Fekete galamb (Black Doves), készítő: Joe Barton, szereplők: Keira Knightley, Ben Whishaw, Sarah Lancashire, Andrew Buchan, Omari Douglas, Ella Lily Hyland, angol thriller, 6 rész, kb. 55 perc, 2024., korhatár: 16 év Netflix
James Bond történet, Guy Ritchie és Ken Loach szerelemgyerekeként elmesélve
A Fekete galamb több, mint egy fapados James Bond, mert ez a sorozat végre felnőtteknek készült: javarészt szürke, egészen mindennapos, kicsit olcsó, az utolsó utcakőig brit. Cserébe viszont felüdülést nyújtóan életszagú történet, ami kellemes szórakozást nyújt a krimi szerelmeseinek Keira Knightley és Ben Whishaw kettősével a főszerepben a Netfixen.
Van az úgy néha, még a karácsonyi időszakban is, hogy anya és apa hazahozza a munkahelyi problémákat. Apa (Andrew Buchan) egyébként magas beosztású politikusként dolgozik a brit kormánynak, ez így talán nem is meglepő, anya (Keira Knightley) viszont… Nos, ő egyike a Fekete galamboknak, ami gyakorlatilag egy titkos kémhálózatot jelent, és az ő munkahelye nem más, mint a férje. Home office, ezt így hívják? Persze nem csak ez okozza a bonyodalmat, hiszen ezzel a felállással jó ideje már együtt tudnak élni, viszont egy titokzatos hármas gyilkosságban meghal a feleség szeretője, ráadásul eltűnik a kínai konzul lánya is egyetlen éjszaka alatt. A szálak természetesen nagyon kusza módon összekapcsolódnak végül, de hogy ezeket legyen lehetőség kinyomozni, a feleség régi harcostársa és barátja (Ben Whishaw) is hazajön a száműzetésből, hozva magával a saját megoldandó gondjait, hiszen a múlt árnyai elől senki sem menekülhet.
Mert ezek a kémek, bérgyilkosok, emberrablók és politikusok már inkább a negyvenes éveikben járnak, és egyikük élete sem olyan egyszerű, mint James Bond idejében volt. Például a történet egy pontján felmerül, hogy hogyan tegyél el láb alól egy bérgyilkost, ha közben az emeleten alszanak a gyerekeid? Vagy mit csinálj, ha inkognitóban szeretnél maradni, de az utcán meglát egy régi barátod, és vacsorára hív, közvetlenül egy véres leszámolás előtt? London nem nagy város, hogyan is mondhatna az ember nemet? És akkor még nem is beszéltünk az exekről, szeretőkről, titkos tartozásokról és alkukról, amik mind át- és átszövik a szereplőink nem is könnyű hétköznapjait.
A sorozat készítője íróként és rendezőként is a The Lazarus Projectet is jegyző Joe Barton, ami már önmagában enged arra következtetni, hogy nem egy egyszerű sablonsztorit kapunk, hanem valami szokatlanabbat. A sorozat be is váltja a hozzá fűzött reményeket, egészen az utolsó részig tartogat meglepetéseket, és közben a múltbeli események folyamatos visszajátszásával mélységet is ad a történéseknek. Az akciójelenetek és a profán hétköznapok ügyesen váltogatják egymást, de ne számítson senki nagy rohanásra. Kimért és angolos a tempó, fékezett, de sötét humorral és érzékeny realitással, ahol szükséges.
Beszéljünk kicsit a színészekről, mert a stáblista alapján felmerülhet, hogy hihető-e, hogy Nagy-Britannia két leginkább madárcsontú színésze képes lesz hat részen keresztül harcolni és gyilkolni? Probléma nélkül. A fegyverek használata egyrészt inkább ügyességet kíván, nem fizikai erőt, és valószínűleg, ha kis teret veszel el a világból, könnyebben bele is olvadhatsz, így talán még reálisabbak is ők ketten, mint a nagydarab akciósztárok. A színészi játék magas minőségű, bár a nevek alapján ez nem is lehetett kétséges. A sorozat kiállítása is az nagyjából, habár szinte a legelején volt egy nagyobb baki Keira Knightley arcán lévő vér mennyiségével a vágások között, de szerencsére ezt később nem ismétlik meg, és kár is érte.
A Fekete galamb összességében egy olyan sorozat, ami a középmezőny felső részén helyezkedik el: nem újítja meg a filmkészítést, nem varázsol el, de kellemes és nem cukormázas karácsonyi kikapcsolódásnak az utolsó képkockáig megéri.
