Fejlesztő: WayForward; Kiadó: Atari; Platform: PC, Switch, PS4|5, Xbox One & Series, Atari VCS
Az Atari folytatja klasszikusainak modernizálását, ám a Yars Rising apropóján nem szimpla újrafeldolgozással állunk szemben, hanem az eredeti játék alapjaira építettek egy platformert.
A Yars-sorozat első felvonása, a Yars’ Revenge Atari 2600 masinákon jelent meg a távoli 1982-ben. A lövöldözős játék debütálása óta két alkalommal esett a remake-elés áldozatának: az első alkalom 2011-ben volt, s a második részként is felfogható Yars’ Return gyakorlatilag ugyanott folytatta, ahol sok esztendővel kikapcsoltuk, mindazonáltal még további 11 esztendővel később a rendkívül combos Atari 50: The Anniversary Celebration elnevezésű gyűjteménybe óriási meglepetésre belepréselték a klasszikus első rész Reimagined változatát (is), ami az eredeti koncepcióktól cseppet sem elrugaszkodva egészen találó grafikai ráncfelvarrást kapott. Idő közben természetesen többször újra gondolták a legendás játékot, melyek közül a Yar’s Revenge leamortizálódott szimpla 3D-s rail shooterre, míg a ’22-es Yars: Recharged kibővítette az ismert mechanikát.
A Yars játékok játékmenete – ugyebár leszámítva az említésre került Returnét – tulajdonképpen abból áll, hogy a Yar nevű humanoid rovart irányítva szembe szálljunk az ősellenség Qotile variánsaival szemben. Esszenciáját tekintve igazándiból a Yars Rising nem rugaszkodik el az eredeti elgondolástól, sokkal inkább megtoldja azt humoros párbeszédekkel, eddig nem ismert karakterekkel és fejlődéssztorival, miközben a hangsúlyt metroidvania műfajára építi. Ugyanakkor rövid időközönként a korábbi árkád stílustól sem kell búcsút intenünk, mivel azok a WayForward játékában is hasonlóan fontos tényezők. Karakterünket irányítva különböző konzolokra csatlakozhatunk, majd a minijátékok lezongorázása után meghackkeljük azokat. Ezzel a módszerrel ajtókat nyithatunk, de a felszerelésünket, tehát karakterünket is erősíthetjük a jutalmak által.
A pályák nem eget rengetően nagyok és olyan sok mankót kapunk, hogy a letisztult térkép használatának köszönhetően képtelenség bennük eltévedni. A metroidvaniák képviselői közül inkább belépő szintűnek bizonyult és nem igazán hoz új színt eme fáradhatatlan zsánerbe. A kisebb és nagyobb nemezisek egyszerűek és könnyedén kiismerhetőek, miközben a történet és a rövid kitérők apropóján mindig pont annyival spécizzük fel talentumainkat, hogy Yar története folyamatosan érdekfeszítőnek mondható. Különös módon, habár minden további nélkül lehetséges, ám ritkán kell visszatérnünk egyik-másik előzőleg kipucolt területre, ahol a lezúzott ellenségeink sajnálatosan újfent felbukkannak. Azonban ennek a bosszantó jellemvonásnak ezúttal végképp kevés értelmét láttam, mivel tesztalanyunkban nincs semmiféle szintlépési lehetőség.
Bár úgy tűnhet, több a negatívuma, mint a pozitívuma, a Yars Rising szinte valamennyi perspektíváját figyelembe véve remekül megállja a helyét. Ugyan nem lesz belőle újabb Blasphemous, de a régi epizódok és a műfaj szerelmesei számára igazán szórakoztató ügyességi játék, amely bő 6 órára lekötötte a figyelmemet. Az énekes/dalos aláfestő zenékért jár a plusz pont és a narráció is szuperül sikerült, a főmenüben kiválasztható extra minijátékok mennyiségéért pedig le a kalappal.
Legutóbb ezt teszteltük:
