Gyilkos a házban (Only Murders in the Building), szereplők: Steve Martin, Martin Short, Selena Gomez, Amy Ryan, Jane Houdyshell, Tina Fey, Meryl Streep, Paul Rudd és mások, amerikai vígjáték-sorozat, 2021-től, 30 epizód (12)
Martins in Da House!
A Gyilkos a házban 3. évada is lement, ami a Hulu eddigi történetének legnézettebb – és előre elárulható: az utóbbi idők en bloc sorozattermésének egyik legremekebb – komédiája. Bár Steve Martin kijelentette, hogy Charles-Haden Savage figurája lesz a legutolsó szerepe, ha a minőség és a népszerűség nem csökken rohamtempóban, a 78 éves ősz színész akár még száz esztendősen is Manhattanben bóklászva csoszog a gyilkosok nyomában. Közelít ugyanis a negyedik szezon…
Essünk is túl gyorsan a kötelezőn, ami – sajnos, nem sajnos, mindenki döntse el magában – manapság már szinte kikerülhetetlen, mivel a legtöbb új premier esetében – lásd: A kis hableány, Marvelek és társaik – pro és kontra magasra csapnak a „tudományosan” csak az összenépi woke-ot dicsőítő, kárhoztató vélemény- és kommenthullámok. Igen, a Gyilkos a házban első két évadában kimaxolják a jelenlegi píszí-kategóriák szinte mindegyikét – pölö: fekete, túlsúlyos, leszbikus nyomozónő – és kapunk is üzenetet rendesen, ám a karakterek és fordulatok szerencsére nem (csak) a kötelezően előírt kvótát kipipálandó, jóvanazúgy odacsapottak, mint sok film, sorozat esetében, hanem kidolgozottak, szórakoztatóak, a cselekmény szempontjából is lényegesek. Van belőlük bőven – talán a boxoffice-bukták miatt a harmadik szezonra előremutatóan csaknem teljesen eltűnnek –, de mégsem maigeriznek a minőségi szórakoztatásra vágyó egyszerű néző rekeszizmaiba! És erről ennyit, vagy ahogy Oliver Putnam, alias Martin Short mondja: „Ne ítélkezzünk, semmi baj nincs a deviáns szokásokkal!”
Csapó!
Kellemes kis (csaknem lehetetlen) feladat egy adott szériáról, pláne annak több évadáról egy füst alatt tartalmasan, érdekesen, sok mindenre kitérően elemzést írni. Steve Martin legutolsó vicces sajátja esetében azonban ez az összetett munka nem is olyan bonyolult: manapság, a streaming korában a tévésorozat kifejezés már nem huszonepizódokat takar, hiszen csak hat, nyolc, tíz részig merészkednek az alkotók – Martinék évadonként az utóbbit vállalták. Másrészt a Gyilkos a házban minden etapja olyan színvonalas, humoros, ám ha kell, drámai és csavaros szórakozást nyújt, hogy nem nagyon adódik lehetőség a negatívumok kidomborítására. Harmadrészt pedig, lévén krimi-komédia, nagyon nem is illendő lényeges fordulatokat, leleplező momentumokat elárulni, pláne a szakmai alázatot félredobva a tettesek, áldozatok kilétére utalni! Úgyhogy csak módjával, hogy hasson, gyarapítson is meg ne is, az ősz komikus klasszikusával élve: „egy félkoffeinmentes félduplát!”
A Steve Martinnál 5 évvel fiatalabb Martin Short többnyire másodhegedűs volt az elmúlt idők vígjátékaiban, ám mivel idétlen-idők, azaz a hetvenes évek Saturday Night Live hülyülései óta kollégák, jóbarátok, mindig jutott neki szerep a színész-forgatókönyvíró mellett.. A féltucatnyi közös munka – nem is számolva a mostanában is aktuális közös fellépéseiket –közül A három amigó, Az Örömapa két és fél része, valamint eredeti hangokként az Egyiptom hercege a legismertebb, ám vicces karrierjükre mégiscsak mostani együtt nyomozásuk teszi fel a komédiakoronát. A Martinok mellé beköltözik még a manhattani apartmanházba Selena Gomez (Varázslók a Waverly helyből, Csajok Monte Carloban, Csajok szabadon, Egy esős nap New Yorkban), aki a Disney-t és a mikrofont dobva egyenrangú komika-partnere a veteránoknak.
„Ez teljesen más irányba terelni a nyomozást.” – halljuk és tapasztaljuk többször is, mialatt önjelölt, botcsinálta amatőr és esendően szimpatikus nyomozóink a bűn és a gyilkosok nyomában poroszkálnak.
Az egész egy véletlenszerű liftes találkozással kezdődik: a múlt dicsőségében ragadt, megfáradt emberkerülő, a Brazzos krimi-sorozat egykori sztárja, Charles-Haden Savage (Martin), a visszakapaszkodásért küzdő habókos Broadway-rendező, aki anno Machbeth-ként még Vanilla Ice-t is színpadra állította, Oliver Putnam (Short) és a fiatal, ám mint kiderül, rejtélyes múltú lakberendező-lakásfelújító művészleány (Gomez) keveredik egymás mellé. Hozzájuk csapódik még az első évad kulcsfigurája, Tim Kono (Julian Cihi), akiről idővel nem csupán az derül ki, hogy valamiféle rejtélyes kapcsolat fűzi Mabelhez, hanem az is, hogy egy tűzriadó során ő lesz a Felső West Side-i épület első halálos áldozata.
A rendőrség (a később visszatérő szereplő, aki a nagyhangú fekete nő minden jegyét kiválóan hozza: DaVine Joy Randolph – A nevem Dolemite, The Holdovers), öngyilkosságot kiált, ám a roppant kíváncsi, alkalmilag összeverbuválódott trió teljesen mást gondol. Ők bűntényre gyanakodnak, saját nyomozásba kezdenek, amit összekapcsolnak a modern 21. század fílingjével és egy krimi rádiójáték – bocs, podcast – formájában adják elő saját elméleteiket és eredményeiket. A Gyilkosságok házon belül adásai rövid idő alatt rendkívül népszerűvé válnak, így a kriminális hármas nem csupán a rendőrség, de más podcastosok konkurenciájává is válik, azon felül, hogy természetesen több kanyart is leírva viták, egyetértések és összeveszések közepette egyre közelebb kerülnek az ügy megoldásához…
Ennyi a történet kezdete. Ami így természetesen soványkának tűnik, ám az alapfelütéshez hozzá kell még venni Steve Martin sztorimesélő zsenijét, amit korábban már olyan remekekkel bizonyított, mint a Roxanne, az L.A. Story, a Fergeteges forgatás vagy a teljesen más irányvonalat képviselő Az áruló.
A sztoriötlet persze önmagában még nem érne vastapsot, ám a forgatókönyvíró-csapat révén az apróbb-nagyobb momentumok, összetevők, az egyedi karakterek és a sokszor váratlan fordulatok, csavarok beemelése teszik mindvégig élvezetessé az eddigi harminc epizódot. A rettenthetetlen, de nem tévedhetetlen furcsa trió minden titkával, gyengeségével, múltbéli visszatekintésével, különböző gondolkodásával is érdekes csapatot alkot a nyomozáshoz. Ám a köréjük, néha ellenük felsorakoztatott egyéb figurák teszik még érdekesebbé, szórakoztatóbbá a sorozatot. A lakótársak – majd később, amikor a harmadik évadban az Arconia falai közül átlépünk a színházi deszkákra, a színpadi színészek – mind, szándékosan túlkarikírozott, összetett alakok. A „gonosz” közös képviselő, a túlérzékeny macskásemberen, a fagottos nőn vagy a Broadway-tehetségeken keresztül egészen a személyes kedvenc vagány, nagydumás kaszkadőrhavercsajig, Sazzig bezárólag – le sem tagadható, hogy a szerepet Jane Lynch-re (A szökevény, Glee, Rontó Ralph, A káprázatos Mrs. Maisel) szabták, de tökéletesen! 
Emellett persze kapunk még A-kategóriás sztárokat is, akik közül a harmadik szezonban a kibírhatatlan Paul Rudd és Meryl Streep (az ő zsenije talán több lehetőséget is érdemelt volna) bonyolítja a cselekményt. De néhány epizódra vagy visszatérőként bekopogtat még a podcast-ellenlábas Tina Fey, Nathan Lane, Michael Rapaport, Amy Schumer, Cara Delevigne vagy az önmaga verzióját hozó Matthew Broderick – nem is beszélve a szintén lakótárs Stingről a „fasziról a U2-ból”, aki pár fergeteges jelentben rögtön a sorozat első gyanúsítottjává válik!
Természetesen képtelenség minden ötletet, minden kulturális-popkultúrális utalást – ebben a két öreg viszi a prímet – felsorolni, de mindenképpen érdemes az olyan őrületekre kitérni, mint a béltej, a Fehér Szoba vagy Kobratesó, a szabadszájú Mr. Gambolini, illetve Tapsi Hapsi és Cucu malac színre lépése, mert ezek (és sok más is) nem csupán a sorozatnak és a karaktereknek adnak több színt és mélységet. A nagy bérházak és a színházak belső világa mellett áttételesen a modern élet és gondolkodás számára is görbe tükröt tartanak. A Steve Martinra amúgy is jellemző, nem térdcsapkodós, inkább intellektuális humor végigvonul a sorozaton, ami a nyomozócsapaton belül leginkább a bátran felvállalt öregedésen és a boomer-millenniumi ellentéten érhető tetten – aki esetleg nem tud kibékülni a színész olykor modoros játékával az most sem lesz maradéktalanul elégedett, de talán ennyi is a max, ami némi negatívumként hozható fel a sorozattal kapcsolatban.
A Gyilkos a házban ugyanis vígjátéknak, modern fricskának is remek szórakozás, de szerelmi sztorinak, olykor drámának is szerethető. Nem csupán a karakterekkel bánik remekül, de egyes tárgyak – festmény, textilzsebkendő – köré is rejtélyt, humoros fordulatokat tud felépíteni és az elszánt gyilkosüldözés, a sokszor vakvágányra futó maszek nyomozósdi, az újbóli tettesjelöltek felbukkanása és elvetése, illetve a váratlan fordulatok, duplacsavarok, a legutolsó epizódok legutolsó másodpercére tartogatott meglepetések a legjobb krimik fordulatait idézik!
A 3. évad fináléjának áldozata is elhalálozott már és az eddigiek ismeretében 2024 nyarán negyedszerre is felcsendül majd a jellegzetes főcímzene. Mi pedig kíváncsian várhatunk addig, hogy a manapság ritkaságnak számító, de évadról-évadra egyre minőségibb, vicces-paprikás nyomozás újabb ügyébe mely híresség csatlakozik majd be…
