És mi van Tomival?, rendezte: Till Attila, szereplők: Thuróczy Szabolcs, Polgár Tamás, Sodró Eliza, magyar filmdráma, 100 perc, 2024., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Piába minden
Till Attila legújabb filmjében egy éppen nem alkoholista és egy alkoholista keres egy harmadik alkoholistát, miközben azt látjuk, hogy az alkohol mennyi kárt tud okozni és mennyire nem old meg semmit. Az És mi van Tomival? a dráma és a vígjáték között bizonytalanul ingadozik, miközben úgy próbál bevinni egy gyomrost a nézőnek, hogy a mámorban mellé üt. Nagyszerű színészi játék, fontos téma, erős és kevésbé erős jelenetek, a végeredmény ugyanakkor kijózanítóan átlagos. 
Sanyi bábművész, ráadásul nem is rossz, csak az átkozott pia ne lenne. Mikor egy jól sikerült előadást követő fogadás után kapatosan megy haza, a dolog tettlegességig fajul, ezért felesége és lánya elhagyják őt. Öt év telik el, Sanyi már nem iszik, új életet kezdett és rendszeresen jár az anonim alkoholisták gyűlésére. Mivel egyikükről már hetek óta nem tudni semmit, haverjával, a liftszerelő Palival nyakukba veszik a várost, hogy megkeressék Tomit.
A Tomi hollétéhez vezető információfoszlányok beszerzése és kiértékelése során maga Tomi némileg háttérbe kerül és igazából Pali és Sanyi lesz az, akinek bepillantást nyerünk a hétköznapjaiba. Abban a kérdésben, hogy a felvázolt problémák mennyire indokolják az alkoholizmust, nem foglalnék állást, az előzmények – teljes – ismeretének hiányában úgyis csak találgatnék.
A film elején megjelenített családon belüli erőszak ábrázolása nem csak magyar viszonylatban szokatlanul őszinte és valósághű, azonban ezt a fajta drámát a film a továbbiakban kerüli. Sőt, még ennek a résznek a felvezetése is magában foglal némi humort, ami aztán hol jobban, hol kevésbé van jelen, de végig kíséri az egész történetet. Ügyetlenül csetlő-botló karaktereket látunk, akiket sokszor a saját személyiségük gátol meg a cselekvésben. 
Az alkoholizmus, ha nem is hungarikum, minden esetre népbetegség, amibe beleszülettünk, amiben élünk és amibe sokan belehalunk. Ha nem is érint, de körülvesz minket. Az utcán, a szomszédban, a munkahelyen, a kollégiumban, mindenhol. Létezik mindez úgy, mintha a megoldást senki nem keresné vagy ha valaha kereste is, feladta volna közben. Marad a fogyassza felelősséggel megjegyzés a reklámok mellé és az elfordulás.
A függőségből kigyógyult szenvedélybetegekben él egyfajta küldetéstudat, hogy megmentsenek legalább egyvalakit, hiszen, ha nekik sikerült, akkor másnak is fog. Sanyi azért akarja megtalálni Tomit, hogyha még nem késő, lebeszélje arról, hogy valami – még nagyobb – hülyeséget csináljon, de közben végig ott van vele Pali is, aki magánéleti problémái miatt egyre kevésbé képes a feladatra koncentrálni. 
És igen. Nagyon nehéz józannak maradni ott, ahol akármerre nézel, mindenki iszik, ki ezért, ki azért. Sanyinak voltak jó pillanatai az életben, de akárhogy is vesszük, a mai napig az apja, a híres színész árnyékában él, a nagy ház, a barátok, a karrier mind ide vezethetőek vissza. Hiába a saját jogon szerzett siker és elismerés, valahogy mindig ott kísért a múlt, amit csak alkohollal lehet elűzni. Most éppen józan. Régóta az. De mi van, ha valaki megint az eszébe juttatja, hogy ő csak az ifjabb?
Az És mi van Tomival? kérdésre a szokásos választ kapjuk. Tominak problémája van, amit az alkohol biztosan nem fog megoldani, sőt, nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy magát a problémát is az alkoholnak köszönhetjük. Áldozathibáztatás helyett azonban inkább bízzunk abban, hogy egyszer talán vele is megtörténik az, ami miatt újra érdemes lesz józannak maradni. Ha csak addigra halálra nem issza magát és közben másokat is tönkretesz.
A film fontos témát dolgoz fel és nagyon jók benne a színészek, de a méltatáshoz sajnos kevés, hogy egy film fontos témát dolgoz fel és hogy az egyébként is jó színészek ebben is jók. Természetesen foglalkozni kell a jelenséggel és nagyon jó, hogy a film ezt megteszi, mint ahogyan az is, hogy nem magyarázza túl és nem ítélkezik, ugyanakkor valahogy mégis kevés. A párbeszédek ott tűnnek igazán őszintének, ahol mintha improvizálnának. Minden drámaisága ellenére végeredményben – még ha keserű is – egy vígjátékot kapunk. ami részletmegoldásaiban jó, összességében pedig nem annyira.
