Tokyo Vice 2. évad (Tokyo Vice), kitaláló: J.T. Rogers, szereplők: Ansel Elgort, Ken Watanabe, Rachel Keller, 2. évad (10 rész, 48-59 perc), 2024., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Óda az oknyomozó újságíráshoz
A fiatal amerikai újságíró tokiói kalandjai tovább folytatódnak. Jake Edelstein már komoly gondot jelent a jakuza számára, ezért minden lehetséges eszközzel igyekeznek megakadályozni őt munkájában. Az atmoszféra és a magabiztos színészi játék megtartása mellett a Tokyo Vice 2. évada nem csak erőszakosabb és véresebb, de fordulatokban gazdagabb és összetettebb is.
Az 1. évad kritikáját azzal fejeztem be, hogy nagyon várom a folytatást és most, hogy megnéztem a teljes második évadot, azt kell mondjam, megérte várni. A várakozás természetesen nem csak a cliffhangernek szólt, hanem a sorozat atmoszférájának és karaktereinek is. Hogyne érdekelt volna, hogy mi van azon a videókazettán (nagyon, de nagyon csúnya dolgok), de ez csak egy igen kis szelete annak, amiért annyira megszerettem ezt a sorozatot, a szereplők sorsának további alakulása az, ami igazán érdekelt. Nem kellett csalódnom.
Ahogy Jake és Katagiri egyre mélyebbre ássák magukat a bűn mocsarába, úgy teszik ki magukat és szeretteiket egyre nagyobb veszélynek. Ez látszólagos visszavonulásra készteti őket, de egy vadászkopót nem lehet csak úgy kikötni, hogy arra legyen kárhoztatva, megugasson mindenkit, aki elmegy a ház előtt. Egy vadászkopó ahogy szagot fogott, követi a nyomokat és űzi, hajtja a vadat. Ebben az évadban mindenki egy szinttel feljebb próbál életben maradni és boldogulni, ami egyaránt vonatkozik a munkára és a magánéletre. A jakuza belső hatalmi harcai mindegyikük sorsára kihat, hiszen a bűnözésből élnek közvetett vagy közvetlen módon.
Ami a belső hatalmi harcokat illeti, Isida egy régi vágású gengszter, aki valószínűleg sok mindent megélt már. Az embereivel kemény kézzel bánik, a tévedés és kudarc elfogadhatatlan számára, ugyanakkor gondoskodó, atyáskodó típus, hiszen sokuknak nincs családja vagy egyszerűen kitagadták őket. Fontosnak tartja az egyensúly és a béke fenntartását, ezért jó kapcsolatokra törekszik a sajtóval és a rendőrséggel. Nem véletlen, hogy a fiatalabb, törtető vezető számára ódivatúnak, fáradtnak és gyengekezűnek tűnik.
Tozawa ugyanis kegyetlen és semmitől nem riad vissza. Hataloméhsége határtalan, nem érdeklik a következmények, ő akar lenni a legfőbb vezető, ráadásul betegségének kétséges kimenetele miatt az idő is sürgeti. Egyszerre hagyománytisztelő és modern felfogású, aki az élet minden területére ki akarja terjeszteni a jakuza befolyását és a legfelsőbb politikai szinteken keresi a lehetőségeket. Ellenfeleit zsarolja, megfélemlíti, ha ez nem segít, szívbaj nélkül megszabadul tőlük. A számonkéréstől sem kell tartania, hiszen emberei ott vannak mindenhol.
A konfliktus abban rejlik, hogy a szereplők útjai gyakran keresztezik egymást és olyankor hol ellenérdekű felekké, hol pedig szövetségesekké válnak. Mikor a rendőrségen jakuzaellenes csapatot hoznak létre, Katagiri saját maga és családja védelmében igyekszik távol tartani magát tőle, de nála jobban senki nem ismeri az alvilágot. Jake-nek és közvetlen főnökének, Eiminek minden kikerülő cikk tartalmát ezerszer át kell gondolni, nehogy akadályozzák a rendőrség munkáját, veszélyeztessék kollégáik biztonságát és hiteltelenné tegyék az újságot. Samantha továbbra is egy saját klub megnyitásán fáradozik, ami újabb kölcsönt, azaz elköteleződést jelent. Sato szépen lépdel felfelé a ranglétrán, miközben öccsét távol szeretné tartani a bűnözéstől, ami jobban vonzza, mint a tanulás.
És akkor még nem beszéltünk a szerelemről, a párkapcsolatokról, melyek nagyon hangsúlyosan vannak jelen és sokszor igen fontos döntések alapját képezik. Minden sérelem, árulás és megcsalás vagy éppen a vágyakozás katalizátorként hat a fordulatokat illetően. Feleségek, ágyasok, szeretők, barátnők, a háttérben meghúzódó, sokszor alárendelt szerepben lévő, megfélemlített nők sok meglepetést tudnak okozni az elkényelmesedett, túlságosan magabiztos férfiaknak.
Ami tulajdonképpen előre viszi a cselekményt, az Jake szakmai elhivatottsága, mert általában ő az, aki nyomoz, feltár, kiderít, utánamegy stb. Szövetségeket, bizonyítékokat keres, győzködi főnökeit, állandóan pörög és közben konfrontálódik. Ugyan hazalátogat apja születésnapjára, de még olyankor is a munkát helyezi előtérbe. Igazi fanatikus. Ellentmondásos személyiség, mert bár pimasz, laza és látszólag nemtörődöm, tiszteli a japán embereket és kultúrát.
Amit az első évadról írtam, továbbra is fenntartom, ha az egész igaz, akkor azért irigylem a szerzőt – aki mindezt saját életeként adja el nekünk -, ha pedig csak egy része az, akkor meg a páratlan fantáziájáért. A sztori ezúttal színesebb, fordulatosabb, összetettebb, a cselekmény elhagyja Japánt és kiterjed az Egyesült Államokra követségi, titkosszolgálati és nyomozati téren is, mert a jakuza nem ismer országhatárokat. Az atmoszféra, a színészi játék a szokásos, a második évadon ugyanakkor látszik, hogy a stáb mostanra egész jól összeszokott, erősen érzékelhető a kémia a szereplők között. Ha lesz folytatás, én ott leszek.
