Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven – játékteszt


RS2 RotS key art

Fejlesztő: Square Enix, xeen Inc.; Kiadó: Square Enix; Platform: Nintendo Switch

A Square Enix a Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven példáján mutatja milyen az, ha félvállról veszik a feladatot.

A remake-ek korát éljük, de az olyan kiváló és sikeres címek, mint a Resident Evil 2, vagy a Final Fantasy VII újragondolása, modernizálása annyira magasra tette a lécet, hogy egy kicsit elárulva érzi magát az, aki vár egy rég elfeledett címet, ám nem éppen azt kapja, amit a pénzéért remélne. Na valami hasonló lesz a Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven esete is, ami sajnos messze nem hozza azt a kreatív szemléletet, ami a Square Enixet a közelmúltban jellemezte és inkább a 2000-es évek második felében látott és alkalmazott pénzhajhász metódusokat helyezi előtérbe. De félreértés ne essék, a leírtak ellenére alanyunk nem egy rossz játék, egyszerűen csak nem éri meg a teljes 50 eurós árcédulát, mert a remake, igazából a grafikai átalakításon kívül olyan nagyon sokat nem tesz hozzá az eredeti élményhez.

RS2 RotS screen 03

A Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven története szerint egykoron hatalmas viszályok szabdalták a világot, de szerencsére volt aki rendet tegyen és a szóban forgó hét hőst megmentőként üdvözölték, de az emberek féltették hatalmukat és egy másik dimenzióba száműzték megmentőiket. Azok azonban megígérték, hogy még egyszer visszatérnek, hogy megmentsék a világot. Évezredek teltek el, és a hősök legendává váltak, természetesen most pedig dühösek amiatt, hogy az emberiség megfeledkezett sok áldozatról, amit hoztak és most bosszúvágytól fűtött gazemberekként térnek vissza. Miközben szörnyek légiói lepik el a világot, nekünk kell a Varennes-i Birodalom uralkodójának szerepébe bújnunk, hogy megvédjük örökségünket és egyenként győzzük le az egykor megbecsült, de a haragtól mára megrészegült hét hőst! Mint az látható a történet nem éppen egyedülálló, de ennek ellenére szórakoztató, viszont nagy fordulatokat nem kell tőle várnunk.RS2 RotS screen 02

A fejlesztők komoly játékmechanikai fejlődést ígértek a marketing anyagokban, mely az eredeti, 93-as játékot a mai kor szintjére emeli. Na ez kb. abban merül ki, hogy van angol és japán szinkron, lehet nehézséget választani és a körökre osztott harcok során van egy idővonal, amivel további taktikázásra nyílik lehetőségünk és a csapattársakkal összedolgozva, erősebb támadásokat, kombókat is el tudunk sütni. Nem akarok telhetetlennek tűnni, de azért ez a manapság igen kevés, tekintve, hogy a játékosok többségének a jóval impulzívabb ARPG harcrendszer (személy szerint imádtam, hogy megmaradt az eredeti körökre osztott hirig) a megszokott, nem ártott volna, ha egy kicsit jobban átgyúrják ezt az aspektust. A valódi játékmechanikai átalakítások híján sajnos a Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven annyira archaikus, ami miatt a többség le fog fordulni róla már a demó kipróbálása után.

RS2 RotS screen 01

Technikai fronton a játék egy közepes eredményt ér el, nincs vele igazából gond, aránylag normálisan néz ki és egészen normálisan is fut, de a helyszínek üresek, rengeteg az újrafelhasznált asset és egyszerűen süt az egész projektről, hogy afféle alibi munka volt, amelynek mindenki csak a végére akart érni a legkevesebb befektetett (elpocsékolt?) energiával. Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven grafikája engem a szörnyen fantáziátlan animékre emlékeztet, az egész nagyon közepes, “elmegy” élményt nyújt. A hangok már nem ugyan ebben a kategóriában versenyeznek, inkább egészen jól muzsikálnak. Elérhető az eredeti és egy újrakevert soundtrack, ami egészen élvezetes és, ahogy korábban is említettem van angol és japán szinkron is, tehát gondoltak mindenkire.

Összességében nagyon vegyesek az érzéseim a Romancing SaGa 2: Revenge of the Seven kapcsán, noha én személy szerint nagyon élveztem, ennek ellenére a mai világban nem annyira állja meg a helyét és nagyon érződik, hogy a Square Enix a rajongói nyomásra, a pénztárcánk kinyitása érdekében készített egy gyorsa alibi projektet. Ez sajnos nem lesz a mai játékosoknak elég, sőt a többség valószínűleg az első néhány óra után fogja letörölni ezt a saját korában mesteri eposzt. Ennek ellenére a hardcore JRPG fanoknak nyugodt szívvel ajánlom, de azért ők is várjanak meg egy tisztes leárazást!

10 6

 

 

 

Legutóbb ezt teszteltük:

Super Mario Party Jamboree – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Konklávé - kritika
Következő cikk A vad robot - kritika