A szerelem ideje (We Live in Time), rendezte: John Crowley, szereplők: Andrew Garfield, Florence Pugh, francia-angol romantikus dráma, 107 perc, 2024., 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Az elmúlás mindent uraló gondolata
John Crowley a 2015-ös Brooklyn után újra akadályt görget a szerelmesek útjába, ám ezúttal nem a távolság teszi próbára kapcsolatuk, hanem a rákbetegség. Andrew Garfield és Florence Pugh emlékezetes alakítása egy valódi pár illúzióját kelti, miközben A szerelem ideje a cselekmény időben való ugrálásával próbál meg kiemelkedni a melodrámák mezőnyéből…végeredményben sikerrel. 
Mint tudjuk, az élet a legjobb forgatókönyvíró, ezért egy cseppet sem lepődnék meg azon, ha kiderülne, a valóságban is úgy történt, hogy a történet női (fő)szereplője elgázolta a történet férfi (fő)szereplőjét, amikor az a válási papírok aláírásához vásárolt tollat leejtette az úttesten. Aztán jött a sürgősségi, majd a kiengesztelő vacsora, abból pedig a szerelem, az összeköltözés és a gyerek. Almut (Florence Pugh) és Tobias (Andrew Garfield) pontosan így ismerkednek meg, ez a film pedig az ő történetük. Ők ketten nagyon különböző emberek, akik nagyon szeretik egymást, az élet pedig újra és újra próbára teszi a szerelmüket.
A megismerkedésükkor Almut éppen a saját éttermét készül megnyitni és hamar kiderül róla, hogy szenvedélye a főzés, amihez ráadásul különös tehetsége van és imád versenyezni. Később ehhez egy új szenvedély jön, ez pedig a család. Tobias egy reggelizőpelyhes cégnél dolgozik és az a fajta fickó, aki bár mindenről jegyzeteket készít és mindent stopperrel mér, mégis keresi a helyét a világban. Az apjával él, aki most, főz, takarít rá, kapcsolatuk némileg túlmutat azon, amit még átlagosnak szokás nevezni. Az ő szenvedélye a lány lesz, munkájáról nem sokat tudunk meg. 
Ez így leírva egy szokványos romantikus film, amiből tizenkettő egy tucat, de jelen esetben a cselekmény ide-oda ugrál az időben, amitől ugyan nem válik egészen különlegessé és kiemelkedővé, de azért sikerül elrugaszkodnia a középszerűtől. Ez az ugrálás akár zavaró is lehetne, de nem az, mert megvan a saját logikája és amit látunk, az igazából olyan jelenetek sorozata, amit akkor és ott a szereplők megélnek, válaszút elé kerülnek, döntéseket hoznak, illetve megpróbálnak alkalmazkodni a véletlenekhez. Vagyis amit látunk, az maga az élet, bármilyen közhelyesnek tűnik is.
Almut betegsége lesz az, ami újra és újra felülírja a megtervezett vagy éppen vágyott dolgokat, a kitűzött célokat. A szerelem ideje a párkapcsolat főbb momentumait ha nem is csodaként írja le, de mindenképpen olyanokként, amikért érdemes küzdeni. Azzal, hogy a film a felemelő pillanatokra koncentrál és hősét erősnek, céltudatosnak mutatja be, egyáltalán nem bagatellizálja el a betegséget, egyszerűen csak nem akar a sokadik szomorú történet lenni a sorban. Optimizmusa mellett megmarad a realitás talaján, nem áltatja sem magát, sem a nézőt, mindenki tisztában van vele, hogy egy halálos betegségről van szó. Talán nem véletlenül van ellenpontként olyan markánsan jelen a szülés és a születés. 
Minden jelenet egy döntés eredménye és mi a legtöbb döntésnél ott is vagyunk, csak éppen az előzmény, a döntés és a következmény nem közvetlenül sorrendben követik egymást. A film úgy képes a sorsfordító pillanatoknál „megvágni” a cselekményt és az egyes jeleneteket felcserélni, hogy közben nem „spoilerezi” el magát. Ez a megoldás attól tud működni, hogy nem teszi az egészet zavaróvá és kiszámíthatóvá, nem vált ki a nézőből unalmat, érdektelenséget…ellenszenvet(?). A lényeg úgyis ezeknek a jeleneteknek a megélése.
Ami pedig a döntéseket illeti, a film leginkább azt boncolgatja, hogy egy párkapcsolatban – különösen, ha már gyerek is van – meddig a miénk egy döntés. Ha a saját életünkről, munkákról, karrierünkről, egészségünkről, testünkről…végső soron a jövőnkről van szó, amikor már nem vagyunk egyedül, minden döntés kihat mások jövőjére is. Mennyire lehet önző ilyenkor az ember és milyen mértékben köteles elfogadni ezt a fajta önzést a másik? Felelősök vagyunk magunkért és másokért, mint ahogyan ők is saját magukért, másokért és értünk, de attól még ez a mi életünk.
Szép és érdekes film A szerelem ideje két nagyszerű színésszel, akik között megvan a kémia. Teljesen rendben van, hogy a maga feje után megy és nem akar száz százalékig hasonlítani azokra a mozikra, ahol a pár egyik tagja súlyos beteg, mi pedig lineárisan végig követjük az elvesztését vagy csodaszámba menő gyógyulását. Első randira nem választanám, de a sokadikhoz már a megfelelő minőségű és mennyiségű élménnyel, valamint tanulsággal szolgál. 
