Lepattanó, rendezte: Vékes Csaba, szereplők: Scherer Péter, Derzsi Dezső, Waskovics Andrea, Patrick Duffy, magyar romantikus sportvígjáték, 106 perc, 2024., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Kapufa?
A Szia, Életem! alkotói ezúttal a gombfoci köré húzták fel történetüket, amihez a 90-es években nagy sikerrel vetített Dallas sorozat Bobbyját is sikerült megnyerniük. A különös figurákból álló lelkes kis csapat egy téves utalásnak köszönhetően lehetőséget kap arra, hogy elutazzon az EB-re. Kérdésként merül fel, hogy ezúttal – végre – meg tudják-e ragadni a hétköznapok során oly sokszor elszalasztott alkalmat. A Lepattanó szórakoztató és szerethető, de hosszabb és porosabb a kelleténél. 
Vannak olyan szokások, amiket felnővén levetkőzünk, mint ahogy a hobbinkra is egyre kevesebb időnk jut, mígnem teljesen felhagyunk vele. Vagy nem. Jómagam több olyan dologért is rajongok a mai napig, amiért már kamaszkoromban is sokan megmosolyogtak, de ez már akkor sem érdekelt, most meg pláne nem. A gombfoci történetesen egy olyan dolog, amit gyerekként nagyon keményen űztünk apámmal, öcsémmel és a barátainkkal, de a tanulás, munka, család mellett ez a szenvedély valahogy kihunyt. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem értem meg azokat, akik felnőtt fejjel is űzik ezt a sportot, még akkor sem, ha ezt a legtöbben gyerekesnek és komolytalannak tartják.
A Lepattanó szereplőinek a gombfoci vagy ahogy profi szinten művelik a szektorlabda a mindene és a film erősen épít a sztereotípiákra, hiszen mindegyikük különc és az életben vesztes, de minimum kevésbé szerencsés figura. Az ember, aki a lelkes kis csapatot, a Remeteházi Szektorlabda Klubot összefogja, Kálmán (Scherer Péter), aki ugyan vérprofi ebben a sportban, de a fiával, Oszival (Derzsi Dezső) él egy fedél alatt és nem úgy tűnik, hogy lenne saját keresete. Egykoron talán szociális munkás lehetett, aki maga köré gyűjtötte és mentorálta a szenvedélybetegségekből többé-kevésbé kigyógyult Szilárdot (Katona László) és Attilát (Fekete Zsolt), valamint a szülei által elnyomott, stresszhelyzetben dadogó Erikát (Waskovics Andrea). Az RSZK nagy lehetőség előtt áll, ugyanis a legjobbként kijuthatna a Varsóban megrendezésre kerülő EB-re. 
Azért csak juthatna, mert az RSZK-nak több hónapnyi elmaradása van a bérleti díjjal, emiatt kiteszik őket az utcára, székhely nélkül pedig olyan, mintha nem is léteznének. A konkurencia, vagyis a húsüzemi dolgozók csapata (vezetőjüket Csigert Rába Roland alakítja) kapva kap az alkalmon és a mindent eldöntő meccs megnyerése érdekében a piszkos eszközöktől sem riadnak vissza. Kálmán rendületlenül hisz a varsói utazásban, bár erre semmi oka nincs. Aztán megtörténik a csoda, egy külföldön élő milliárdos (Patrick Duffy) 100 milliót utal a számlájukra. A dolog mögött persze tévedés áll, milliárdosunk ugyanis régebben a helyi sportklubban, az RSK-ban focizott. Bár a pénz nem őket illeti, a csapat őrült költekezésbe kezd és meg sem fordul a fejükben a lebukás veszélye. Pedig kéne.
Ha valaki megkérdezi tőlem, hogyan került bele a filmbe a Dallas egykori sztárja és miért pont az egyébként kosárlabdából ismert lepattanó kifejezés a címe egy gombfociról szóló filmnek, fogalmam sincs. A lepattanóval kapcsolatban lenne egy tippem, mely szerint itt egyfajta második esélyt jelent. Duffy jelenlétét egyébként három dolog magyarázhatja: máig nem szűnő magyarországi népszerűsége, az alkotók rajongása iránta és mert éppen ráért, hiszen egy külföldre szakadt milliárdos hazánkfiát jó eséllyel mások is el tudtak volna játszani.
A cselekmény középpontjában javarészt a kreatív producerként is jelenlévő Scherer Péter karaktere áll. A sokak által kedvelt, népszerű színész persze azért ügyelt arra, hogy a Lepattanó ne csak egy szimpla one man show legyen. A film humora elég vaskos, nem nélkülözi az erotikát és a káromkodást sem, de ennyi talán még belefér. A Barkasszal járó mackóruhás társaság, a jelmezek, díszletek, formák és színek retró hangulatot kölcsönöznek az egésznek, a mobiltelefonnal történő szelfizés azonban segít minket eligazodni az időben. A cselekmény jelenben való elhelyezése igazából nem tesz hozzá semmit a filmhez, egy varsói utazás manapság nem a vágyak netovábbja. A szereplők a társadalom peremére szorult emberek, akiket a közös szenvedély kovácsol csapattá, Oszi és Erika lassan kibontakozó szerelme pedig a két karakter jellemfejlődését vetítik elő.
A Lepattanó némileg hosszabb a kelleténél és nagyon nehezen veszi rá magát, hogy megkedveltesse a nézővel a karaktereit, vagyis az életüket többnyire saját jogon elcsesző embereket (talán Erikát leszámítva), de összességében szeretető és szórakoztató, még ha valószínűleg nem lesz örökzöld klasszikus. Biztos lesz olyan, akinek hozzám hasonlóan az Üvegtigris jut majd az eszébe a maga vicces, különc és a társadalom peremére szorult bumfordi figuráival, ami akkor és ott nagyot ütött. Ahogy annak folytatásai sem tudtak igazán mit kezdeni az idő múlásával, ez a film is mintha egy kicsit a múltban ragadt volna…minden tekintetben. 
