Minden kémia (Lessons in Chemistry), készült Bonnie Garmus azonos című regényéből, rendezte: Millicent Shelton, szereplők: Brie Larson, Lewis Pullman, Aja Naomi King, amerikai drámasorozat, 8 rész, részenként kb. 45 perc, 2023, AppleTV+, korhatár: 12 év
Amerika, ’50-es évek, kémia, nők, főzés, karrier?
Amerika, az ’50-es években. A férfi hazajön a munkából, leteszi a kalapját: „Megjöttem drágám!” A nő martinis pohárral a kezében a vacsorához kíséri, a gyerekek felkelnek a tévétől… Vajon hogyan illik bele ebbe a képbe egy egyedülálló, dolgozó nő? Neki ki főz vacsorát, ha hazaér a laborból? A Minden kémia egy nyolcrészes sorozat az Apple TV+-on, ami Brie Larsonnal a főszerepben megmutatja, hogy mit érhetett el egy okos, céltudatos, határozott, de zárkózott ember ekkoriban, aki történetesen nőnek született. Bonnie Garmus nagysikerű könyve alapján készült.
Képzeljünk el egy átlagosnál okosabb és céltudatosabb nőt az ’50-es években, és aztán képzeljük el, hogy mi minden rossz történhet vele. Mondjuk vonjunk le ebből a mindenből hármat, és akkor nagyjából megkapjuk Elizabeth Zott életét. Nem, a sorozat mégsem nyomorpornó, valószínűleg csak egy egyszerű életírás. Elizabeth Zott (Brie Larson) élete a kémia. Nem is ért máshoz, nem is akar. De ugyanaz az eltökéltség, ami férfi kollégáinál elismerést vált ki, egy nőnél ekkoriban jellemhiba. Egyedül a hasonlóan rigorózus Calvin Evans (Lewis Pullman) érti meg, aki a magára zárt laborjában él megakadva a legújabb felfedezése kapujában, pedig az intézet jövője az ő sikerétől is függ. Természetesen az életük nem véletlenül keresztezi egymást, de mégsem úgy alakul minden, ahogy képzelnénk, hiszen az első filmkockák hét évvel később kezdődnek, amikor Elizabeth Zottot egy sikeres délutáni főzős tévéműsor sztárjaként láthatjuk. Mi történik vele (velük) ezalatt a hét év alatt, hogy szinte a sarkából fordul ki az élete?
A sorozat főszereplői nők, ez nem is kérdés. Azok a nők, akik ugyanúgy ott éltek az ’50-es években, mégsem tudunk róluk sokat. A laborasszisztensek, a titkárnők, a katonaságnál szolgáló orvosok feleségei, a háziasszonyok, akik minden este vacsorát főztek… És az olyan nők, akik nem illettek bele abba a világba, amit rájuk erőltettek. Képzeljük el Saga Norént (A híd nyomozóját) az amerikai kertvárosban. Nagyjából így érezhetett Brie Larson karaktere is. A nehézségei mégsem ismeretlenek a mai néző számára, mert az elvárások nem változtak olyan nagyot azóta, legfeljebb kisimultak. Fontos kérdésekről szól a könyv (a sorozat), még ha néha azt is éreztük, hogy túl sokat tett fel belőlük egyszerre, és ezért a történetvezetésben aztán túl egyserű megoldásokkal dolgozik néha.
A Minden kémia egy nagyon magas minőségű sorozat, ahogy az Apple TV-nél ezt már megszokhattuk. És itt nem csak a színészi munkára gondolunk, hiszen ez egy kosztümös darab, ami mégsem túlozza el a retrót, mint valami önálló entitást a filmben, hanem pont eléggé korhű ahhoz, hogy színével-szagával megjelenítse a hangulatot, de egyáltalán nem tolakodó. Ettől minden pillanatában olyan, mintha csak az ’50-es években vették volna fel. Brie Larson kiváló alakítást nyújt, mint mindig, de senkire sem lehet panasz. Lewis Pullman, Aja Naomi King, Kevin Sussman a természetes jelenlétükkel olyan mélységet adnak a karaktereiknek, amit a szélesre megrajzolt történeti ív miatt nem is volt mindig idő felfedni. Pedig nem csak hét évet tekintünk át, a sorozatban több időbeli ugrás is van, de ezeket szépen elhatárolták, tökéletesen követhető végig.
A Minden kémia jó visszajelzéseket kapott, minden oldalról megvizsgálva igazán tisztességes munka is, mi valamiért mégis nem találtuk meg benne azt a szikrát, ami miatt kiváló lehetne (fenntartva magunknak, hogy még a legjobb filmeket/sorozatokat is lehet befogadói oldalról egyszerűen csak rosszkor nézni). A történet kettős, olyan, mint egy szépen horgolt bosszúságszatyor: először is beledobáltak mindent (de tényleg mindent), ami egy női sorozathoz kell, és utána rászórtak minden mást is, ami nőként az adott korszakban sérelmes lehetett (de tényleg mindent), aztán ezeket jól összerázták, és kiöntötték egy szépen berendezett konyhaasztalra a bárgyú porcelánboci tejkiöntő, és a finoman gőzölgő húsos pite mellé. A kettősséget az is jól illusztrálja, hogy egyrészt tele van nagyon előremutató dolgokkal (például a női test valós megjelenítése terhesség után), de néhol meg a legegyszerűbb lányregény-klisékhez nyúl mégis.
A sorozat többet akar fogni, mint amivel elbírt. Nyolc rész sok idő, de mindenre nem elég. Egyenrangú lett benne végül így minden történeti szál, és nem derült ki, hogy mi volt az az egy, amiről mesélni akart. Természetesen senkit sem szeretnénk lebeszélni róla, ez csak annak a bosszankodása, hogy lehetett volna még korszakosabb is, mert mindent összevetve hiánypótló, jó széria ez.
