ANNE FRANK BÚJTATÓJA (A Small Light) 2023, Disney+. Készítők: Tony Phelan, Joan Rater. Szereplők: Liev Schreiber, Bel Powley, Amira Casar, Andy Nyman, Joe Cole. 8 részes sorozat, részenként kb. 50 perc. (12)
Emberségesnek lenni annyi, mint élni
Arról, hogy mi történt a holokauszt alatt, lehet úgy is mesélni, ahogy az Anne Frank bújtatója teszi. Ünnepelve azokat, akik embereket mentettek, és megmutatva, hogy ők sem különböztek egyikünktől sem. Hiszen az, hogy erőn felül segített a Frank családnak, a fiatal Miep Giest nem tántorította el attól, hogy szerelmes legyen, bálokba járjon, és éljen, dacára az egész borzasztó külvilágnak. Ez a sorozat nem a veszteségről szól elsősorban, hanem a reményről és az életről. Szerintünk mindenkinek látnia kell (Disney+).
Anne Frank az egyik legismertebb arca a holokausztnak. Zsidó származású kislányként el kellett menekülnie a szüleivel és nővérével Németországból Hollandiába, ahol aztán a további üldözések miatt bujkálni kényszerült: 25 hónapig élt bezárva a Hátsó Traktusnak nevezett eldugott, apró épületrészben Amszterdam egyik utcájában, az apa, Otto Frank cége tetőterében. Ahhoz, hogy ez a négytagú család (ami később plusz négy fővel kiegészült) életben tudjon maradni, a korábbi beosztottjaik és barátaik néha emberfeletti segítségére volt szükség, miközben a nácik egyre elkeseredettebben próbálták levadászni őket. A 14-15 éves Anne Frank, aki írónak készült, egy piros kockás fedelű naplóban folyamatosan lejegyezte, hogy eközben mi történik velük. Ezt a naplót később Miep Gies találta és mentette meg, ezért tudhatunk mi is a történetről.
Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán mi újat lehet még elmondani Anne Frankról? Hiszen pont a naplója és a gyereksége miatt a legkönnyebben megszemélyesíthető áldozata a holokausztnak, érthető módon sokan és sokféleképp feldolgozták már a történetét. Ez a sorozat mégis megtalálta a vakfoltot, amit még nem mondtak el róla: Miep Gies és a többi bújtató szerepét az életében. Hogy ki volt Miep Gies? Egyike azoknak, akik akkoriban életeket mentettek. Valószínűleg, ha rajta múlik, nem csak Anne Frank menekül meg a nácik elől, de ez az apró fiatal nő egészen Hitlerig masírozott volna. Hogy miért nem tudta megtenni? Mert egy húszas évei elején járó titkárnő volt csak Amszterdam közepén, egy rábízott bujkáló családdal, akinek ráadásul még a saját életét is fenn kellett tartania. De megtette a legtöbbet. Nem fordult el.
A sorozat két alkotója Tony Phelan és Joan Rater (a Grace klinikát is készítő házaspár) úgy találta meg a témát, hogy Európában nyaraltak, és Hollandiába érve természetesen megnézték az Anne Frank múzeumot is, ahol először olvastak a kevéssé ismert Miep Giesről és a szerepéről. A házaspár nagyobbik fia akkoriban pont annyi idős volt, mint Miep, és arról kezdtek beszélgetni, hogy vajon ő is képes lett volna-e erre? Az ötlet tehát megvolt, elhatározták, hogy megmutatják ezt a lányt, aki nem sokban különbözött a kortársaitól, mégis életek múltak rajta. A forgatókönyvhöz nagy segítséget adott az önéletrajza (Anne Frank Remembered), ami így kezdődik: „Nem vagyok hős.” A sorozat is ennek a szellemében készült el.
Ez a Miep Gies a képernyőn olyan, mint bármelyik mai húszéves: az életvitele miatt egyre türelmetlenebb szüleivel él, hiszen munkanélküli, és sokáig marad ki esténként. Egy véletlen folytán kerül állásinterjúra az Opektába, Otto Frank üzemébe, ahol végül titkárnőként fontos munkaerőnek bizonyul. De ez csak egy szelete az életének, hiszen Miep továbbra is ugyanúgy szeret szórakozni, öltözködni és a barátnőjével járni az éjszakát. Később találkozik egy fiúval is, Jannal, és kettejük kapcsolata végig meghatározó szál marad: egy nagyon mindennapos fiatal kapcsolat, annak minden szépségével és konfliktusával. A sorozat pedig ezekben a legjobb, mai nyelven, mindenki által ismert helyezetekben mutatja meg azt, hogy egy embernek akkor is lehettek azonnal megoldandó párkapcsolati problémái, ha a második világháború dübörgött a feje felett, és ugyanígy, életének legromantikusabb időszakát is megélhette ezekben az években.
Mert az élet nem vár, még ha a világégéseknél hajlamosak lennénk azt hinni. Ehelyett napról napra csörgedezik, jobb és rosszabb döntéseket hozva, az aznapi tennivalókkal foglalkozva. Hiszen sem Amszterdam utcáin, sem a Hátsó Traktusban bujkálva nem lehetett folyamatosan félni. Sokan voltak olyanok is, akik tettekre váltották az elnyomás iránti dühüket, ez az ellenállás pedig sokféle volt. A sorozat nem csak a Frank család bújtatóját mutatja meg (az eredeti cím is inkább erre utal: A Small Light), hanem ennek a hálózatnak egy szeletét, ami végig cselekvőnek és reménytelinek ábrázolja a helyzetet. Ráadásul ezzel a szállal a készítők még a Frankék sokak által ismert történetét is végig érdekfeszítővé tudták varázsolni. Menekülés és menekítés feszültsége váltakozik az olyan mindennapos kihívásokkal, mint plusz nyolc emberre ennivalót vadászni egy kiéheztetett városban. Élet-halál kérdések voltak ezek, de szerencsére a készítők ismerve az élet komplexitását, a humort sem tartották ördögtől valónak, és ebben a sorozatban nem is féltek használni.
Egy ilyen karakterközpontú történetnél fontosak a színészek: Otto Frank, az apa szerepére Liev Schreibert nyerték meg, aki általában ódzkodik világháborús zsidó szerepeket elvállalni, de erre azonnal igent mondott, mert végre nem passzív szenvedőként ábrázolták őket. Otto egy büszke német volt, akit megtagadott az országa, ezért elvitte a családját, és az utolsó pillanatig, sőt azután is mindent megtett, hogy biztonságban tudja őket. A titkárnőt Belle Powley játssza (A tinilány naplója), aki épp eléggé törékeny, hogy megmutassa, nem a fizikai erő a fontos, a mosolya pedig pont elég széles, hogy elhitesse, soha sincs minden veszve. Jan Gies szerepében a Birmingham bandáiból ismert Joe Cole látható, egészen elképesztő frizurával. Kettejük kapcsolata igazán emberi és szép, mindazok mellett, hogy a legtöbbször egyszerűen csak ismerős a saját életünkből, a körülmények ellenére is.
A sorozat a NatGeo-ra készült, a minősége sokkal jobb, mint bármelyik dokumentumfilmjüknek, de azért nem mindenhol mozifilmes a képi világ. Szerencsére a történet elmesélése, a színészek és a belőle áradó életigenlés elfeledteti ezt velünk. Mert az Anne Frank bújtatóját mindenkinek látnia kell, aki eddig azt hitte, hogy a hősök a Marvel-filmekben teremnek. Fontos és kötelező darab, de szerencsére jó is annyira, hogy élvezet legyen nézni. Az a fajta alkotás, ami garantáltan sokáig velünk marad és reményt ad.
