzfilmes megvalósítás elragadó, a bolondos dallamok pedig jól illenek a hangulathoz, amely annak okán is különleges, hogy az egész történet során egyetlen beszéd sem hangzik el (így nyelvtudás sem szükséges). Kalandjáték rajongóknak mindenképpen ajánlott – s ha rövidke is, legalább végig hangulatos és valószínűleg az árazás sem lesz durva a korábbi mobilverziókból kiindulva (jelen pillanatban még nem ismert, hogy pontosan mennyibe fog kerülni Steamen).
Legutóbb ezt teszteltük:
