Az életed nélkülem (Your Life Without Me) rendezte: Rubi Anna, szereplők: Schilling Magdolna, Hajzók Ferenc, Horváth Ildikó, Miholina Máté, Miholina Márton, operatőr: Rubi Anna, Halász Júlia, magyar-svéd dokumentumfilm, 72 perc, 2024
Ahogy a kiszolgáltatottakkal bánsz
Ha idén egyetlen filmet nézel meg a körülötted lévő világról, ez legyen az. Nem csak azért, mert a szeretetről szól, de mondd, láttál már magyar amazont? Az életed nélkülem című dokumentumfilm november 7-től elérhető a RTL+ Premium előfizetői számára, valamint a Verzió Filmfesztiválon is látható.
Az életed nélkülem rendezője Rubi Anna 1988-ban született Egerben. Táncművészként kezdte pályafutását, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Zürichi Képzőművészeti Egyetemen tanult. Etiópiában web-dokumentumfilmet forgatott, A birodalom utolsó napja című rövidfilmjét pedig a Friss Hús Rövidfilmfesztiválon díjazták. 2017 és 2022 között a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) munkatársaként főként fogyatékkal élő közösségekkel és aktivistákkal dolgozott. Az életed nélkülem az első egész estés munkája, amit 2024 augusztusában a Szarajevói Filmfesztiválon mutattak be, ahol elnyerte a fesztivál Emberi Jogi díját.
Tanúságtétel: az eredeti görög kifejezés jelentése tanúbizonyságot tenni valaki mellett, bizonyítani valamit, ebből származik egyébként a mártír szó is. A dokumentumfilm mindig korkép is, és ha jól sikerül, tanúságtétel. Erre a filmre ez hatványozottan igaz, hiszen olyan élethelyzetbe enged betekintést, amire csak akkor van rálátásunk, ha érintettek vagyunk. Ha nincs Rubi Anna kamerája, nem ismerhetjük meg ennek a hat nőnek az életét, sem azt az emberfeletti harcot, amit kényszerűségből vettek a hátukra. Pedig ezek a nők, akik kiálltak az állam ellen, hogy megvédjék a magára hagyott gyereküket, igazi amazonok. Szerencsések vagyunk, hogy valaki megörökítette őket, és így nyoma marad a létezésüknek.
Milyen egy mai magyar amazon? A mai magyar amazon nem magas, mert megtörte a derekát a felnőtt gyerekének emelgetése; a mai magyar amazonnak rövid haja van, mert az praktikus, és egyébként sem jut el fodrászhoz; a mai magyar amazon nagyrészt csöndben van, mert száműzték a kinti világból az otthona falai közé, de ha egyszer kiszabadul, a nevetése messzire hallatszik. Ez a nevetés egyébként is fontos momentum a filmben (a hasonló témában készült Nők beszélgetnek kapcsán is külön kérte az író, Miriam Toews, hogy ne maradjon ki), és habár mi is főleg a nehézségekről mesélünk majd, ezeknek az anyáknak igenis van, lehetne ezeken túl is élete. Ezt jól meg is mutatja az a jelenetsor, amikor végre lehetőséget kapnak a kikapcsolódásra, és szinte kibuggyan belőlük az élet. Ugyanolyan hangosak, vidámak és szertelenek lesznek egy pillanat alatt, mint bárki más, aki nyaralhat. Mert nem akarnak ők sem mártírok lenni, és ha megtehetik, hát nem is lesznek azok.
Magdi, a film egyik főszereplője több, mint negyven éve neveli egyedül a súlyos fogyatékkal élő fiát. Feri nehezen jár, ezért az anyjával kifejlesztettek egy biztonságos kísérést, ami Magdi egyre fáradó testét is kíméli: Feri mögé kerül, és az anyja vállába kapaszkodva vonatoznak. Ilyen az életük is. Persze Magdi, ha tudná, a hátán is elcipelné a fiát, de már nem tudja. Soha nem vette át tőle senki ezt a feladatot, talán nem is kérte, vagy nem tudott róla, hogy kérhetné, de egyszer csak ő sem lesz már. És akkor Ferinek nem lesz kibe kapaszkodnia, mert az állam, akinek ez dolga és felelőssége lenne, nem lesz ott. Feri erről persze nem tud semmit, ő csak hallgatja a zenélő játékait, és néha felrikkant, mint egy vidám madár.
A doku azzal kezdődik, hogy Magdi és öt hasonló sorsú anya összefognak, és pert indítanak a magyar állam ellen, hogy megépüljön végre az a régóta megígért kis méretű lakóotthon, ahol Feri és a többiek emberhez méltó körülmények között élhetnek, majd hat esztendőn keresztül követi a per és a családok sorsát. Ma Magyarországon több mint 400 000 fogyatékos ember él, de az infrastruktúra hiányosságai, az örökölt rossz társadalmi berögződések, és a hátrányos anyagi megkülönböztetés miatt alig látjuk őket, a súlyos fogyatékkal élőket pedig gyakorlatilag hermetikusan el is zárja a rendszer a külvilágtól. Ezért (és sok más szempontból is) nagyon fontos Rubi Anna munkája, mert az anyák szemszögén keresztül mutatja meg ezeket a kiszolgáltatott embereket nekünk, nézőknek, könnyebbé téve a befogadást. Persze így sem könnyű nézni néha, de egyáltalán nem miattuk.
Sok szempontból hiányok egybefonódó történetét láthatjuk elmesélve, és ez az üres lakásokban látszik meg a legjobban. Ezek a nők szinte mindig egyedül vannak, és ez nem véletlen. Nem csak az állam vagy a segítő társadalom nincs mellettük, de az apák sincsenek már jórészt sehol. Róluk kevés szó is esik, de a filmben van egy érzékeny rész, ami nagyon élesen megmutatja, hogy ez testvérként is milyen nehéz helyzet.
Ha a didaktikus jelzőnek lenne jó ellentéte, most használnánk, mert Rubi Anna kamerája nem tesz mást, csak jelen van. Még inzertek sincsenek, minden épp annyi, amennyi velük történt, de még így is nagyon erősen be tud vonni végig. Nem megy túl közel, tiszteli a magánszféra határvonalát, sőt olyan helyzetben, amikor más talán szuperközeliket csinálna, ő egy lépéssel hátrébb is lép. A szereplők nem nekünk beszélnek, hanem egymásnak, olyanok vagyunk nézőként, mint egy hírvivő, aki belelát az életükbe, aki néha pont ott van a fontosabb eseményeknél, de nem tudja befolyásolni a történteket. Valószínűleg ez volt annak a döntésnek is az oka, hogy rendezőként sem szól ki hozzájuk, mert itt még annyi feloldás sincs, hogy a szereplők a nézőkhöz beszélhessenek. Csak a mindennapok vannak, és ez a per, ami egyre húzódik és változik, miközben nem történik semmi.
Mégsem a kétségbeesés szövi át ezt a bő egy órát, hanem a remény. Ezek a nők össze tudtak fogni, vált vállnak vetve, erősítve egymást, közösséggé kovácsolódva. Nem adták fel, akkor sem, amikor már az országuk is lemondott róluk. És ezt egészen felemelő látni.
A filmben szereplő édesanyák úgy döntöttek, hogy nem várnak tovább az államra. Maguk próbálják megteremteni azt az otthont a gyermekeiknek, ahol méltó körülmények között élhetnek majd, amikor ők már nem lesznek velük. A gyűjtésükhöz az alábbi linken lehet csatlakozni: gondozotthon.hu/adomanyozas
