Rendkívüli mesék – kritika


extraordinary_tales_edger-allen-poe-movieRendkívüli mesék (Extraordinary Tales), rendező: Raul Garcia, szereplők: Guillermo Del Toro, Julian Sands, Lugosi Béla, Christopher Lee, luxemburgi-belga-spanyol-amerikai animációs film, 73 perc, 2015. (12)

Haláli animáció

Öt Poe novella került feldolgozásra ebben az animációban, mindegyik más stílusban és más híresség narrációjával. A producer, Stéphan Roelanst az Anilogue fesztiválra érkezett hozzánk. A közönségtalálkozón érdekes dolgokat mesélt a filmről az ötlettől a moziba kerülésig.

extraordinary-talesEdgar Allan Poe művei sokakat megihlettek már. Raul Garcia rendező és Stéphan Roelants producer eredetileg a The Tell-Tale Hart című novellát akarták egy fekete-fehér rövidfilm erejéig feldolgozni, ám egy idő után elkezdtek antológiában gondolkodni. Egyfajta homage filmet akartak készíteni, hogy leróják tiszteletüket Poe munkássága előtt. Kávézás közben mindenki felírta az öt kedvencét egy listára. Csak egy címben volt eltérés. Eldöntötték, hogy egy-egy résznek milyen költségvetésből kell kijönnie, mint ahogy azt is, hogy az egész CGI-jal készül, de úgy, hogy azt senki ne vegye észre. Mindegyik feldolgozás más stílusban készült és más személy narrációjával. A stílust illetően a rendező ízlése volt az irányadó. Mindig a stílus igazították az adott történethez úgy, hogy kifejező legyen. Alberto Breccia volt az etalon, de a többiek is a kedvenc grafikusok és festők közül kerültek ki. The Fall of the House of Usher-hez (Az Usher-ház vége) az inspirációt Munch szolgáltatta, de a mozivásznon már nem teljesen ő jelenik meg. Egon Schiele inspirálta a The Masque of the Red Death stílusát, míg a The Facts in the Case of M. Valdemar-ban az 1950-es évek képregényei köszönnek vissza. A The Pit and the Pendulum (A kút és az inga) esetében Francisco Goya stílusa volt az alap, különös tekintettel a rémálmokra. A narrációhoz olyanokat hívtak meg, akik valamilyen módon Poe munkásságához köthetők és ők nagyon örültek ennek a felkérésnek. Prospero herceget Vincent Price és Christopher Lee is eljátszotta. Roger Corman több Poe feldolgozást is készített, igaz, ezek főként B mozik, de azért eléggé ismertek a Poe rajongók körében. Nem véletlen, hogy A vörös halál álarcában Prospero herceg egyetlen egysorosát éppen ő olvassa fel. Lugosi Bélával anno több hangfelvétel is készült, több hónapos keresés után sikerült megtalálni azt, amelyik végül a filmben is hallható. Ezt a zörejeket és sistergéseket megtartva javították fel. Elsődleges cél volt, hogy nem a novellákat filmesítik meg, hanem azt, ami a novellák olvasása közben megfogalmazódott bennük. extraAhol teljesen egyértelmű a történés, ott nem, vagy alig használtak beszédhangot. Mindezt úgy kellett megvalósítaniuk, hogy közben mindvégig hűek maradnak a szerzőhöz. Az egyes részeket egy temetői jelenet köti össze, ahol Poe holló képében van jelen.
Körülötte már mindenki, aki valaha is fontos volt számára halott. Mielőtt a holló elfoglalná méltó helyét a saját sírkövén, újabb és újabb történetekkel áll elő, ezzel húzva az időt és hangsúlyozva életművének fontosságát. Az elmúlás elodázható ugyan, de elkerülhetetlen. A spanyol származású Raul Garcia 19 éves kora óta foglalkozik animációs filmekkel, főiskolás évei alatt bedolgozott a világhírű Hanna-Barbera stúdiónak.  27 animációs film elkészítésében vett részt, 9 évig dolgozott a Disney-nél, olyan alkotások fűződnek a nevéhez, mint a Herkules, a Pocahontas, Az oroszlánkirály, vagy a Tarzan. Stéphan Roelants, aki az Oscar-jelölt Ernest és Célestine, valamint A tenger dala producere. Érdekességként megemlítendő, hogy Raul Garcia Antonio Banderas Green Moon Espana cégével közösen is készített animációs filmeket, az El Lince Perdido (2008) Goya-díjat kapott, a La dama y la muerte (2009) című alkotásukat pedig Oscarra jelölték. Raul Garcia és Stéphan Roelants útjai egy időre elválnak, de a Rendkívüli mesék egy olyan közös vállalkozás a részükről, melyhez hasonlóra – a közelmúltban legalábbis – nem nagyon volt példa. Nem tökéletes ugyan, de méltó emléket állít Poe munkáságának, ennek megfelelően a halál áll a középpontban, ami egyesek számára kizáró ok lehet, mindenki más érdekesnek és izgalmasnak fogja találni.

Köszönettel tartozom volt hétsoros kolléganőmnek, Herczeg Zsófinak, aki jelenleg a Dot & Line oldalt viszi, amiért felhívta a figyelmemet erre az alkotásra és segített feltenni a helyes kérdéseket, valamint ifj. Zubora Ferencnek, aki az angolomat szedte rendbe, hogy azt a Stéphan Roelants is megértse.10_7

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Sinatra 100
Következő cikk A hét röhögései (116.)