Az Usher-ház bukása (The Fall of the House of Usher), amerikai dráma-horror sorozat, 1 évad, 8 epizód, 2023, rendező: Mike Flanagan, Michael Fimognari, forgatókönyv: Mike Flanagan, Emmy Grinwis, eredeti mű: Edgar Allan Poe Az Usher-ház vége, szereplők: Bruce Greenwood, Mary McDonnell, Carla Gugino, Zach Gilford, Willa Fitzgerald, Mark Hamill, Carl Lumbly (18)
„A holt időnek élő hangját,
Szünetlenül kongó harangját
Egy árnyvilág üres ölén
Lélekharangnak hallom én.”
-Edgar Allan Poe: Tamerlán-
(Radó György fordítása)
Szinte a lehetetlenre vállalkozik, aki megpróbálja Edgar Allan Poe pszichéjét és démonait egyesével górcső alá venni. Mike Flanagan-nek jobb ötlete támadt. Kézen fogta a legelborultabb Poe-alakokat, s megnyitotta előttük az Usher-ház kapuját. Flanagan utolsó Netflix sorozata mind közül talán a legjobb.
Aki szívesen időzik Edgar Allan Poe hátborzongató, árnyakkal és lázas víziókkal teli novelláinak és verseinek világában, az Az Usher-ház bukása című sorozatot nagy valószínűséggel, kedvelni fogja. Nem lehet egyszerű a 21.század ízlését is kiszolgálva két évszázaddal ezelőtti fantazmagóriákat vászonra vinni, de már az első rész után egyértelművé válik, hogy bizony érdemes próbálkozni vele.
A sorozat nagyon mai témáinak és képi világának dacára is végig jelen van valami baljós és fenyegető, valami démoni, rejtélyes és halálos, mindaz, ami annyira jellemzi Poe világát. Bár a széria irodalmi előismeret nélkül is megállja a helyét, s a történetnek tulajdonképpen csak a vázát képezi a címadó novella, ezért felesleges is lenne számonkérni az alkotókat, hiszen itt nem egy konkrét novella adaptációja volt a cél. Ebből a szempontból egy kicsit emlékeztet a Dickensian című sorozatra, ahol a történet gerincét a Karácsonyi ének adja, persze az jóval szelídebb, már csak Dickens miatt is. 
A forrásanyag (Az Usher-ház vége című novella, 1839) egy ikerpár, Roderick és Madeline Usher, a család egyetlen megmaradt tagjainak tragikus története. Erre az elég erős alapra épül fel a sztori, mondhatni téglánként, s minden egyes téglának különleges szerepe van. Nem szükséges tehát feltétlenül kigyúrva lennünk Poe életművéből ahhoz, hogy élvezni tudjuk a széria minden egyes percét. Azt azért a fekete öves Poe rajongók biztosan értékelik, hogy számos utalással találkozhatnak.
Az egyes epizódcímekből nagyjából következtetni lehet arra, kinek milyen sorsot szántak az alkotók, s a gyakran idézett Poe verseken kívül majdnem minden karakter neve a költő valamely művére utal (Tamerlane, Frederick, a Metzengersteini báró, Morella, Camilla L’Espanaye, Dupin és még sorolhatnánk). Poe kedvelte az anagrammákat, talán nem véletlen, hogy a sorozatban gyakran holló alakjában is feltűnő Verna a Raven (holló) anagrammája.
De az alkotók tökéletesen beépítették a történetbe Poe valós irodalmi riválisának alakját, Rufus Wilmot Griswold irodalomkritikust is. Ő volt az, aki Poe temetésének napján álnéven publikált a költőről egy cikket, melyben mindent elkövetett azért, hogy bemocskolja nevét. Griswold drogfüggő őrültnek nevezte, ráadásul ő lett Poe irodalmi hagyatékának kezelője is, s ezt a „jó szokását” még évekig gyakorolta. Longfellow, aki a sorozat szerint Roderick és Madeline gyerekkori szomszédja, Poe másik riválisáról, Henry Wadsworth Longfellow-ról kapta a nevét. Mindezeken kívül még több rejtett novella is felfedezhető (Az elsietett temetés, Egy hordó Amontillado, A hosszúkás láda) a történet egészében.
Mike Flanagan általában jó ízléssel nyúl irodalmi művekhez (Shirley Jackson, Henry James, Stephen King) legyen szó sorozatról (A Hill-ház szelleme, A Bly-udvarház szelleme, Mise Éjfélkor, Az éjféli klub), vagy nagyjátékfilmről (Bilincsben, Álomdoktor). A King-rajongók örömére ő rendezi A Setét Torony című legkomplexebb Stephen King regény adaptációját is. Legutóbbi munkájával, Az Usher-ház bukásával a rendező bebizonyította, hogy Poe 200 évvel a halála után is működik, ma is olyan stabil alapanyag, amelybe érdemes munkát fektetni.
Flanagan a horror elemeit a tőle megszokott igényességgel tálalja, okosan kerülve a giccset, s finoman satírozza össze a múltat napjaink eseményeivel. Emellett a sorozat a világ aktuális problémáira is erőteljesen reflektál, az állatkísérletekre, a mesterséges intelligencia térhódítására, a gyógyszeripar élősködőire, a fogyasztói társadalom béklyóira, és a média fullasztó mindenhatóságára. Az Usher család tulajdonában lévő gyógyszergyár, a Fortunato gazdag és mindenható vezérigazgatója Roderick Usher. A karrierjéhez vezető ösvényt leginkább testvére, Madeline taposta ki, aki a kezdetektől fogva a háttérből irányít. Üzleti vállalkozásuk kvintesszenciája a Ligodone nevű fájdalomcsillapító, amelyről gátlástalanul a képünkbe hazudják, hogy nem addiktív. Ez tagadhatatlanul rímel Richard Sackler „sikersztorijára”, aki az opioid-válsággal mások gyengeségéből profitálva építette ki milliárdos birodalmát.
Miután tragédiák sorozata átokként kezd telepedni a családra, Roderick egy bús éjféltájon meginvitálja gyermekkori házukba C. Auguste Dupint, az Egyesült Államok helyettes államügyészét, hogy akár egy gyóntatópapnak, minden bűnét bevallja. A sors iróniája, hogy Dupin egész karrierjét a Fortunato gyógyszergyár korrupt ügyeinek leleplezésének szentelte.
Az életben mindenért fizetni kell, van úgy, hogy mindenünkkel, amink van-tartja a mondás. Bár a két fő karakter, Roderick és Madeline Usher a történet mozgatórugói, Roderick gyermekeinek is mind megvan a saját története és keresztje. Érzelmileg csököttek, immorálisak, szinte mindegyikükben felfedezhető enyhébb, vagy súlyosabb pszichopata vonás, s a családi hagyományt követve mindent megtesznek, hogy tovább élhessék fényűző és pazarló életüket. A végletekig önzők, hedonisták, törtetők, gátlástalanul áttaposnak mindenkin. Megtehetik, hisz ott van nekik a család kíméletlen, vérprofi ügyvédje, Arthur Pym, akit Mark Hamill rezzenéstelen arccal játszik végig, ő az, aki megold és eltakarít minden „problémát”. Karaktere szintén Poe egyetlen, teljes terjedelmében megjelent regényéből lép a sorozatba (A nantucketi Arthur Gordon Pym elbeszélése).
A karakterválasztás is tökéletes: Carla Gugino Verna szerepében lenyűgöző, egyszerre könyörtelen, bájos és mindvégig méltóságteljes. Bruce Greenwood és Mary McDonnell rendszerint elviszi a show-t, de mindenki tudása legjavát adja. A családfő, Roderick Usher szerepére először Frank Langellát szerződtették (ő is milyen jó lett volna), de egy színésznővel szembeni szexuális zaklatás miatt menesztették a stábból. Ez is már annyira mindennapos, hogy találó korrajzként a Me Too margóján simán elfért volna.
Poe munkássága az egész világirodalomra hatással volt (Howard Philips Lovecraft, H. G. Wells, Sir Arthur Conan Doyle), irodalmi műfajok alapjait teremtette meg, őt tartják a krimi előfutárának (A Morgue utcai kettős gyilkosság), detektívtörténeteiben szereplő C. Auguste Dupin szinte minden későbbi detektív prototípusa, beleértve bizony Sherlock Holmes-t is, de olyan tudományokat is befolyásolt, mint a kozmológia és a kriptográfia. Halála épp oly rejtélyes, mint novellái, versei. Egész önpusztító élete során harcolt a démonaival, melyek talán nagy részét sikerült átörökítenie irodalmi hagyatékába. Hiába mocskolta nevét egy életen át Griswold, Poe-t a világ nem ereszti, hisz időről-időre filmrendezőket, forgatókönyvírókat és zeneszerzőket ihlet meg. Történetei örök tanulságként szolgálnak az emberi mohóság és gyarlóság oltárán, bár úgy tűnik, az emberiség nem tanul belőle sohamár.
