The Apprentice – A Trump-sztori (The Apprentice), rendezte: Ali Abbasi, szereplők: Sebastian Stan, Jeremy Strong, Maria Bakalova, Martin Donovan, kanadai-dán-ír életrajzi film, 120 perc, 2024., 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Minden lépésem elnök
Donald Trump apja ingatlanbirodalmának örököseként vág bele az üzletbe és tesz szert egy olyan barátságra, ami alapjaiban határozza meg személyiségének és jövőjének alakulását. Az örök nyertes ügyvéd Roy Cohn egy idő után kénytelen nyugtázni, hogy tanítványa sokkal ambiciózusabb és gátlástalanabb, mint ahogyan azt elsőre hitte róla. A The Apprentice – A Trump-sztori a kétórás játékidő alatt a hetvenes-nyolcvanas évek New Yorkjának dinamizmusával mutatja be egy város és egy ember felemelkedését. 
Ez a film nem az első egymillió megszerzéséről szól – hacsak nem milliárdos nagyságrendről beszélünk -. ugyanis a cselekmény idején Donald John Trump (Sebastian Stan) kiváló üzleti érzékkel megáldott felmenőinek köszönhetően ezen már régen túl volt. Ingatlanmogul apja cégében olyan pozíció és vagyon birtokosává vált, ami a legfelsőbb körökhöz vezető ajtókat nyitotta meg számára. Azokét a körökét, ahol az üzlet, a politika, a média és a bűnözés szorosan összefonódik. Jól nevelt, gazdag ifjúként már-már megmosolyogtató naivsággal és idealizmussal kezdte el kiépíteni azokat a kapcsolatait, melyek aztán olyanná formálták a személyiségét, amilyennek most ismeri a nagyvilág.
Formálták? Inkább torzították. Bár mentora – aki a film egyik kulcsfigurája – később azt mondja, ő csak megjavította, nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ezen ismeretség hiányában Trump ne más emberré vált volna. Tény, akármilyen alapanyagot nem lehet akármivé gyúrni, erre jó példa a báty, aki pilótakánt a családi üzlet alól kivonva magát érdemelte ki apjuk megvetését, amiért az alkoholba és a drogba menekült. Az öcs ezzel szemben olyan tulajdonságokra erősített rá, melyek segítettek kilépni apjuk árnyékából, valamint átgázolni politikai és gazdasági ellenfelein. 
A már említett mentor, Roy Marcus Cohn (Jeremy Strong) azzal vált ismertté, hogy Joseph McCarthy szenátor ténykedése idején a szovjeteknek való atomkémkedés vádjával segített villamosszékbe küldeni a Rosenberg házaspárt. Később 30 éves ügyvédi karriert futott be New Yorkban és ezalatt ismerkedett meg a fiatal Trumppal is. Nem csak az ügyvédje, de jóbarátja is lett, aki miközben átadta minden tudását, egyre inkább a háttérbe szorult, amihez titkolt homoszexualitása és az AIDS betegséggel kapcsolatos szövődmények is hozzájárultak. Trumpnak nem, hogy apja árnyékából sikerült kilépnie, de a tanítvány a mesterén, Cohnon is túltett.
A film tulajdonképpen ezt a folyamatot dolgozza fel. Trump Cohn tanácsait követve szinte korlátlan befolyásra tesz szert az ingatlanbizniszben, miközben a zsebében tudhatja a hatóságokat. Telnek az évek, megházasodik, gyerekei születnek, lakóházakat, szállodákat, kaszinókat épít. Ahogy nő a birodalma, úgy nő az egója is, egyre többet képzel magáról és egyre kevésbé fogadja el mások tanácsát. Innen már tényleg csak egy ugrás (lenne) a politikai karrier, ám ezen a ponton még nem érdekli. 
Trump természetesen az egész filmet hazugságnak nevezte és perrel fenyegetett mindenkit, aki részese volt az elkészültének. Pont ahogyan azt mentora tanította neki egykoron. Az biztos, hogy a hetvenes évektől 2016-os elnökké választásáig neki és cégeinek 4000 bírósági ügye volt, ami több, mint az összes ingatlanmágnásnak együttvéve. Ezen ügyek száma elnöksége alatt és után tovább emelkedett, elnökjelöltként pedig jelenleg is több ügye van folyamatban. Elnökségével és annak értékelésével ugyanakkor a film nem foglalkozik, hiszen cselekménye 1986-ban, a The Art of the Deal című könyvhöz készített első interjúval véget ér (1987-ben jelent meg).
A The Apprentice – A Trump-sztori korhű jelmezekkel és díszletekkel, korabeli felvételekkel és zenékkel, na meg nagyszerű színészi játékkal mutatja be egy később politikai pályára lépő üzletember felemelkedését és az ehhez a felemelkedéshez használt módszereket, illetve szükséges készségeket. Ahhoz, hogy érdeklődéssel szemlélje a néző a történéseket, sem szeretni, sem pedig utálni nem kell Trumpot, filmként kifejezetten jól működik és érdemes úgy tekinteni rá, mint ami egy jelenséget mutat be. A korhatár a szexualitás és a korrupció gyermekmegrontóan hiteles ábrázolásának szól. Amennyiben utóbbiról bármi hasonló az eszünkbe jut a jelent illetően, az kizárólag a véletlen műve. 
