A megoldások könyve (Le livre des solutions), rendezte: Michel Gondry, szereplők: Pierre Niney, Blanche Gardin, Francoise Lebrun, Vincent Elbaz, Frankie Wallach, francia vígjáték, 103 perc, 2023., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Pán Péter francia módra
Az Egy makulátlan elme örök ragyogásával a halhatatlanok csarnokába bekerülő Michel Gondry sok év után tért vissza a mozifilmhez, ami egy kicsit magáról is szól. A megoldások könyve főszereplője szentül hisz abban, hogy elkészíti élete filmjét, miközben a hozzá legközelebb állókat is kikészíti. Pierre Niney egyszerre vicces és idegesítő, karakterét szeretve gyűlöli a néző. 
Marc Becker (Pierre Niney) egy valag pénzt beleölt már élete filmjébe, de kész termék helyett csak víziókkal tud szolgálni. Nem csoda, hogy elveszti a befektetők bizalmát és kiadják az útját, amire meglehetősen furcsán reagál, magához veszi a nyersanyagot, amivel – néhány kollégáját behülyítve – vidékre menekül. Úgy dönt, ott fejezi be a filmet, élettapasztalatait pedig A megoldások könyvében osztja meg a nagyvilággal. Az a tény, hogy közben a feje tetejére állít mindent, egy cseppet sem zavarja.
Van az az embertípus, aki képtelen felnőni és örökre megmarad gyereknek, miközben mások függenek tőle és fontos döntéseket kell (kéne) meghoznia. Amire azt mondjuk, milyen aranyos, az egy felnőtt esetében legtöbbször idegesítő, végtelenül fárasztó és értelmetlen. Az őrültet és a zsenit csak egy vékony határvonal választja el, de honnan lehetne előre tudni, hogy valakinek a viselkedése, a tervei és elképzelései sikerre vagy kudarcra vannak ítélve, amikor úgy viselkedik, mint egy óvodás. Tudom, a „furcsára” ma már rengeteg meghatározás létezik és a filmnek nem is áll szándékában gúnyt űzni a mentális betegségekből, én minden esetre megmaradnék az örök gyerek gondolatmenetnél és nem csak azért, hogy az alcímet ne kelljen átírni. 
A szocializálódás sorén rengeteg dolgot belénk nevelnek, mit és hogyan illik, egyáltalán mik azok a dolgok, amik egy felnőttet felnőtté tesznek. „Hősünkből” mindez hiányzik, képtelen elhelyezni magát a felnőttek világában és annak megfelelően viselkedni, gondolkodni. Hiányzik belőle a jólneveltség és hiányoznak belőle a fékek, azon túl, hogy mindenkit megbánt és az őrületbe kerget, olyan dolgokra vállalkozik és olyan dolgokban hisz, amire más azt mondja, ezt azért mégsem kéne.
Marc meg akarja váltani a világot, el akarja készíteni élete fő művét és a leghalványabb szándák sem mutatkozik benne, hogy mindezt az észszerűség határain belül tegye. Ha valamit a fejébe vesz, annak úgy kell lennie. A dolog szépsége, hogy a bukás egyáltalán nincs belekódolva, az ilyen típusú embereknek sokszor van szerencséje, hiszen – felnőtt mércével mérve legalábbis – nincs veszítenivalójuk. Gyerekként bánnak a rokonokkal, barátokkal, ismerősökkel, de az ismeretlenekkel is, miközben szép lassan haladnak előre, mert nem látják a határokat, képtelenek felmérni az akadályokat.
A mostanra látszólag teljesen lenyugodott Gondry lázadó és kísérletező énje Marc karakterében él tovább, filmjének bemutatott részlete egyfajta görbe tükör, fricska a mai filmnek és közízlésnek, ahol a meg nem értett zseni rendez egy kisebbfajta ámokfutást. A megoldások könyve első blikkre lazán illeszkedik bele az életműbe és nem egy korszakos mű, de felismerhetőek a forgatókönyvíró-rendező kéznyomai és stílusjegyei. Szórakoztató és a maga furcsa módján elgondolkodtató is, Pierre Niney pedig sütkérezik a szerepben, annyira vicces és idegesítő. Ami pedig Marc könyvét illeti, A megoldások könyve kicsit olyan, mint az évek óta ott árválkodó és ezalatt néhány lájkot begyűjtő „Hogyan tegyél szert rövid idő alatt 1 millió követőre” típusú YouTube videók: erősen kell hinni bennük. 
