Fejlesztő, Kiadó: Capcom; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox Series X|S
A mindennapos stressz levezetésére még mindig az egyik legjobb módszert a verekedős játékok jelentik, ráadásul a Street Fighter 6 egészen sokrétű megoldást kínál minderre.
Igazából most jöttem rá, hogy a verekedős játékok kedvelői mennyire el vannak kényeztetve, amikor összeszámoltam, hogy hány népszerű széria is fut, amelyet nyüstölhetnek: Soulcalibur, The King of Fighters, Guilty Gear, Dead or Alive, Injustice, Killer Instinct, Virtua Fighter. De mégis kiemelkedik ezek közül is a triumvirátus, vagyis a Tekken, a Mortal Kombat és a Street Fighter hármasa – azt hiszem talán vita nélkül kijelenthető, hogy ezek a legkedveltebbek az elmúlt évtizedeket tekintve. Mindegyik mást képvisel és mindegyiknek megvan a maga rajongótábora, tehát nagyon nem érdemes belemenni melyik a jobb, mert olyan mintha szénát hasonlítana az ember a szalmához.
Annak viszont igenis van értelme, hogy egy adott szérián belül volt-e fejlődés az előző rész óta. Nos az ötös számú “Utcai Harcosok” közismerten elég botrányosan startolt, kevés single player tartalommal és karakterrel, valamint a netes játék minőségével is voltak gondok. Ha csak ezeket nézzük, akkor máris kijelenthető, hogy a Street Fighter 6 rengeteget fejlődött, de annyi minden más van még, amiben több lett szerencsére. A Capcom nem alibizte el a dolgot és hét esztendő elteltével egy ütős folytatással állt elő.
Kezdjük ott, hogy a játék három móddal támad, amelyek közül mindenki megtalálhatja a számítását. Kezdjük a legegyszerűbbel: a Fighting Ground gyakorlatilag a klasszikus élményt nyújtja. Itt található meg például az arcade mód is, ahol az egyes karakterek sztoriját ismerhetjük meg. Sajna azonban rég volt már, amikor ezek izgalmat jelentettek (például a Tekkenben sokszor csak azért szenvedte végig az ember az összes szereplővel a kampányt, hogy az akkori kor mércéjével mérve egy ütős rendervideót megnézhessen). Itt inkább csak képregénykockákat kapunk és valami nagyon blőd sztorit, illetve néhány artworköt bónusz jutalomként. Cserébe viszont ez az a játékmód, amibe a leggyorsabban bele tudunk ugrani és többféle módon skálázhatjuk is (a kampány hossza és nehézsége is állítható). De ezek mellett vannak tréning és csapatmeccsek is és ezerféle egyéb állítási lehetőség, amellyel testreszabhatjuk a küzdelmeket.
A World Tour gyakorlatilag egy külön játék a Street Fighter 6-on belül és egy 20+ órás nyílt világú RPG-t takar. A dolog karaktergenerálással kezdődik, majd nyakunkba vehetjük először a várost, majd a világot, hogy különféle tornákon vegyünk részt. Közben komoly karakterfejlődés is van és ahogy a klasszikus játék szereplőivel találkozunk, megtanulhatjuk tőlük a legendás mozdulataikat, támadásaikat. Az utca hétköznapi embereivel is megküzdhetünk, sőt minket is megtámadhatnak jártunkban-keltünkben. Sajnos a játék ezen része kissé repetitív és sokszor fogjuk úgy érezni, hogy grindolnunk kell, épp ezért feldobták olyan apróságokkal a készítők az egyes küzdelmeket, hogy 2v2 küzdelmekbe botlunk, vagy valami spéci módon kell játszanunk és mondjuk bizonyos támadásokat erőltetni. Sajnos a sztori itt is igazán blődli, a másik komoly hiányosság pedig, hogy a párbeszédeknek csak csekély része lett leszinkronizálva, a többi csak feliratként olvasható.
Battle HUB néven az online szegmenst köszönhetjük, ami ötletesen lett megoldva, mintha egy hatalmas játékterembe kerülnénk. Amellett hogy itt találkozhatunk másokkal és hívhatjuk ki őket, leülhetünk arcade gépekkel is játszani, vagy szimplán csak beszélgethetünk, vagy bámészkodhatunk. A netes játékok minősége szerencsére kiváló, nincs nagy minőségi különbség vagy lassulás akkor sem, ha egy távoli országból hoz össze valakivel a sors minket.
Kocajátékosként viszont legjobban annak örültem a Street Fighter 6-ban, hogy bejött egy új, egyszerűsített irányítási metódus. Ennek a lényege, hogy nem kell bonyolult kombókat megjegyezni, hanem a spéci támadások jóval egyszerűbb gomb kombinációkra vannak beállítva, így könnyebben elérjük azokat. A harcosok terén mondhatni visszatértek a klasszikus, jól ismert szereplők, de azért akad hat új arc is. Akinek esetleg még mindig volna hiányérzete, később lesz még bővítés, például hamarosan négy újabb karakter csatlakozik majd a küzdelmekhez. A grafikáról direkt nem szóltam eddig, mert a képek talán magukért beszélnek, de mindenképp illik megemlíteni, hogy a maga rajzos, animés stílusában remekül fest a játék, a hátterek immár végre tényleg élnek, egészen ott érezhetjük magunkat az utcai csetepaték kellős közepén. A három játékmód közül bizonyára mindenki megtalálja a neki valót, szerencsére a küzdelmek izgalmasak és sok lehetőséget tartogatnak, hogy ízlésünk szerint színesítsük őket. Ha valaki épp most keres verekedős játékot esős hétvégékre, akkor nem érdemes tovább kutakodnia.
Legutóbb ezt teszteltük:
