The Fall of Elena Temple – játékteszt


fallofelenatemple0

Fejlesztő: GrimTalin; Platform: PC, Playdate, Xbox Series X|S, PS5, Switch

Megfelelő kapcsolatok nélkül kínkeserves lehet a pénzgyűjtés, ám ezt kompenzálja a régivágású The Fall of Elena Temple, mely nem csak a veterán játékosoknak kínál remek időtöltést.

Az „érmegyűjtögető” platformerek a ’80-as évek tájékán örvendtek hatalmas népszerűségnek. Elég, ha például a máig feledhetetlen, Spectrum és Amiga gépeken is megjelent Bomb Jack jut eszünkbe, de talán nagyjából ezen időszak klasszikusai által inspirálódhatott a The Fall of Elena Temple alkotója is, akinek régiúj megjelenése a már hazánkban is elérhető Playdate-en azon kevés címek közé tartozik, aminek során nincs szükség az aprócska konzol kurblijának használatára. Tesztalanyunk sztorija egészen nyúlfarknyi, ugyanis egy kincskeresőt irányíthatunk, kivel 20 pályán keresztül valamennyiszer össze kell gyűjtenünk a megfelelő – tehát a képernyő jobb felső sarkában jelzett – mennyiségű zsetont. A játékmenet leírva könnyen hangzik, ám a csavar ezután jön.

fallofelenatemple1

Minden szintet csupán egyféleképpen lehet teljesíteni, aminek oka egész egyszerűen abban keresendő, hogy korlátozottak az ügyességi játékokból adódó lehetőségeink. Tehát, ha mondjuk belepottyanunk egy gödörbe, akkor onnan lehetetlen kikecmeregnünk és a küldetést kezdhetjük az elejétől. Azonban, ha elég szemfülesek vagyunk, magunkhoz kaphatjuk a kvantum kristályt. Ezzel a tárggyal alkalmazhatjuk az undo, vagyis a visszavonásra kalibrált gombunkat is, amivel pályától függően lényegében vissza teleportálhatunk– szó szerint – akár 3-5 ugrásnyit. Mert, hogy ez a „számláló” bizonyos mennyiség erejéig akkor növekszik, ha főszereplőkkel ugyanennyiszer leestünk az alatta lévő pallóra. Mindeközben pedig javallott óvakodnunk a csapdáktól és kígyóktól, melyeket megérintve örök vadászmezőre kerülünk, de hogy ez mégse történjen meg, itt-ott fellelhetünk szív alakú életerőket is.

A The Fall of Elena Temple alap pályái mellé három bónusz misszió is érkezett. Ám azt leszámítva, hogy játékon belül a Playdate-hez hasonló, de fiktív konzol kijelzőjén keresztül játszhatunk, összességében semmiféle pluszt nem ad hozzá az előző novemberi debütáláshoz, hiszen ezúttal pusztán egy 100%-os átiratról beszélhetünk. A minimális pluszból adódóan hangyányit megnőtt a játék mérete, egészen pontosan 100KB-ról 280MB-ra – de nyilván egyik sem egetrengető adatmennyiség. Az viszont biztos, hogy a logikai játékok kedvelői pár órára megdolgoztathatják agytekervényeiket, miközben dallamos chiptune muzsika szól.

7 szék

 

 

 

Legutóbb ezt teszteltük:

Phantom Fury (konzol) – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Mr. Bean a Mátrixban - videó
Következő cikk A Mosolyogj 2. előzetesében sincs egy őszinte mosoly se