Super Mario RPG – játékteszt


 

SMRPG key art

Fejlesztő: ArtePiazza; Kiadó: Nintendo; Platform: Nintendo Switch

A Super Mario RPG visszatért és jobb mint valaha, az a fajta remake, amit szívesen teszünk a konzolunkba.

Ahogy azt a korábbi, Persona 5 Tactica tesztben már kifejtettem, eléggé unom (bár szerintem nem csak én) a végeláthatatlan remake és remaster áradatot, melyben gyakran néhány éves, még bőven releváns játékokat skáláznak egy kicsit feljebb a jelenlegi generációra, hogy maximalizálják a profitot és a létező összes fillért kisajtolják belőlünk, játékosokból. De ahogy a Persona 5 Tactica esetében is mondtam (bár ott aztán tényleg nem erről volt szó), ha a műbe kellő energiát és időt fektetnek az még akár nagyon jól is elsülhet. Főleg, ha egy közel 30 éves, közkedvelt, Super Nintendo-ra megjelent címről van szó. Szerencsénkre a Nintendo (vagy az általa megbízott fejlesztő) általában bele is teszi az elvárt munkát egy-egy ilyen újrakiadásba, így a legújabb Mario játék a Super Mario Bros. Wonder után itt van zsinórban a következő nagy dobás, a Super Mario RPG, ami azt gondolom a zsáner szerelmeseinek rengeteg örömöt fog okozni, ahogy tette azt nemrég a film is.

SMRPG screen 01

A Super Mario RPG története (mivel az eredeti játék 1996-ban jelent meg) nem olyan bonyolult és árnyalt, bár azt gondolom manapság sem ez viszi a hátán a Mario játékokat. Bowser elrabolja Peach-et és miközben utána vetjük magunkat, az égből egy hatalmas élő kard, Exor süllyed alá, hogy elárassza a világot gonoszsággal és ellenfelekkel. Így tehát a hercegnő kiszabadítása mellett még a világ megmentése is ránk hárul, mint az várható, garantáltan nem fogunk unatkozni. Tesszük mindezt a címben is szereplő RPG, még pontosabban klasszikus JRPG módozatban, ugyanis az eredeti játék megálmodásában és csiszolásában nem más működött közre mint egy olyan név, mint a Squaresoft, melyet mai nevén már Square Enix-ként ismerhetünk. A felütés tehát a jó öreg körökre osztott harc, kazamatákon át, általában a végén egy főellenféllel megkoronázva. Ezeket ismételhetjük a végszóig, némi irányított felfedezéssel kiegészítve a világban.

SMRPG screen 02

Lényegében azonban a maréknyi extra opciót leszámítva túl sok újdonságot nem kapunk a Super Mario RPG játékmenetében. Még az idővel behúzható társakat sem bővítették ki, az eredeti részben megismert harcosokat tudjuk majd a háromfős csapatunkban váltogatni. A fentiek részben érthetőek, mert valószínűleg a manapság menő valós idejű harc nem állta volna meg a helyét és ízlés kérdése, hogy elfogadható-e ez, így, ebben a formában. Én, aki régebbi motoros és érzelmileg kötődik a körökre osztott, klasszikus harcrendszerhez, örülök, de szerintem senkinek sem lesz oka panaszra. Ennek ellenére valóban ráfért volna még egy kis ráncfelvarrás és modernizálás a játékmenetre, mert a gyakori grind sokaknak fogja a kedvét szegni, annak ellenére, hogy kb. 12-14 óra alatt letudható a teljes történet.

SMRPG screen 03

Technikailag viszont már jóval nagyobb a különbség az 1996-os játékhoz képest, ugyanis a Super Mario RPG grafikája és audiója is teljesen át lett dolgozva. Noha a mechanikák és a mennyiség nem változott számottevően, de maga a grafikai minőség a hardver tudásának megfelelő és remekül hozza  a Mario játékok világának cuki és szerethető stílusát. Emellett az audió is újra lett keverve, a ma elvárt minőséghez méltón lett újragondolva és a semleges, de mégis jól komponált dalok sem készítenek ki a játék végéig. Az egyetlen, ami személy szerint nekem nem tetszett az user intarface átdolgozása, mert inkább emlékeztetett egy futurisztikus sci-fi-re, mint az eredetiben megszokott és a történethez is jobban illő fantasy-s megközelítésre, de ez már inkább szőrszálhasogatás, mint valódi probléma. Az pedig külön öröm, hogy a játék remekül fut handheld és dokkolt üzemmódokban is.

Összességben tehát bátran állítható, hogy a Super Mario RPG méltó felújítása lett az eredeti 1996-os Super Nintendo játéknak. Garantáltan imádni fogja mindenki ezt a kis JRPG kalandot, mert megidéz egy olyan korszakot, amikor tényleg csak a játék öröme számított és egy jó kalandhoz nem kellett száz órás játékidő, vagy bejárhatatlan méretű térkép.
Ne várjatok tehát tovább, vessétek bele magatokat a kalandba, mert lehet, hogy a hercegnőt már át is vitték egy újabb kastélyba!

8.szék

 

 

Legutóbb ezt teszteltük:

Persona 5 Tactica – játékteszt

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Shane MacGowan, a zenei élet egyik leghitelesebb embere hagyott itt minket
Következő cikk Egy zuhanás anatómiája - kritika