Eszelős szívatás (Nothing But Trouble/Valkenvania) Írta és rendezte: Dan Aykroyd, Fsz.: Chevy Chase, Demi Moore, Dan Aykroyd, John Candy, Taylor Negron, Bertila Damas, Valri Bromfield, Daniel Baldwin, amerikai vígjáték, 94 perc, 1991 (16)
A 80-as években az egyik legnagyobb sztárja a vígjátékoknak Eddie Murphy mellett egyértelműen Chevy Chase volt. Az ő száraz szarkazmusa pókerarccal párosulva remekül működött filmjeiben. Azonban az évtized fordulóján karrierje hanyatlani kezdett és egyre haloványabb produkciókban szerepelt. Az első ilyen bukása az Eszelős szívatás, ami viszont kivételesen megérdemli a rehabilitációt. A manapság kultikus státuszba emelkedett vígjáték ugyanis pár gyengesége mellett, rengeteg pozitív tulajdonsággal rendelkezik.
A történet röviden: Chris Thorne (Chevy Chase) egy lapkiadó fejese szívességből Atlantic Citybe vinne autójával egy feltörekvő ügyvédet (Demi Moore) és hozzájuk csapódik egy milliomos, excentrikus brazil testvérpár (Taylor Negron, Bertila Damas). A New Jersey-n át haladó poros úton azonban átmennek egy Valkenvania nevű helyen, ahol egy közlekedési kihágás miatt letartóztatja őket egy rendőr (John Candy). A helyszíni bírságot mellőzve elviszi őket a helyi békebíróhoz, az Alvin Valkenheiser néven futó 106 éves aggastyánhoz, aki nem csak megjelenésével ijeszti el az egybegyűlteket, hanem meglehetősen drákói szigorral bánik el a törvényt be nem tartó emberekkel. A csapat kénytelen egy egész éjszakát együtt tölteni a bíró úr kísértetkastélyában, ahol Alvin további furcsa rokonai terrorizálják a friss lakókat.
Dan Aykroyd még 1978-ban találta ki a film magját, mikor egy egyszerű gyorshajtás miatt éjszaka bevitték őt egy bírósági tárgyalásra az Államok egyik legeldugottabb helyére. Ezt a kis incidenst fejlesztgette történetté Dan testvére, Peter Aykroyd. Egy évtized is eltelt, mire ebből a sztoriból Dan Aykroyd forgatókönyvet írt, majd a 80-as évek végén elkezdett házalni vele a Warnernél. Ahol azonnal zöld utat is adtak a projektnek 40 millió dollárral egyetemben, mivel íróként is már nem egyszer bizonyított a kanadai színész. Főleg úgy, hogy Chevy Chase igent mondott a főszerepre, mert szeretett volna a Kémek, mint mi után újra Aykroyddal együtt dolgozni. A további szerepekre John Candy és Demi Moore bólintott rá, így kezdődhetett volna a forgatás, csak akadt egy apró és egy nagyobb probléma. A kisebbik gond, hogy a csecsemőagyú Bobo szerepére senkit sem talált, ezért Aykroyd kénytelen volt dupla szerepet alakítani. 
A nagyobbik gond azonban a rendező hiánya volt. Először John Hughes volt a kiszemelt jelölt, akinek tetszett a sztori, de ő csak saját forgatókönyvből készített mozikat. John Landis viszont kifejezetten utálta a történetet és azonnal nemet mondott. Így aztán Aykroyd kénytelen volt megrendeznie a filmet, és később nyilatkozta is, hogy egyáltalán nem voltak és a mai napig sincsenek rendezői szándékai. De legalább a produkció végre eljutott a forgatásig. Ami majdnem jó hangulatban zajlott: a stáb imádta Aykroyd lazaságát és hogy a díszletes és úgy mindenki szabad kezet kapott, hogy Valkenheiser kúriáját szabadon berendezhesse mindenféle őrült dologgal. Ez bár megemelte a költségvetést szerény 5 millióval, de a Warner épp el volt foglalva a Hiúságok máglyája katasztrófájával, és emiatt nem avatkoztak bele jelen filmünk forgatásába. 
Igazából csak egy nagy gond akadt közben: maga Chevy Chase. A köztudottan nehéz természetű komikus végig hisztizte a forgatást és terrorizálta a kollégáit. Folyamatosan jelezte, hogy ő itt a sztár és valójában egyáltalán nem akarja ezt a filmet. Ennek ellenére Aykroyd jól kezelte a helyzetet és sikerült befejezni a produkciót. Persze ahogy az lenni szokott stúdiófilmeknél, bekopogtatott a valóság. Hirtelen kivágattak pár jelenetet, új befejezés is kellett, valamint a címét is átíratták: az eredeti Valkenvania cím helyett lett Nothing But Trouble. Ezekbe a változtatásokba Aykroyd kénytelen volt belemenni és a mai napig büszke is a filmre, de azt elmondta, hogy ő a Valkenvania címet hagyta jóvá és Németországban például így is futott a tékákban.
A film tehát elkészült és jogosan várták, hogy siker lesz. Ennek ellenére hatalmas bukás kerekedett ki belőle. A kritikusok utálták és a közönség felé sem találta meg a hangot. Legalábbis nem azonnal. Mindenesetre Aykroyd letett a további rendezésről, de íróként is csupán a Blues Brothers 2000, meg egy Szellemirtók játék sztorija kapcsolódik hozzá. Attól még a film (főleg az internet előtti időkben) önálló életet él és minálunk a videotékák aranykorában kultikus státuszba került, majd az évek során sokan felfedezték maguknak ezt a horror vígjátékot. 
És hogy pontosan miért is jó ez a film? A legnagyobb erőssége a kiszámíthatatlansága. A rövid felvezető után New Yorkból átmegy a sztori egy Tim Burton-stílusú rémálomba, ahol tényleg nem lehet tudni, hogy mikor mi fog történni, vagy milyen karakterek bújnak elő. Mert bármi is lesz a következő jelenetben, garancia valami új őrületre. John Candy meglehetősen egyszerű rendőr karakterét hirtelen felváltja a néma nővére, akit szintén ő alakít ezerszer viccesebben. Demi Moore meglepően jó komikának bizonyult, de Az utolsó cserkészben a pszichopata Milót alakító Taylor Negron is rendkívül mókás alakítást nyújt. Még az antitálentum Daniel Baldwin is képes egy nagyon vicces jelenetet hibátlanul megcsinálni, szóval még a legapróbb mellékszereplők is jól teljesítenek. Aztán itt van Dan Aykroyd: a szintén dupla szerepben jelen lévő színész hatalmasat alakít mint Alvin bíró, de a házból kitiltott, egy óvódás szintjén élő Bobo szerepében is csodás. Meg is jegyezném gyorsan, hogy mennyire passzol a film bizarrságához az a tény, hogy Aykroyd eme két figura maszkjában volt kénytelen megrendeznie filmjét. 
Na, de elérkeztünk a fő-főszereplőhőz, azaz Chevy Chase-hez. Ő sajnos meglehetősen rutinmunkát végez, bár azért megvannak neki is a jó pillanatai, de haloványságának oka nem is feltétlen Chase, hanem maga a szerepe. Ugyanis karaktere nem annyira szimpatikus, emiatt viszont sokat veszít a film az éléből, mert hát maga a sztori célja a házból való elmenekülés. Vagy az lett volna a jó irány, ha a szerepe szerint egy nagyon szimpatikus figura, és ha már megvannak a maga gyarlóságai, akkor Valkenvania lehetett volna egyfajta nevelőintézete is a Chase által alakított pasasnak. Sajnos ezek közül inkább a harmadik utat választották, tehát hogy nem igazán van karakterfejlődés, és a cinikus Chase csupán a poénoknak asszisztál.
Emiatt és a néha egyenetlen tempója miatt sajnos nem lett a végeredmény annyira jó, amennyire lehetett volna. Cserébe viszont valóban elképesztő mennyiségben öntik ránk a jobbnál jobb képi gegeket és groteszk szituációkat, meg szövegeket. A bíró orra, Kicsontozó úr, a savanyú uborkát kilövő játékvonat, John Candy női szerepben, az orgonajáték a Digital Underground nevű együttessel, a csapdákkal teli ház, a hot dog evés, Bobo és Kis Debil párosának állandó civakodásai, és persze a díszlet minden egyes centimétere intenzíven jelen lesz velünk a film után is. 
Ehhez egyébként anno egy elég korrekt szinkront készítettek, amit pár mondat furcsa fordítása ellenére csakis ajánlani tudok. Már az simán megér egy megtekintést, ahogy a dedós Bobo hangját a zseniális Kránitz Lajos kölcsönzi, de legalább ennyire furcsa hallani Taylor Negron-t, akit ugyanaz a Varga Tamás szinkronizálja, aki Az utolsó cserkészben is megszólal Miloként. A bíró szerepében meg a szintén nagyszerű és sajnos már csak néhai Koroknay Gézát hallhatjuk.
Az Eszelős szívatás meglepően jól öregedett és bár Chase-nek nem ez a legjobb alakítása, de mint film simán beleillik karrierjének jobb művei közé. Aykroyd meg nem csak színészként, hanem rendezőként is jó munkát végzett. A millió remek ötlete hosszú távon kifizetődő volt és remélem, hogy a későbbiekben még többen fogják felfedezni ezt a komédiát és akkor többek közt láthatják Tupac Shakur-t első, rövidke szerepében is.
