Nők, ha futnak (Ženy v běhu / Women on the Run), rendezte: Martin Horský, szereplők: Zlata Adamovská, Tereza Kostková, Veronika Khek Kubařová, cseh komédia, 93 perc, 2019.
Nem szégyen, de hasznos
A Futni mentem úgy lett az egyik legnézettebb rendszerváltás utáni magyar film, hogy bevallottan egy cseh film alapján készült. A Nők, ha futnak Csehországban másfél millió nézőt vonzott be a mozikba, aki pedig szeretné megfejteni a siker titkát, megteheti a Cseh Filmkarneválon.
Legyen az élményvezetés Ferrarival, tetoválás, ejtőernyős ugrás vagy éppen horgolás, Vera és Jindrich nem ismernek tréfát, ha új dolgok kipróbálásáról van szó. Ami hiányzik még a bakancslistáról, az a maraton lefutása, de mielőtt erre sor kerülne, Jindrich váratlanul meghal. Hogy férje utolsó kívánságát teljesítse, Vera a fejébe veszi, lefutja a maratont, pontosabban annak csak egy részét, mert a diadalban lányaival osztozna. Ők azonban hallani sem akarnak erről, mert az egy dolog, hogy fizikailag nem állnak készen a három hónap múlva esedékes megmérettetésre, de az életük enélkül is kész káosz.
Kačka a főnökével kavar, aki két éve hitegeti, hogy elválik a feleségétől, de még semmit nem tett az ügy érdekében. Marcela három fiút nevel, ehhez jön még a gyerekek apja is, aki mindenben partner, ha őt kell az őrületbe kergetni, a kezét viszont még soha nem kérte meg. Bára gyereket szeretne, de amikor nem a megszokott időpontban ér haza, a pasija éppen mást dönget, ezért visszaköltözik az anyjához. Aztán valahogy mégis csak azon veszik észre magukat, hogy elkezdtek futni járni és közben az életük is megváltozott.
Akinek esetleg ismerős a történet, az nem téved, a Futni mentem című magyar sikerfilmnek hasonló a cselekménye, hiszen bevallottan ez alapján készült. A két ország tekintetében nincsenek égbekiáltó kulturális és társadalmi különbségek, a filmfogyasztási szokások és nézői igények sem annyira eltérőek, de azért a forgatókönyvírás és a rendezés terén mindenki ügyelt arra, hogy a hazai közönségnek jobban feküdjön a saját verziója. Ehhez mérten más dolgokon van a hangsúly, némileg más a konfliktusok helye és mértéke, máshol vannak a sarkalatos pontok, a fordulatok, más a felosztása és a dinamikája a két filmnek.
A cseh változatból pl. hiányzik a politika és kevés kivételtől eltekintve nem tudjuk, kinek mi a foglalkozása. Ezzel szemben sokkal több benne az erotika – a házasélettől az egyéjszakásnak induló kalandon át a tinédzserek szexuális felvilágosításáig – és a humora is vaskosabb valamivel. Markánsabban van jelen továbbá a futás és a kutyatartás. Na meg bár rövidebb, valahogy mégis hosszabbnak érződik a fentebb felsoroltak miatt.
A karakterek nagyjából ugyanazok, de Bára pl. nem egy munkamániás ügyvéd. A magyar változatban hangsúlyosan van jelen a karrier vagy család kérdés – és hozzá egy ellenszenves főnök -, úgy látszik, ez itt nem volt ennyire lényeges, mert amúgy nem hiszem, hogy Csehországra annyira más lenne jellemző. Brána esetében egyértelmű, hogy gyereket szeretne, már csak a megfelelő partner hiányzik hozzá. Az ügyvédi iroda szál itt teljesen hiányzik, a megfelelő partner karaktere pedig kevésbé van kidolgozva, mint a Futni mentemben.
Kačka karaktere nagyon hasonlít Emmáéhoz, a házas főnökével kavaró fiatal beosztotthoz, akit a másik csak hiteget a válással. Ez a sztori mindkét változatban helyet kapott, a lány és a jóképű futóedző kapcsolatának alakulása kicsit eltér Emma és Máté kapcsolatától.
Marcela itt nem ír mesekönyveket, pláne nem olyanokat, amiket le kéne fóliázni. Igazából nem derül ki, hogy mit csinál, a cseh leírásokból is csak annyi, hogy több műszakban dolgozik. Az sem derül ki, hogy az élettársa Karel mivel foglalkozik és a megcsalás gyanú szál is kimarad. Ettől függetlenül mintha mégis ez a kapcsolat kapta volna a legtöbb játékidőt. A cseh kritikák Marcelát tipikus cseh nőnek, Karelt pedig tipikus cseh férfinak írják le, a fiúkkal együtt pedig tipikus családnak (akik egyébként a színészek saját gyerekei, persze nem közösek). Vélhetően velük tudtak legjobban azonosulni a cseh nézők, nem mellesleg én is.
Azon túl, hogy a futás egészséges, a négy nő számára közös időtöltéssé válik, ahol őszintén beszélhetnek egymásnak örömről és bánatról. A futással jobban megismerik a másikat és saját magukat is, ahogy nő az egyszerre lefutott táv, úgy jön meg az önbizalom, ami mindegyikükre ráfér. Átgondolják, hol tartanak az életben, mit szeretnének elérni, hova akarnak eljutni. Élethelyzetük különböző, ez adja meg a cselekmény változatosságát. Mindannyian gyászt dolgoznak fel, de a lányok előtt még ott a családalapítás, a gyerekvállalás és hasonlók, amit kizárólag maguk miatt csinálnak és nem azért, hogy más elvárásainak megfeleljenek. Ennek felismerése mindkét filmben ott van, ez a közös üzenet.
Az özvegy megnyugvást keres és hogy enyhüljön a fájdalma, a párkapcsolatban élő házasodni szeretne és némi énidőt, a gyermektelen szülővé szeretne válni, akinek meg se pasija, se állása, se lakása…hát ő mindezeket szépen sorban. Nem elérhetetlen dolgok, csak a jelenlegi helyzetben nem akarnak sehogy sem összejönni, de ahogy a futásban, az életben sem szabad feladni, következetesnek és kitartónak kell lenni.
A Nők, ha futnak ugyanolyan bájos, szórakoztató és életigenlő, mint a Futni mentem, csak kicsit máshogy. Csak annyira cseh, mint amennyire a Futni mentem magyar és annyira Martin Horskýé, mint amennyire a Futni mentem Herendi Gáboré. Náluk másfél millióan látták, nálunk ennél sokkal kevesebben fogják, hiszen csak egyszeri alkalommal fogják nálunk levetíteni.
