Fejlesztő: Out of the Blue Games; Kiadó: Raw Fury; Platform: PC
“Jó reggelt! És ha ma nem találkozunk, jó napot, jó estét és jó éjt!” Avagy az American Arcadia sztorija ismerős már valahonnan.
Egy teljesen átlagos fiatalember, egy teljesen átlagos kisvárosban éli a teljesen átlagos, de inkább unalmas hétköznapjait. Mígnem fura, sőt szürreális dolgok kezdenek el történni körülötte. Kiderül, hogy egy óriási összeesküvés áldozata, s minden hazugság körülötte – tudtán kívül születésétől fogva egy valóságshow főszereplője, amit a világon milliók néznek. Honnan ismerős ez a sztori? Hát persze, hogy a Truman show című filmből.
Mindazok akik látták Jim Carrey alakítását, azok valószínűleg elgondolkoztak már legalább egyszer, hogy mi van ha velük is épp ez történik (részemről pont most ugrott be a legutóbbi két hónapom hihetetlen történései alapján, de Jáksó Úr feltűnésére is nagyon számítok egy üveg pezsgővel a kezében). Az Out of the Blue Games (a méltán híres Call of the Sea sétaszimulátor fejlesztője) pedig ennél is tovább ment és megcsinálta a saját verzióját, vagy legalábbis nagyon hasonlít a koncepció (mielőtt valaki plágiumért kiáltana, a film meg Philip K. Dick Kizökkent idő című regényére emlékeztet kísértetiesen).
Az American Arcadia főszereplője a 28 esztendős könyvelő, Trevor, aki egy szép napon hangokat (vagy inkább dalokat) kezd hallani, meg mindenféle egyéb jeleket látni. Olyasmiket, akik arra utalnak, hogy valami nincs rendben. Kiderül számára fent már vázolt szomorú igazság – a hetvenes évek miliőjében pompázó retro-futurisztikus Arcadia megavárosa nem más, mint egy hatalmas valóságshow. Számos ember életét követhetik így a nézők egyszerre, s mivel az üzlet az úr, a kevéssé nézettek előbb-utóbb eltávolíttatnak (egészen drasztikus, halálos módon). Minderről egy titokzatos, Kovács nevű hacker hölgy tájékoztatja hősünket (a sztoriban helyet kapó fiktív magyar tudós után szabadon vette fel ezt a kódnevet), valamint segédkezik neki a szökésben de mivel később szorosabbá válik a kettejük közti kötelék, kiderül, hogy az igazi neve Angela.
Sztori ügyben több poént nem is lőnék le, mert a történet nagyon érdekes, valamint igen élvezetesen is van tálalva. A szinkronszínészek remek munkát végeztek, nagyon szimpatikussá teszik a szereplőket és a dialógusok is szellemesek, jól megírtak. Ennél már csak az American Arcadia grafikája megkapóbb, amely a cell shading szerű, cartoonos, nagyon színes világával teljesen egyedi hangulatot hoz létre. Egyedül azt sajnáltam, hogy performance terén volt némi kis bibi (pár beszaggatás), ugyanis a játékot Steam Decken teszteltem. Könnyen lehet, hogy erősebb hardveren ez sem jelent gondot, fagyások viszont minden bizonnyal ott is jelentkeznek. Ugyanis sajnos akadt belőlük jó pár, és ugyan nagyon sok részt soha nem kellett újra játszanom, azért kellemetlen szájízt hagyott a dolog.
No de térjünk rá a játékmenetre, mert a képek alapján zavaros lehet: ez most platformjáték, vagy FPS? Nos, mindkettő. Trevorral 2.5D nézetben ténykedhetünk, de nem klasszikus platform stílusban, hanem olyan oldalnézetes sétaszimként (néha akadnak azért tologatható tárgyak és apróbb kis feladványok, egy csipetnyi lopakodással megfűszerezve). Ezzel szemben Angela (igen, Őt is irányítjuk) first person nézetet kapott. A hölgy feladata kettős, egyrészt lesz nagyon sok önálló akciója, ahol komolyabb, ajtó nyitogatós, hackelős feladványokat kell megoldani, de nagyon sokszor támogatja Trevort is azzal, hogy kapcsolókat foganatosít, lifteket hív, satöbbi. Az egyik legemlékezetesebb rész, amikor kettejüket egyszerre kell irányítani (botcsinálta főhősünk épp üldözésben vesz rész, míg Angela egy kihallgatás közepébe csöppen).
Igazából az American Arcadia nem hoz semmiben igazán újat, de csupa olyan elemből építkezik, és annyira szimpatikusan van összerakva, hogy lehetetlen nem szeretni. A sztori maga is ismerős, még ha picit máshogy alakul és máshova is fut ki, de hihetetlenül jól és érdekesen van adagolva, szimpatikus főhősökkel, akik dokumentumfilmes stílusban mesélik el visszaemlékezve a történéseket. Maga a végigjátszás 6-8 órára rúg, nincs benne üresjárat, sőt miután letudtuk, azon kaphatjuk magunkat, hogy szívesen ellettünk volna még egy picit Trevorral és Angelával.
Legutóbb ezt teszteltük:
