Fejlesztő: WayForward; Kiadó: Konami; Platform: PC, Switch, Xbox One & Series, PS4|5
37 év leforgása alatt megérkezett a 15. Contra játék: az Operation Galuga hangulatában emlékeztet a kezdetekre, de igyekszik napjaink követelményeinek eleget tenni.
Miután ideiglenesen parkolópályára tették névadó címét, a 2011-es Hard Corps: Uprising volt a legutóbbi Contra epizód, ami megvalósítása alapján hasonlít jelenlegi tesztalanyunkra. Idő közben persze a Konami kiadott egy gyenge fogadtatásban részesült 3D-s felvonást is, a Contra: Rogue Corpst, ám különös módon 13 esztendővel később alapvetően keveset fejlődött érdemlegesen a szakállas franchise legújabb fejezete – legalábbis a látványvilágát elődjéhez képest nem variálták túl. De jobban belegondolva, nincs ebben semmi meglepő, mivel a WayForward produktuma lényegében a legelső, 1987-es rész majdnem teljesen újra gondolt változata.
A cég számára nem ismeretlen a hajdanán árkád masinákon felbukkant világ megalkotása, ugyanis mint ismeretes, a 2007-ben készült Contra 4 apropóján már előrukkoltak egy egészen remek folytatással. A Contra: Operation Galuga tehát az első Contra játék 100%-ig felturbózott verziója, immáron átvezető animációkkal, jónéhány frissen ható funkcióval és egy új pályával. A játékmechanikáról fölösleges volna hosszú sorokban unalmas szavakat ejteni, hiszen akciójátékunkban ugyanaz a feladatunk, amit oly hosszú idő alatt már megszokhattunk: megállás nélkül szaladnunk, ugrálnunk és lövöldöznünk kell, majd a szint végén hasonlóképpen leszámolnunk a főellenséggel. A pedzegetett új funkciók viszont hoztak egy-két klassz újítást, de előbb lássuk, miről szól aktuális újrafeldolgozásunk.
A gonosz Vörös Sólyom (Red Falcon) nevű terroristacsoport elfoglalja az Új-Zéland szomszédságában található fiktív Galuga-szigeteket azzal a céllal, hogy kiirtsák az emberiséget. A szervezet felszámolását két rutinos kommandósra bízzák, név szerint Bill Rizerre és Lance Beanre, akik egy katonai egység tagjaiként kiderítik, hogy a háttérben lévő szálakat egy földönkívüli entitás mozgatja. A korábbi hét helyett összesen nyolc küldetés során rendezhetünk csinnadrattát és Story Mode-ban egyszerre akár ketten indulhatunk vállvetve háborúba.
Az Operation Galugában két különböző fegyver lehet nálunk. Ezeket a pályákon véletlenszerűen felbukkanó, repkedő cikeszre emlékeztető tárgyak szétlövése után kaparinthatjuk meg. Különböző betűjellel és színnel láthatjuk, hogy éppen melyiket tesszük zsebre és egészen a második szintig feltornázhatjuk őket (kivéve az alapfegyverünket), aminek révén hatékonyabbá válnak. Egy spéci gomb segítségével különleges képességgel szempillantás alatt elhasználhatjuk mordályainkat: valamelyik az ellenségeinkre veszélyes, de olyan akad köztük, amelyik rövid ideig pajzsként szolgál. Viszont arra vigyáznunk kell, nehogy a tűzijáték közepette az örök vadászmezőkre kerüljünk, máskülönben az éppen kezünkben lévő mordályt elveszítjük – de azt nem, amelyik másodlagosként a „zsebünkben” található.
További opció az Arcade Mode, mely során négy másik hőst is irányíthatunk, helyi kooperatív módban akár négyen, s érdemes megjegyezni, hogy mindegyik választható karakternek minimálisan eltérőek a képességeik (kétszeres ugrás, dash-elés a levegőben, stb.). Az új szereplőket a történet előrehaladásától függően választhatjuk ki. Végül pedig ott a Challange Mode, amiben 30 maximum 1 perc alatt teljesíthető kihívást abszolválhatunk. Cserében a főmenüben lévő, Perk Shopban elherdálható pénz a jussunk: rengeteg cuccot vásárolhatunk plusz életerőktől a klasszikus zenéken át Speedrun Mode-ig, és még folytathatnám a sort.
A Contra: Operation Galuga hű lett az eredeti Contrához. Habár rajzfilm szerű grafikáját alapvetően rendben találtam, egy kicsit tán lehetett volna kevésbé giccses a színvilága, mert gyakorta tűnik műnek. Szerencsére az egyszerű játékmenet az igazi erőssége a játéknak, és örömteli volt újra hallgatni a régi (perkálható) dallamok mellett a modernizált aláfestő muzsikákat.
(A tesztkódot a CENEGA Hungary Kft. biztosította.)
Legutóbb ezt teszteltük:
