Fejlesztő: Toge Productions; Kiadó: Chorus Worldwide; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One, Nintendo Switch
A legtalálóbb, ha azt mondjuk, hogy a Coffee Talk Episode 2: Hibiscus & Butterfly-nak Valentin nap tájékán kellett volna jönnie, más hibát nem tudunk felróni neki. Egy játék, amely a nem játékosokat is megszólítja és magával ragadhatja.
Szerintem vannak páran akik ismerik azt az angol kifejezést hogy “shooting the shit”. De, hogy ne kelljen egyből szótárazással, vagy keresgéléssel kezdeni ha netán valaki nem: azt jelenséget kell érteni alatta, amikor kedélyesen, kötetlenül cseverésznek az emberek az élet dolgairól. Na és mi mást lehet tenni egy kávézóban, ahová törzsvendégek és friss arcok is egyaránt betérnek? Hát persze hogy ezt, mellé pedig kortyolni valami finom italt, ami talán még ihletet is ad a beszélgetéshez.
Ugye a Coffee Talk első része még 2020 elején robbant be a köztudatba és igen szép sikert ért el az indie színtéren (gyakorlatilag külön műfajt létrehozva), pláne hogy mindezt egy relatíve ismeretlen indonéz fejlesztőcsapat hozta össze. Persze sokan felhúzhatják a szemöldöküket, hogy a visual novel mióta új, de itt nem pusztán erről van szó. A játékban ugyanis kaptunk egy egyszerűbb kávéház managert is, a vendégek a nagy dumálások közepette időnként rendeltek valamit (de sokszor titokzatosan, felemásan megadva a kívánságot vagy csak ránk bízva a választást). Ezeket aztán pár összetevőből állíthattuk össze a kuncsaftok nagy megelégedésére, vagy éppen ellenkezőleg (de tétje nincs a dolognak, mert akkor is megisszák ha nem ízlik).
Nem túl mély a játékmenet nemdebár? Mindenképp igaz, ugyanis a lényeg sokkal inkább a mesélős, narratív részre helyeződött, a kávézás csak kiegészítés (viszont el kell ismerni rendkívül színes módon). Az egész történés középpontja Seattle, de nem az általunk ismert verzióban, hanem egy alternatív síkon ahol csak emberek helyett nagyon színes fantasy fajok (elfek, orkok, vámpírok, vérfarkasok, stb.) egészítik ki a társadalmat. Mindezt egy nagyon sajátos szemüvegen keresztül, a kilencvenes évek anime őrületét és az akkori 16 bites grafikát egy kedves pixel art formába gyúrva mutatja meg. A legjobb az egészben viszont hogy a témák amellett hogy egészen hétköznapiak, nagyon is aktuálisak. Akadnak faji kérdések, családi problémák, útkeresés és persze az örök téma a szerelem is terítékre kerül – mindez a játék sajátos világán keresztül interpretálva.
De beszéljünk végre a folytatásról! Mindjárt az elején szögezzük le: érdemes az előzményt lejátszani elsőként. Rengeteg szereplő visszatér ugyanis, amellett hogy vannak új jövevények és sok dolgot csak úgy lehet igazán megérteni teljesértékűen, ha tudjuk mi történt korábban. Alighanem egyetlen valaki fog nagyon hiányozni, mégpedig a bájos zöldhajú Freya, aki kvázi a főhőse volt az első résznek a pultos Barista mellett. Igazoltan van viszont távol, de ez majd a sztoriból kiderül, amiből nem is szeretnék semmit sem ellőni, mert játszva érdemes megismerni. Nézzük inkább az egyéb újdonságokat. Van két új tea alapanyag (az alcím árulkodó e tekintetben), böngészhetjük és like-olhatjuk a szereplők közösségi hálós posztjait, de ami ettől is fontosabb, hogy megjelentek a tárgyak. Időnként valaki otthagy valamit a kávézóban (szándékosan, vagy véletlenül), hogy aztán azt nekünk kelljen átadni egy rendelés mellett, ami további apróbb elágazási lehetőségeket kínál az első részben megszokotthoz képest. Egyik újítás sem váltja meg önmagában a világot, de arra kiválóan alkalmasak, hogy kicsit tovább csiszolják a korábbi formulát.
Igazából kijelenthető, hogy a Coffee Talk Episode 2: Hibiscus & Butterfly csakúgy mint az elődje, az emberi kapcsolatokról szól. Illetve ahogy korábban említettem annak szinte minden formájáról, hiszen van szülő-gyermek, illetve baráti kötődés is a repertoárban, de azért a főbb vonalat mégiscsak a párkapcsolatok viszik. Egyesek már a házasságot tervezgetik a szereplők közül, megismerhetünk ki nem nem teljesedett kapcsolatot, de olyat is ahol első látásra habarodnak egymásba a felek. Így aztán nem merészség kijelenteni, hogy a játék mindazoknak szól, akik valaha voltak szerelmesek, de legfőképp azoknak lehet érdekes, akik jelenleg is azok. Akármelyik stádiumban is jár a dolog, lehet találni olyan vonalat a történetek közt amelyhez tudunk hasonulni, a képzeletbeli sztorik pedig nem csak önmagukról gondolkodtathatnak el, hanem néha a saját élményeinkről is, egészen filozofikus mélységekbe húzva.
Legutóbb ezt teszteltük:
