Véletlenül írtam egy könyvet, rendezte: Lakos Nóra, szereplők: Demeter Villő, Mátray László, Rujder Vivien, Zsurzs Kati, Tenki Réka, Lovas Rozi, Mucsi Zoltán, magyar családi film, 98 perc, 2025., 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Apa már mást szeret
Népszerű holland ifjúsági regényből – remélhetőleg – népszerű magyar családi film készült, melyben egy írói babérokra törő, édesanyját idejekorán elvesztő tizenéves lány vezet végig minket egy kalandos úton az emlékezéstől a szerelmen át az elfogadásig. A Véletlenül írtam egy könyvet őszintén beszél a gyászról, de kreativitása, humora és szerethető karakterei révén a jóra, a szépre, a továbblépésre helyezi a hangsúlyt, elhunyt szeretteink emlékének megőrzése mellett.
Nina (Demeter Villő) nyolc éve vesztette el édesanyját (Lovas Rozi), azóta hármasban élnek édesapjával (Mátray László) és öccsével (Hárs Bonca). Az évek során több nő is megfordult náluk, ám egyik sem volt tartós, így a gyereknevelésből fontoskodó nagynénje (Tenki Réka) vette és veszi ma is ki leginkább a részét. A tizenéves lány már egészen megszokta ezt az állapotot és megtanulta szelíd türelemmel fogadni a részvétnyilvánításokat is.
Mivel a kedvenc sorozata a Gyilkos sorok, megérik benne a gondolat, hogy írással szeretne foglalkozni, ezért a szomszédban élő idős írónőhöz, Lídiához (Zsurzs Kati) fordul segítségért, aki a szárnyai alá veszi őt. Miközben Nina megpróbálja papírra vetni a gondolatait, édesanyja halványuló emlékével kell szembesülnie. A család megismerkedik Dettivel (Rujder Vivien), aki egyre több időt tölt velük, de vajon mindenki elfogadja a jelenlétét? 
Az írás legtöbbször egyfajta terápia, ahol az író saját élményeit, vágyait és félelmeit írja bele a történetbe, mivel esetünkben egy naplóféleségről van szó, ez hatványozottan igaz. Nina a mindennapok eseményeiről számol be, mit csinált aznap, kikkel találkozott és hasonlók, Lídia azonban ennél sokkal többet vár tőle és a lány ekkor szembesül azzal, hogy miközben édesanyjára szinte alig emlékszik, Detti akaratlanul is elfoglalta a helyét az életükben.
Egy édesanya elvesztése borzasztó tragédia és Nina most jut el oda, hogy ezt ténylegesen felfogja és átélje, de már alig marad mire visszaemlékeznie, az együtt eltöltött idő eleve nagyon rövid volt. Hiába kérdezget másokat, hiába kutat tárgyi emlékek után, egyrészt mindenki mást őrzött meg Lujzából, másrészt édesanyja utálta, ha fényképezték. Detti nyitottsága és kedvessége miatt pedig talán úgy érzi, hogy a másik közeledésének elfogadásával elárulja azt, akit elvesztett. 
Nina ráadásul abba a korba lép, amikor a kislányból nagylány lesz, a szerelem pedig bekopogtat hozzá egy helyes és kitartó iskolatárs képében. Ezeket a helyzeteket nem könnyű kezelni, ilyenkor érzi csak igazán az édesanyja hiányát, akit teljes mértékben senki nem (lesz) képes pótolni. Édesapja András minden esetre mindvégig megpróbál helytállni, de mindenki érzi, hogy ez csak egy kényszer szülte megoldás. Erről egyébként A fülenincs nyúl-filmek, a Kavarás vagy éppen A stand up királynője jutottak eszembe.
A díszletek, jelmezek és karakterek egy tizenéves szemével vannak láttatva, akárcsak a megélt élmények, az érzések és gondolatok. Ahogy Nina beérik íróként, úgy válik minden és mindenki egyre életszerűbbé, valóságossá. Ennek hiteles közvetítésében, átadásában hatalmas szerepe van Demeter Villőnek, aki teljes átéléssel formálja meg Nina karakterét, játéka őszinte és természetes. Félreértés ne essék, mindenkit szerettem, de őt muszáj kiemelnem.
A Véletlenül írtam egy könyvet családi film, ami egy valós élethelyzetet mutat be, de nem traumatizál a gyásszal, hanem kreatív és szerethető módon – a színek, a formák, a dialógusok, a zenék és dalok, a vágás, a fényképezés, a grafikai megoldások és színészi játék révén – segít feldolgozni azt. Befogadásához a szereplőkkel való könnyű azonosulás is hozzájárul, legyen szó saját élményekről vagy a szűkebb-tágabb környezetünkről. Itt nem csak a gyászra gondolok, hanem a válásra, az egyik szülő folyamatos távollétére vagy egy mozaikcsaládba való beilleszkedésre. Gyereknek és felnőttnek egyaránt való, hiszen minden korosztály képviselteti magát benne és mindenkit megszólít, megérint. 
