40 éve volt 1984, ezért úgy döntöttünk, hogy alaposabban megemlékezünk róla. 1984 természetesen nemcsak George Orwell regénye miatt fontos, hiszen volt ebben az évben sok jó film, meg persze néhány kevésbé jó is. Szerzőnk beült egy időgépbe, visszament négy évtizedet és rengeteg kincset talált. 40. évfordulóhoz 40 film dukál, melyeket 3 kategóriába osztottunk: a 30 legjobb, 5 vacak, plusz külön 5 magyar alkotás. Az időgép biztonsági övét bekapcsolni! Következzék a 2. rész:
LEGJOBB FILMEK (10-1.)
10. Véresen egyszerű (Blood Simple); rendező: Joel (és Ethan) Coen; főszereplők: Frances McDormand, M. Emmet Walsh, John Getz, Dan Hedaya, Samm-Art Williams; amerikai bűnügyi film; 96 perc; premier: 1984.03.26., magyarországi mozibemutató: 2000.03.23.
Első filmjükben a Coen tesók a régi film noirok hangulatához nyúltak ihletért. Kis költségvetésből dolgoztak, és először egy kamu trailert forgattak, amiben barátjuk, a Gonosz halottból ismert Bruce Campbell szerepelt. Az előzetest körbemutogatva végül összekalapoztak másfél millió dollárt és megalkottak egy elképesztő thrillert, amin rengeteget dobott a később rendezővé avanzsáló Barry Sonnenfeld fantasztikus operatőri munkája.
Legjobb jelenet: Ray elföldeli a főnökét
Legjobb szöveg: „Van egy melóm a maga számára.” „Ha jó a pénz és nem ütközik törvénybe, megcsinálom.” „Nem teljesen legális.” „Mindegy, ha jó a pénz, megcsinálom.”
9. Nincs kettő négy nélkül (Non C’E Due Senza Quattro / Double Trouble); rendező: E.B. Clucher; főszereplők: Terence Hill, Bud Spencer, April Clough, Nello Pazzafini, Harold Bergman; olasz vígjáték; 99 perc; premier: 1984.10.21., magyarországi mozibemutató: 1986.04.17.
Két életművészről kiderül, hogy a megszólalásig hasonlítanak egy dúsgazdag unokatestvérpárra. Azt a megbízást kapják, hogy helyettesítsék a két mogult, ami egyáltalán nem könnyű feladat, mert a maffia el akarja venni a vagyonukat és az életüket. Terence Hill és Bud Spencer egyaránt két-két, meglehetősen eltérő karaktert alakít, és a komédiák íratlan szabályai alapján itt bőven van lehetőség a bohóckodásra. Ez volt a legendás duó utolsó jó filmje, az egy évvel későbbi Szuperhekusok, majd a nagy visszatérésnek szánt Bunyó karácsonyig már jóval gyengébbre sikeredett.
Legjobb jelenet: ahogy az igazi Coimbrák esetlenül verekedni próbálnak
Legjobb szöveg: „Nekem csak egy feketét De jó nagy adagot.” „Ez az, feketét nekem is, de én bevágok egy pár kolbászt is. Mozogjatok.”
8. Volt egyszer egy Amerika (Once Upon A Time In America); rendező: Sergio Leone; főszereplők: Robert De Niro, James Woods, Elizabeth McGovern, Joe Pesci, Tuesday Weld, Treat Williams, Scott Tiler, Rusty Jacobs, Danny Aiello, Jennifer Connelly; amerikai-olasz bűnügyi film; 229 perc; premier: 1984.06.01., magyarországi mozibemutató: 1989.03.30.
Sergio Leone két kardozós/szandálos produkcióval kezdte a rendezői karrierjét, aztán megcsinálta a Dollár filmeket, majd pedig az Amerika trilógiát. Utóbbi befejező része a Volt egyszer egy Amerika, mely az olasz mester hattyúdala lett. A közel négy órás, nem lineáris történetmeséléssel bíró alkotás a maga idejében nem aratott osztatlan sikert – főleg azért, mert az USA-ban egy kronologikusan újravágott változatot mutattak be. Később aztán kultikus filmmé vált, bár azért a Volt egyszer egy Vadnyugat szintjét nem ütötte meg Leone.
Legjobb jelenet: ahogy a még kamaszkorban járó későbbi gengszterek az 1920-as évek New Yorkjának utcáin rohangálnak.
Legjobb szöveg: „Két dolgot nem tudtam sohasem kiverni a fejemből. Az egyik, amikor Dominic azt mondta, hogy ’elcsúsztam’, mielőtt meghalt. A másik te vagy.”
7. Madárka (Birdy); rendező: Alan Parker; főszereplők: Matthew Modine, Nicolas Cage, John Harkins, Sandy Baron, Karen Young, Bruno Kirby; amerikai dráma; 120 perc; premier: 1984.12.21., magyarországi mozibemutató: 1988.02.25.
William Wharton regényéből Alan Parker rendezett filmet. A történet egy olyan fiúról szól, aki madárrá szeretne válni, és valószerűtlen barátságot köt egy jóval földhözragadtabb sráccal. A vietnámi háború aztán mindkettejük életét megváltoztatja. A Madárka még egy olyan korban készült, amikor Nicolas Cage szerint nem az volt a színészet, hogy kitágult pupillával torkaszakadtából üvölt. A gyakran ambientes hangulatú zene Peter Gabriel munkája, aki a korábbi szólólemezein található instrumentális témákat fazonírozta át a film kedvéért. Külön dicséret jár Michael Seresin operatőrnek – amikor Madárka a kórházi ágyán meztelenül gubbaszt kék fényben úszva a téglafal előtt, ott nehéz nem gondolni Alan Parker előző filmjére (Pink Floyd – A Fal).
Legjobb jelenet: Madárka leugrik.
Legjobb szöveg: “Csak azért nem repülünk, mert azt hisszük, hogy nem tudunk”
6. A gyilkos mezők (The Killing Fields); rendező: Roland Joffé; főszereplők: Sam Waterston, Haing S. Ngor, John Malkovich, Julian Sands, Craig T. Nelson; brit háborús dráma; 141 perc; premier: 1984.11.16., magyarországi mozibemutató: –
A modern történelem egyik legocsmányabb fejezetét írta Pol Pot a vörös khmerek élén – uralkodása során kivégeztette Kambodzsa lakosságának egynegyedét, közel két millió embert. Roland Joffé filmjében az addig színészi tapasztalattal nem rendelkező Haing S. Ngor Oscar díjat érően alakította Dith Pran szerepét, aki élve tért vissza a gyilkos mezőkről. Ngor 1996-ban gyilkosság áldozata lett Los Angeles-ben mindössze 55 évesen (Pran 12 évvel túlélte). Egy utcai banda áldozata lett, és sokáig élt az a pletyka, hogy Kambodzsából jött a megrendelés.
Legjobb jelenet: Pran menekülése a gyilkos mezőkön át
Legjobb szöveg: „Megbocsátasz nekem?” „Nincs mit megbocsátani, Sydney.”
5. Terminátor – A halálosztó (The Terminator); rendező: James Cameron; főszereplők: Arnold Schwarzenegger, Linda Hamilton, Michael Biehn, Paul Winfield, Lance Henriksen, Earl Boen; amerikai akció-sci-fi; 107 perc; premier: 1984.10.26., magyarországi mozibemutató: 1988.05.26.
James Cameron, a Roger Corman iskola talán legjelesebb diákja egy lázas éjszakán megálmodott egy negatív utópiát, forgatókönyvet írt belőle, és addig nem nyugodott, amíg össze nem szedett rá elegendő pénzt. Az akkoriban már a nagy befutás kapujában álló Arnold Schwarzeneggert szerződtette le a cyborg gyilkológép szerepére, és mint kiderült, ez lett az egykori bodybuilding bajnok legtesthezállóbb szerepe. Manapság, amikor a mesterséges intelligencia egyre komolyabb szerephez jut az életünkben, nehéz nem gondolni a Skynetre és Cameron profetikus alkotására (melyet még a fürdőszobás jelenet bábuja sem tudott elrontani). A kanadai rendező hét évvel később elkészített egy még zseniálisabb folytatást, a többi Terminátor filmről viszont inkább egy szót se!
Legjobb jelenet: a lassított képsorok a diszkóban, na meg John Connor megfogantatása
Legjobb szöveg: „You’re terminated, fucker!” (a szinkronban nem ilyen ütős a “Megsemmisülsz, te rohadék!”))
4. Top Secret!; rendező: Jim Abrahams, David Zucker, Jerry Zucker; főszereplők: Val Kilmer, Lucy Gutteridge, Christopher Villiers, Billy J. Mitchell, Jeremy Kemp, Omar Sharif, Michael Gough, Jim Carter, Eddie Tagoe, Harry Ditson; amerikai vígjáték; 90 perc; premier: 1984.06.22.; magyarországi mozibemutató: –
A ZAZ trió (Jim Abrahams, David Zucker, Jerry Zucker) 1980-ban robbant be az Airplane! című frenetikus abszurd komédiával, két évvel később pedig áttette a székhelyét a kisképernyőre. A hat epizód után elkaszált Nagyon különleges ügyosztály túl agyas volt a tévézőknek, és mielőtt mozifilmet csináltak belőle Csupasz pisztoly címmel, ZAZ-ék elkészítették a Top Secret!-et. A talán a hatvanas években játszódó történet egyik nagy húzása az volt, hogy az európai turnéra induló rockandroll sztár, Nick Rivers egy olyan Németországba jut el, ami fura keveréke a náci korszaknak, illetve az NDK-nak. Ahogy azt Zuckeréktől akkoriban megszokhattuk, kb. félpercenként érkezik egy óriási poén – akár több tucatnyi újranézést követően is ki lehet szúrni valami addig észre nem vett marhaságot.
Legjobb jelenet: a hadsereg rajtaüt az ellenállók rejtekhelyén, és egészen elképesztő események sorozata veszi kezdetét.
Legjobb szöveg: „Ein Blitz – toll. Ein Flachmatuch – asztal. Ein Blitz ist auf dem Flachmatuch – a toll az asztalon van. Wir haben Pflichtmitten und der Heimblatt – savanyúkáposzta van a bőrnadrágomban.”
3. A Beverly Hills-i zsaru (Beverly Hills Cop); rendező: Martin Brest; főszereplők: Eddie Murphy, Judge Reinhold, John Ashton, Steven Berkoff, Lisa Eilbacher, Ronny Cox, Paul Reiser, Gilbert R. Hill, Jonathan Banks, Bronson Pinchot; amerikai krimi-akció-vígjáték; 105 perc; 1984.12.05., magyarországi mozibemutató: 1987.11.12.
Szinte hihetetlen, de a BHC eredetileg Sylvester Stallone projektje volt, és az ő forgatókönyve értelemszerűen kevésbé volt komikus. Sly aztán kiszállt (később az ő szkriptjéből lett a Kobra), a producerek viccesebbre íratták a sztorit és leszerződtették az akkor még csak 22 éves Eddie Murphyt, aki korábban a Saturday Night Live tagjaként, valamint a 48 órában már bizonyított. A lepattant Detroitból a fényűző Beverly Hills-be átingázó zsaru figurája szupersztárt csinált Murphyből. Elkerülhetetlenül jöttek a folytatások is, de azokat már nem Martin Brest vezényelte le; ő 1988-ban készített még egy nagyszerű feel-good-movie-t, az Éjszakai rohanást. A BHC 2 korrektre sikeredett, a harmadik rész borzalmasra, míg a most nyáron, hosszú szünetet követően bemutatott negyedik film egész tűrhetően hozza a nosztalgiafaktort.
Legjobb jelenet: bármelyik, amelyikben Taggart és Rosewood együtt szerepel Foleyval
Legjobb szöveg: „Donny, menj és szólj Miss Summers-nek, hogy Mr. Ahmed Foley keresi.” „Nem, Axel Foley. Axel.” „Achnell? Achwell…” „Axel.” „Foley keresi, egy régi ismerőse.”
2. Amadeus; rendező: Milos Forman; főszereplők: F. Murray Abraham, Tom Hulce, Elizabeth Berridge, Roy Dotrice, Simon Callow, Christine Ebersole, Jeffrey Jones, Herman Meckler; amerikai dráma; 161 perc; premier: 1984.09.19., magyarországi mozibemutató: 1990.03.22.
Furcsa belegondolni, hogy Mark Hamill is esélyes volt Mozart szerepére, melyet akkoriban ő alakított a Broadway-en. Végül azért nem került a filmbe, mert a rendező, Milos Forman szerint a nézők úgyis csak Luke Skywalkert látták volna benne rizsparókában. Így aztán az a Tom Hulce lett Mozart, aki rövid idő alatt megtanult kiválóan zongorázni, és végül csak azért nem nyert Oscart, mert a még nála is nagyobbat alakító F. Murray Abrahamet ugyanabban a kategóriában jelölték. A zseniális zeneszerző életútjával igencsak szabadon bánó film végül 8 aranyszobrocskát zsebelt be, és Falco egy évvel később ennek a hatására készítette el nagy slágerét, a Rock Me Amadeus-t. Abszolút lényegtelen adalék, hogy mióta egy haverom látta a filmet, úgy röhög, mint Tom Hulce.
Legjobb jelenet: Mozart egy álarcosbálban Salierit parodizálja, és nem tudja, hogy a gúny tárgya is nézi őt, maszkban.
Legjobb szöveg: „Nem Mozarté volt a nevetés, atyám, hanem Istené. Isten ezen az obszcén vihogáson keresztül nevetett ki engem.”
1. A turné (This Is Spinal Tap); rendező: Rob Reiner; főszereplők: Michael McKean, Christopher Guest, Harry Shearer, Rob Reiner, Tony Hendra, June Chadwick; amerikai zenés áldokumentumfilm-vígjáték; 82 perc, premier: 1984.03.02., magyarországi mozibemutató: –
Volt egy angol haverom, aki itt dolgozott a 90-es évek végén, és azt mondta nekem, hogy a This Is Spinal Tap a legviccesebb film, amit valaha látott. Valamikor az ezredfordulón aztán kijött a film nálunk VHS-en, rendkívül invenciózus magyar címmel, gyorsan ki is kölcsönöztem, és nem igazán tetszett. A béna szinkron sem segített, és aztán el kellett telnie pár évnek, mire újranéztem, és akkor már majdhogynem egyetértettem a haverommal (mellékes infó, hogy Simon Pegg szerint is ez minden idők legviccesebb vígjátéka az Airplane! és a Brian élete mellett). A poénjai nem feltétlenül elsőre ütnek nagyot, és tényleg szükség van több megtekintésre, hogy az ember mindent észrevegyen. A Rob Reiner rendezte ál-doksi egy fiktív angol együttesről szól, melynek tagjait amerikai színészek alakítják.
A This Is Spinal Tap legnagyobb erénye, hogy elképesztő módon gúnyolja ki a lecsúszófélben lévő zenekarok életét. A zenei zsargonban létezik a „Spinal Tap moment” kifejezés, ami arra vonatkozik, hogy valami kínos dolog történik a zenésszel (pl. leesik a nadrágja gitározás közben a színpadon). 2014-ben, amikor 30 éves volt a film, minden akkori zenei interjúm végén feltettem a „mi volt az eddigi legnagyobb Spinal Tap pillanatod?” kérdést, és elég vicces válaszokat kaptam. Több interjúalany hozzátette, hogy ugyan nagyon vicces a film, de a zenészek számára akár fájdalmas élmény is lehet a megtekintése, annyira a valóságot tükrözi. Aki már kapott nem összepasszoló méretű zsömlét és felvágottat az öltözőben, aki már tévedt el labirintusszerű backstage-ben („Helló Cleveland! Helló Cleveland!”), aki már vett részt olyan autogramosztáson, ahova egy rajongó sem jött el, aki már szorult bele színpadi díszletbe, akinek a zenekarában már kigyulladt spontán módon a dobos vagy halt meg bizarr kerti balesetben (végül is valami ilyesmi történt a Totóban játszó Jeff Porcaróval), aki játszott már egyre kisebb helyszíneken és értelmezhetetlen rendezvényeken, annak a film valóban nem lehet annyira kellemes élmény. Az átlagnéző viszont remekül szórakozhat, és már csak a kérdés, hogy a jelenleg forgó és újfent Reiner rendezte folytatás mennyire fog majd felnőni az első részhez.
Legjobb jelenet: nehéz választani, de talán az, amikor Nigel Tuffnel elmagyarázza a rendezőnek, hogy miért van szüksége 11-es fokozatra a gitárerősítőjén
Legjobb szöveg: „A hivatalos magyarázat az volt, hogy belefulladt a hányásába.” Igazából… igazából valaki másnak a hányásába fulladt bele.”
Nem mind arany, ami 1984-es (avagy 5 nem jó film)
Időhiányunk következtében nem láttuk az összes rossz filmet sem, ezért kimaradt számunkra az Arany Málna győztes Bolero, továbbá a teljes az évi szovjet termés és a trash filmekben sem merültünk el. Azért összeszedtünk öt gyenge darabot.
5. Rendőrakadémia (Police Academy)
A nyolcvanas évekbeli feketepiacos videózás egyik legnépszerűbb darabja volt, de nem öregedett jól. És még mindig jobb, mint a 6 (!) folytatás, vagy a későbbi tévésorozatok.
Legrosszabb jelenet: Lassard parancsnok nem várt örömben részesül a pulpitusnál
Legrosszabb duma: „Honnan szerezte ezt a fegyvert?” „Anyukámtól kaptam.”
4. Conan The Destroyer (Conan, a pusztító)
1982-ben a Conan, a barbár filmsztárt csinált Arnold Schwarzeneggerből, de a folytatás már jóval gyengébbre sikeredett. A tervezett harmadik rész aztán már el sem készült, bár aki nagyon akarja, az a még rettenetesebb Vörös Szonját akár harmadik résznek is tekintheti.
Legrosszabb jelenet: nehéz választani, de legyen mondjuk a végén az összecsapás a nevetséges, nagy szörnnyel
Legrosszabb duma: „Szerinted jóképű?” „Dehogyis, nagyon csúnya.” „Nem ő, hanem Conan.”
3. Dűne (Dune)
David Lynch visszautasította A Jedi visszatér rendezői posztját, és inkább elment megrendezni a Dűnét, noha George Lucas figyelmeztette, hogy a könyvbe beletörik majd a bicskája. Így is lett, és hiába volt a magas költségvetés, a nívós színészi gárda és egy-két jó megoldás, Denis Villeneuve közel négy évvel későbbi, minden igényt kielégítő adaptációjához képest Lynch agymenése a kanyarban sincs.
Legrosszabb jelenet: a gőzből kilépő Sting futurisztikus fecske alsóban
Legrosszabb duma: „Hozzátok be azt a lebegő kövér embert, a Bárót!”
2. Ütközetben eltűnt (Missing In Action)
A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján nagyot ment a később meggyilkolt vállalkozó, Fenyő János zavaros hátterű kazettaforgalmazó cége, a VICO. Katalógusukban sok film szerepelt a Cannon Grouptól, melyet két izraeli producer, Menahem Golan és Yoram Globus alapított. A Cannon első számú sztárja Chuck Norris volt, aki Sly Rambója után szintén Vietnámot vette célba, és filmjével azt sugallta, hogy az amerikaiak voltak az ártatlan jófejek, a vietkongok meg a háborús bűnös antikrisztusok. Végül úgy hozta a sors, hogy a később trilógiává duzzasztott MIA lett Norris legnagyobb kasszasikere.
Legrosszabb jelenet: A vietnámiak azt hiszik, hogy Braddock halott, de ő váratlanul kiemelkedik a vízből, és lassított felvételen lövi szitává az előbb meg hahotázó katonákat
Legrosszabb duma: „Átkozottul kínos, amit maga itt művel, Braddock.” „Ezért vagyok itt.”
1. Énekes izompacsirta (Rhinestone)
Sylvester Stallone a kilencvenes évek elején, némi imidzsváltás keretében kóstolt bele igazán a vígjátékok világába, de már 1984-ben is volt egy próbálkozása. Ma már szinte felfoghatatlan, hogy két Rambo film között miért vetemedett rá, hogy szerepeljen az Énekes izompacsirtában, ráadásul úgy, hogy megcsinálhatta volna a Beverly Hills-i zsarut. A Rhinestone egy zenés vígjáték, amiben Dolly Parton (mily meglepő) country énekesnőt játszik, és fogad valakivel, hogy két hét alatt bárkiből énekest csinál. Ez a bárki Sly, aki New York-i taxisofőrként csöppen bele az eseményekbe, és pillanatok alatt egy texasi farmon találja magát. Aki azt hiszi, hogy Stallone karrierjének mélypontja az Állj vagy lő a mamám, az sürgősen gondolja át a véleményét. Én olyan szekunder szégyent éreztem a film megtekintése közben, amit még soha. A Rhinestone nem csak Sly legrosszabb filmje. A Rhinestone a filmtörténet legszarabb filmje.
Legrosszabb jelenet: mindegyik filmkocka, még a stáblista is, de ha muszáj választani, akkor legyen az, amikor Sly elkezdi énekelni a Tutti Fruttit
Legrosszabb duma: a film összes mondata, szava, betűje, hangja
A magyar változat munkatársai
Nem 1984 volt a magyar film legerősebb éve, az biztos, de azért összeszedtünk öt, aránylag emlékezetes alkotást.
–Daliás idők (rendező: Gémes József)
Inkább felnőtteknek szóló zenés történelmi animációs produkció, Arany János Toldija nyomán.
–Eszkimó asszony fázik (rendező: Xantus József)
Szerelmi háromszög Lukáts Andor, a lengyel Bogusław Linda és a Trabant zenekarból ismert Méhes Marietta között – utóbbi egy évvel a premiert követően lelécelt az USA-ba.
–István, a király (rendező: Koltay Gábor)
1983-ban jött a lemez, aztán a színpadi változat, és végül utóbbiból elkészült a film is.
–Napló gyermekeimnek (rendező: Mészáros Márta)
Szomorú történet egy szomorú korszakról, egyben óda a moziszeretethez. Később három folytatása is készült.
–Te rongyos élet (rendező: Bacsó Péter)
Udvaros Dorottya jutalomjátéka ünnepelt, majd kiátkozott primadonnaként. Bacsó korábbi klasszikusa, A tanú után itt is szerepet kap a narancs, és még Bástya elvtárs is felbukkan.
Az 1. rész >>>
