Fejlesztő: Pieces Interactive; Kiadó: THQ Nordic; Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S,
Remek remake-ekből sosem elég és amúgy is egyedül a sötétben lehet félni úgy igazán, tehát nem volt kérdés, hogy lecsapunk az Alone in the Dark tesztelésének lehetőségére, de vajon megérte várni rá?
Emlékeztek az 1992-es Alone in the Dark című nagysikerű horror játékra? Nem baj, ha nem, én is csak utólag pótoltam be és bár leborulok a nagysága előtt, valamint amellett, hogy mennyire sokat tett az utána néhány évvel a Resident Evil nyomán belendült (és a számomra legbecsesebb) túlélő horror zsánerért, mégsem váltam igazán rajongójává. Számomra sosem a korai epizódok, sokkal inkább a The New Nightmare és az azután érkezők durrantak nagyot a franchise-ból. Ennek ellenére amikor megláttam a beharangozót, majd a közreműködő színészeket, majd a demót, nem volt kérdés, hogy a felújított/átdolgozott Alone in the Darkot bizony el kell vinnem egy körre. Azt nem árt előre leszögezni, hogy az eredeti játékhoz képest számos pontos változott meg a mai végeredmény, legyen szó a történetről vagy a játékmenetről, de még helyszín sem teljesen ugyanaz, mint ami ‘92-ben volt.
Az Alone in the Dark története szerint Emily Hartwoodot és Edward Carnby-t követve jutunk el az 1930-as évek louisianai Derceto villához, mely elmegyógyintézetként működik a bayou mélyén. Látogatásuk apropója Emily nagybátyjának állapota, mely nem hagyja nyugodni a lányt, így a magánnyomozóval kiegészülve próbál arról hiteles információt szerezni. Érkezésük után szinte azonnal szembesülnek a férfi eltűnésével, melyet a szedett-vedett személyzet próbál megoldani több, de inkább kevesebb sikerrel. A fejetlenséget látva hőseink a saját kezükbe veszik az irányítást, majd szépen lassan rájönnek, hogy komolyabb dolgok vannak a háttérben és nem ok nélküli a nagybácsi eltűnése sem. Sötét titkok és voodoo mágia is húzódik a háttérben, de még némi bolygó- és időközi utazás is van kinézőben. Tehát akik egy kis lovecrafti kalandra vágytak, azok most végre csillapíthatják éhségüket, de jól lakni azért nem fognak, mert bár a történet egészen jó, de néhol azért megbicsaklik. Az sem oldja fel ezt, hogy két külön szereplőnk és ezáltal két külön kampány érhető el, mert bár az ígéret az, hogy különbözik a két történet, ez leginkább csak az átvezetőkben mutatkozik meg, mert azokat leszámítva szinte minden ugyanúgy történik, bárkit is választunk.
Játékmenet szempontjából az Alone in the Dark készítői “kőkeményen inspirálódtak” (tehát megpróbálták a lehető legtöbb dolgot átmásolni) a Resident Evil 2 remake-ből. Tehát megyünk oda-vissza ebben a nagy épületben és sorban oldjuk meg a szembejövő problémákat, miközben fejtörőket oldunk meg és néha még ide-oda utazunk is térben és időben a mágikus talizmánunk segítségével. Na de nem kell megijedni, nem lesznek nehezek a fejtörők. Egy kis töprengéssel szinte minden azonnal megoldható és a ház mérete sem vészes, így egészen kellemes mértékű a backtracking is. A harc viszont pocsékul sikerült, nem elég, hogy az ellenfelek bénán néznek ki, de még ledurrantani őket sem okoz örömet. Többféle lőfegyvert vehetünk magunkhoz, valamint egy darab, 4 ütés után eltörő közelharci fegyver is lehet nálunk, ezek nem éppen hatékonyak és szörnyű újratöltési animációval és még szörnyűbb találat érzékeléssel rendelkeznek, ami minden egyes csatát kínszenvedéssé tesz, de legalább nem lesz belőlük olyan sok. Azt az embert pedig, aki kitalálta, hogy a “molotov koktélokat” nem tudjuk zsebre tenni, csak azonnal felhasználni, arra kötelezném, hogy csak azokat használva vigye végig mindkét szereplővel a játékot.
Az Alone in the Dark tesztelése során egy Xbox Series X-et koptattam, ami a ma elérhető konzolok közül egy combosabb darab, ennek ellenére temérdek recegés, bug, glitch és audió probléma volt jelen a két végigjátszás alatt, melyeket remélem ti már nem kell, hogy elszenvedjetek, mert egy esetleges day1 patch rendbe teszi. De volt itt crash az átvezető alatt, egybeolvadtam lőszerfelvétel után a ládákkal, de a lövéseim is előbb dördültek és értek célba, minthogy a hangjuk lejátszódott volna. Próbáltam a felbontás és a teljesítmény módot is, de egyikben sem volt stabil a képfrissítés és rengeteg volt az alacsony felbontású textúra és a pop-in is. Ennek ellenére, néha annyira jól néz ki a játék, hogy az állam lesett és a köd is igazán pompásan lett megalkotva. Gyakran csuklott el, vagy éppen le sem játszódtak hangsávok, amin csak tovább rontott a rendezői kommentár bekapcsolása. A felsorolt hibákat nagyon remélem, hogy így a megjelenés előtt 4 nappal lehet utoljára tapasztalni és hamarosan érkezik egy javítócsomag, ami után ezek az információk már okafogyottá válnak.
Összességében tehát azt kell mondjam, hogy az Alone in the Dark nem egy rossz játék, sőt érdemes lehet odafigyelni rá, de mindenképpen meg kell várni legalább az első javítócsomagot, mert jelen állapotában nem tudja sajnos azt nyújtani, amit szeretne. Kellemes kis misztikus kaland a hőskorból, mely egy manapság is élhető, modern köntöst húzott, de sajnos ez nem elég ahhoz, hogy mindenki elvigye egy körre, inkább csak a stílus rajongóinak fog kellemes órákat okozni. Ennek ellenére +1-ot adok neki, bízva a mielőbbi javításban.
Legutóbb ezt teszteltük:
