
Kész elmebaj!
A Ted Lasso alkotói Jason Segel közreműködésével követtek el egy szórakoztató sorozatot, mely egy feleségét gyászoló pszichológusról szól, aki fájdalmát a terápiába is beépíti, nem kis megdöbbenést okozva ezzel a páciensei és kollégái körében. Rokonok, barátok, ismerősök igyekeznek kizökkenteni ebből a letargiából több-kevesebb sikerrel, miközben megismerkedünk az ő problémáikkal is. Szerethető társaság egy szerethető sorozatban.
Minden szakmaiságot nélkülöző, egyedi terápiája felett főnöke is szemet huny és a 10 részen át tartó vergődése alatt azt vesszük észre, hogy valamennyi hibájával együtt ő egy igazán szerethető fickó, akire csak ideig-óráig lehet haragudni. Érti a dolgát, jó abban, amit csinál, csak éppen szét van csúszva és minden jel szerint halott felesége volt a felnőtt, az érettebb a kapcsolatban.
A Direkt terápiában Jimmy közvetlen környezetének hétköznapjaival ismerkedünk meg, a rokonok, barátok, ismerősök mind megpróbálják őt talpra állítani, miközben mindegyiküknek megvan a saját személyes problémája és tennivalója is. A sokszereplős cselekményben mindenki ismer mindenkit, ami elsősorban Jimmy feleségének köszönhető, az ő kedvessége, romlatlansága és személyes varázsa hozta létre ezt a támogató és sokszínű közösséget. Halála természetesen mindenkit megrendített, ugyanakkor ezeket a szálakat talán még szorosabbra fűzte, már csak ezért is „illetlen”, ahogy Jimmy saját magát sajnáltatja, mintegy kisajátítva a gyászt.
A történések valóban hétköznapiak, igazából nincs bennük semmi extra, a szarkasztikus humor lesz az, ami az egészet élvezetessé teszi, na meg persze az alaphelyzet, hogy a terapeutánknak is van magánélete. Egy teljesítményorientált és meglehetősen frusztrált társadalomban hatalmas feladat hárul a Jimmyhez hasonló szakemberekre, akiknek tulajdonképpen az a dolga, hogy ez az egész ne hulljon szét darabjaira. A páciens fizet, amiért megoldást vár a szorongásaira és egyáltalán nem érdekli, hogy a vele szemben ülő milyen lábbal kelt fel. Pedig a terápia nem kizárólag az iskolában tanultakból áll, hanem a személyes tapasztalatokból és meggyőződésekből is, a gyógyuláshoz vezető út a pszichológus saját életének tanulságaival van kikövezve.
A Ted Lasso alkotóinak sorozata az interakciókban erős és attól válik szórakoztatóvá, ahogy a gyászhoz, a veszteséghez és a személyes tragédiákhoz, a betegségekhez, családi viszályokhoz és az egzisztenciális válsághoz közelít. A humort hívja segítségül, de nem esik túlzásba, nem válik erőltetetté, sem tolakodóvá. Segel egy óriásbébi, egy szerethető figura, akinek ugyan nem kiemelkedő az alakítása, de mindenért kárpótol Harrison Ford jelenléte.
A nyolcvan felett járó színésznek ez a második sorozata, ráadásul az első is a közelmúltból való, de nagyon jól áll neki ez a műfaj. Eredetileg egy Harrison Ford típusú karaktert kerestek a szerephez, egy folyton morgó, zsörtölődő, de humoros és kedvelhető figurát, mígnem valakinek az jutott eszébe, miért nem egyenesen őt kérdezik meg. A többi szereplőt is hamar a szívünkbe zárjuk és bár a Direkt terápia nem váltja meg a világot, egy kellemes és szórakoztató darabot kapunk.




