Hat hét, rendezte: Szakonyi Noémi Veronika, szereplők: Román Katalin, Járó Zsuzsanna, Balsai Móni, Mészáros András, magyar filmdráma, 95 perc, 2022, 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Szerva itt, csere ott
Kilenc hónap. Hat hét. Tizenöt perc. Mindhárom időhossz kiemelt jelentősséggel bír: a várandósság, az örökbeadási határidő és egy asztalitenisz meccs hossza. Zsófi örökbeadó anyaként az idő szorítását magán érzi mindhárom fronton. Nézőként pedig tökéletesen átérezzük, hogy a pingpong kívül-belül egyaránt zajlik az életreszóló döntésekkel kapcsolatban.
„Tipikus mai munkaerő vagyok…” énekelte a Bizottság negyven éve a békásmegyeri lakótelep munkásaival kapcsolatban. És bár a filmet jórészt Káposztásmegyer paneljei között forgatták, az idő valahogy megállt a betonfalak között. Itt vagyunk 2023-ban, de ez a film ugyanúgy játszódhatna a ’80-as években is, a lényeg nem változna. És pont ez benne a szép, mert a Hat hét egy nagyon egyetemes, és kortalan dilemmáról szól. Egy nem várt terhesség, azaz a becsúszott baba mit művel egy fiatal lány életével, milyen döntések elé kényszeríti. Egy ilyen film nagyon könnyen válhatna közhelyessé, élhetne a melodráma elcsépelt eszközeivel, vagy lehetne felszínes. Ehhez képest Szakonyi Noémi Veronika elsőfilmes rendezőként Vincze Máté Artúrral közös forgatókönyvükből egy nagyon érzékeny, a témát alaposan körbejáró filmet tett le az asztalra, ami teljes joggal érdemelte ki a nemzetközi fesztiválsikereket. Pont ilyen vérfrissítésre van szüksége a magyar filmművészetnek. 
A Hat hét főszereplője Zsófi (Román Katalin), akinek vékony, erőtlen hangja a történet elején kétségeket ébreszt, hogy miként fogja elvinni a hátán a filmet. Ereje pont ebben rejlik, hogy sokan nem nézik ki belőle, hogy mikre képes. Ahogy azt sem, hogy 18 évesen épp 8 hónapos terhes. A kellemes nyári időben bő ruhákkal leplezi a testén azt a stigmát, amit egy bulibaleset okozott. Közben pedig egy cél lebeg a szeme előtt: megszülni a gyereket minél előbb, és eljutni a szeptemberi asztalitenisz Európa Kupára. Amikor ez kiderül, akkor már látjuk is a szemünk előtt, hogy egy tipikus sportfilmmel állunk szemben. De ahogy Zsófi személyiségét is félreismerjük az első benyomásunkból, úgy a film is nagyon ügyesen játszik előítéleteinkkel. A Hat hétben a sport, a profi asztalitenisz egy katalizátor, egy tükör, de nem a cél. A vászon Zsófi lelkétől ragyog. Tinédzser lány, előtte az élet, mégis a legérettebb, kő kemény felnőtt döntés előtt áll: mit kezdjen a születendő gyermekével.
A film káprázatosan avat be ebbe a feszült állapotba. Élénk színek, ragyogó napsütés áll kontrasztban panelek betondzsungelének komorságával. Fülhallgatóból Akkezdet Phiai és az Alvin és a mókusok dübörög, míg Zsófi anyukája, Bea (Járó Zsuzsa) otthon vígan énekli fennhangon a régi diszkóslágert, az UFÓtól a Napolajat. Közben pedig a lepukkant panellakás titkot hordoz. Zsófi állapotosságáról még saját kishuga sem tud, nemhogy csapattársai az egyesületben. Nincs is rá szükség, mert Zsófi eldöntötte, hogy örökbeadja a gyermekét közvetlen a szülés után. És a törvény szerint, miután ez megtörtént, hat hete van meggondolni magát. A szülés pedig megváltoztatja a nőt. Vajon a sport iránti szenvedély, vagy az anyai ösztönök győznek? Ez a legnagyobb pszichológiai asztalitenisz meccs, amit Zsófinak az Európa Kupa előtt meg kell vívnia.
Elsőfilmes rendező, főszerepben egy teljesen új fiatal színésztehetség, és rangos díjeső is mind azt mutatja, hogy a Hat hét nem egy hétköznapi szárnypróbálgató alkotás, hanem egy nagyon tudatos, precíz munka eredménye, aminek alkotóira a jövőben is nagyon illik odafigyelni. Szakonyi Noémi Veronika és Vincze Máté Artúr a filmművészetben ritka módon házastárssakként működnek együtt, mint rendező és forgatókönyvíró páros. Mindketten komoly rendezési tapasztalattal a hátuk mögött vágtak bele első magyar nagyjátékfilmjüknek. Noémi egy különleges ösztöndíjnak köszönhetően Kínában tanulta a szakmát, Máté pedig itthon végzett az SZFÉ-n dokumentumrendezőként, majd mindketten sokat dolgoztak New Yorkban is közösen. Sőt, már több, mint nyolc éve foglalkoznak az örökbeadás filmes témájával, több kisebb alkotás mellett jelenleg is fut egy nagyon izgalmas projektjük, amiben három borsodi lánytestvér életét követik végig, akik egy amerikai család fogadott örökbe. Richard Linklater tizenkét évig forgatott Sráckor filmje után szabadon Máté csak a maga „Lánykoraként” hivatkozik erre a műre. 
Nem csoda tehát, hogy az alkotópárosnak olyan érzékenységgel sikerül az örökbefogadáshoz nyúlniuk filmesként, amihez a világon kevesen képesek. Rengeteg a folyamatban résztvevő örökbeadó és örökbefogadó anyával van kapcsolatuk, számos szakemberrel konzultálnak a folyamatról a dokumentumfilmes munkájukhoz, és innen született meg a Hat hét ötlete is. Ez a film a kamasz Zsófi történetén keresztül a játékfilm drámai eszközeivel tájra elénk azt a folyamatot, amit hajlamosak vagyunk tabuként kezelni. Szégyen lemondani egy gyerekről, vagy megalázó egy párnak akadályokba ütközni a fogantatás kapcsán? Az biztos, hogy ez nem a kávéházi beszélgetések legnépszerűbb témája.
A vérségi viszony és a szeretet kapcsolata ősi, minden embert érintő kérdés. Legutoljára pont A csendes lány foglalkozott vele egy másik szemszögből. A Hat hét a festői ír vidék helyett ide, a magyar rögvalóságba kalauzol. Melós szülők gyereke, apuka eltűnt, kishúgát Zsófi eteti, mert Bea, a zugivó „mintaanya” inkább a fodrászszalonjában megismert pasikkal kavar, minthogy gondoskodjon gyermekeiről. Ez a minta, ez öröklődhet. Nem csoda, hogy Zsófi a családhoz került papagájról sem akar gondoskodni. Egy kiugrás van ebből: az élsport, ahol van mód valódi sikereket elérni. De a gyerek könyörtelenül jön, és ha nem születik meg időben, nem lesz mód felépülni a bajnokságig, és akkor lecserélik. Zsófi egy egész család elhibázott döntésének a terhéért felel. Felnőtt módon kell gondolkodnia egy gyerek testében, ami épp nővé érik.
Ezt a filmet bevallott szándékkal érzékenyítésre hangolták. Iskolákban a helye, mert a fiatalok nyelvén beszél, de valódi élettapasztalatot hordoz. És a rendezése, a szereplői, a hossza mind egy szent célt szolgálnak: másfél órán keresztül teljesen együttérezzünk Zsófival. Aki lehet bármelyik fiatal lány a világban, aki egy balesetből nem várt gyermekáldás elé néz, és elég bátor hozzá, hogy végigcsinálja. Példaértékű üzenet. Példaértékű filmben. Nem is hisszük el, hogy Román Katalin először áll kamerák előtt, és hogy csak a film miatt tanult meg asztaliteniszezni. Ez a varázsa a Hat hétnek. Amikor dokumentarista igényességgel tárnak elénk egy emberi történetet. Aminek hatására legszívesebben mi is ütőt ragadnánk, és adogatnánk a labdát Zsófival és a többi sorstársával.
