Egy Minecraft film (A Minecraft Movie), rendezte: Jared Hess, szereplők: Jason Momoa, Jack Black, Emma Myers, Jennifer Coolidge, amerikai-svéd családi kalandfilm, 101 perc, 2025., 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Kockaland
A világ talán legsikeresebb videójátékát is utolérte a végzet, a monitorról a filmvászonra költözött, ráadásul élőszereplős változatban. Volt benne mine is, meg craft is, a végeredmény egy se nem túl rossz, se nem túl jó feldolgozás lett, amiben Jack Black és Jason Momoa szállnak versenybe a jövő évi Arany Málnáért. Az Egy Minecraft film majdnem másfél évtizede készül, ezalatt lett volna idő tanulni a hibákból, de úgy tűnik, egy közepes tanulóval állunk szemben. Évtizedek óta van egy hobbim (igazából több is), ami rengeteg türelmet, odafigyelést és kreativitást igényel, mindig új eljárásokkal és eszközökkel jön elő, illetve néhányan olyan professzionális szintem űzik, hogy érdemes odafigyelni rájuk, ellesni tőlük bizonyos trükköket és fogásokat. Számomra ezért teljesen érthető, ha valaki egyfolytában tutorial videókat néz (és felhasználói kézikönyveket olvas), hogy tovább tökéletesítse tudását. Jómagam sosem voltam a számítógépes játékok rabja, ehhez túl korán fertőzött meg az előbb említett hobbi, de el tudom fogadni, hogy – egészséges keretek között – emberek ezzel töltsék a szabadidejüket, ami nem csak a játékból áll, hanem abból is, ahogy azt nézik, mások hogyan játszanak. A közösségi média széleskörű elterjedésével egyesek olyan népszerűségre tettek szert tudásuk, felkészültségük, előadásmódjuk által, hogy főállásban végzik ezt a dolgot, amit én ugyanúgy munkaként értékelek, mint pl. a kritikaírást.
Egy háztartásban élve egy tizenévessel jómagam is megtapasztaltam, mekkora kultusza, rajongótábora van ezeknek a játékoknak, illetve azt is, hogy isten pénzét rájuk lehet költeni. Nem csodálom, hogy a legnépszerűbbek előbb-utóbb mozifilm vagy sorozat formájában is visszaköszönnek és éppen azért írtam le a gondolataimat fentebb erről, mert számomra ez egy kicsit olyan, mint amikor azt nézzük, más hogyan játszik a kedvenc játékunkkal. A legmeglepőbb az egészben, hogy nem feltétlenül azokból a játékokból készülnek jó feldolgozások, melyeknek egyébként is van egy komplex (szórakoztató, fordulatokban gazdag és izgalmas) cselekménye és fordítva. Mint mindig, az emberek ezúttal is kikapcsolódni akarnak, így bár a komor hangulatot a televízió, a streaming elbírja, a mozitermekben inkább a humoros, könnyed, nem túlbonyolított alkotások hódítanak. Feltéve, hogy azért szólnak is valamiről, mert az unalom és az üresség soha nem a barátod.
A Minecraft azon játékok közé tartozik, ahol azt láttam, hogy a fiam épít és büszkén mutogatja, miket sikerült létrehoznia. Biztos vagyok benne, hogy ebben a játékban is lehet ész nélkül rombolni és pusztítani, de – feltételezve, hogy a gyerek mentálisan nem sérült – elsősorban nem erre ösztönöz. Összetettebb cselekményt, egybefüggő történetet nem véltem felfedezni, bár nem az a szülő vagyok, aki mindig ott áll a gyereke mögött, amikor játszik, így lehet, hogy tévedek. Minden esetre érdeklődve figyeltem a fejleményeket, amikor megtudtam, hogy ebből is mozifilm készül, ráadásul hús-vér színészekkel.
Mivel a Minecraft világa egy egészen különleges világ, az alkotók a szokásos trükkhöz folyamodtak, az emberek egy portálon keresztül tudnak oda bejutni, illetve onnan kijutni. A konfliktus sem olyan, amit ne láttunk volna már, mert vagy az van, hogy abban a világban van egy gonosz valaki, akinek a mi világunkra fáj a foga vagy az oda bejutott emberek szembesülnek azzal, hogy az ottani békés világot veszélyezteti valaki belülről. Jelen esetben az utóbbiról van szó, egy szebb napokat látott malac, Malgosha torzul el testileg, lelkileg és akar pusztulást, rombolást hozni a Minecraft kreatívabb részére, amit Felvilágnak hívnak. Elsőként Steve (Jack Black) jut be a Minecraft világába, aki már gyerekként ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy egy álmos kisváros bányájában bányásszon és hogy ne legyen átlagos. Bár üzenet is küld kedvenc – megszelíditett – farkasával, hogy ne kövesse ide senki, ezt figyelmen kívül hagyva mégis társai lesznek a kalandban. Garrett „Guberáló” Garrison (Jason Momoa) korábban a viedójátékok koronázatlan királyának számított, ám mostanra csak jócskán megkopott hírneve maradt meg, na meg egy bolt, ahol ereklyéket árul a hőskorból és ahova csak igen ritkán térnek be vevők. Natalie (Emma Myers) és Henry (Sebastian Hansen) testvérpár, nemrég vesztették el édesanyjukat és most ideköltöztek, ahol a lány a helyi üzem social media managereként kapott állást, a fiú pedig a helyi iskola diákja lesz, de már első nap bajba sororja őt a kreativitása. Dawn (Danielle Brooks) szintén helyi lakos, aki számtalan más elfoglaltsága mellett egy mobil állatkertet üzemeltet, ami lényegében azt jelenti, hogy az autójával járja a környéket, amit telezsúfolt állatokkal.
Hőseink értetlenül állnak a dolog mögött, nem igazán értik, mi történik velük és hogyan kerültek ide, de aztán találkoznak Steve-vel, aki felvilágosítja őket. Mármint arról, hogy az egymásba rakható kockák nélkül nem jutnak vissza a mi világunkba, hogy Malgosha éppen azt akarja megszerezni és hogy az egyre gyakrabban beköszöntő sötétség leple alatt zombik serege támad rájuk. Természetesen az a poén sem maradhatott ki, hogy egy Minecraft szerzett a még be nem zárult portálon keresztül kijut a mi világunkba, ahol románcra lép a Jennifer Coolidge alakította – szokás szerint nem kicsit zűrös – karakterrel.
A túléléshez pedig nem kell más, mint összetartás és kreativitás, előbbi nem feltétlenül várható el olyanoktól, akik alig ismerik egymást, utóbbi pedig éppen elég bajt hozott már Henryre a mi világunkban. A cselekmény nincs túlbonyolítva, a karakterek nincsenek túlírva, hogy volt-e ebben több, az már nem fog kiderülni (volt 😉), mert így csak egy vég nélküli rohanás az egész.A szereplők amúgy jópofák, Jack Black miért is hagyná ki, hogy énekeljen, ha már a Jumanjiban nem tehette meg, Jason Momoa pedig hozza a szokásos laza formáját; én 270 fokos ScreenX vásznon láttam a filmet, de így is alig fért el az egója, nem csoda, hogy Hollywood másik közismerten szerény alakjával, Vin Diesellel olyan jól kijönnek egymással. Miközben Black és Momoa próbálják nem lejátszani a másikat a vászonról (vagy igen?), addig a többiek teszik a dolgukat, Coolidge pedig a tőle megszokott karaktert hozva csal őszinte mosolyt az arcunkra.
A Minecraft megfilmesítésének ötlete egyébként évekkel ezelőtt felmerült, az idők során több elképzelés is született annak mikéntjéről, ezalatt rendezők, producerek és forgatókönyvírók sora váltotta egymást. A végeredmény egy többnyire szórakoztató és humoros történet, amit a játékot jól ismerők is tudnak élvezni és azok is, akik egyelőre még csak egy pizsama vagy tolltartó erejéig ismerik a Minecraft világát. Már ha akarják. Nem olyan ciki, mint a Pixel, de A Lego kalandtól azért elég messze van.
Természetesen tanulság is van, még pedig az, hogy légy kreatív, merj nagyot álmodni és ne foglalkozz a károgókkal. Az alkotók vélhetően ugyanígy vannak ezzel, így jelen írás elolvasását követen nem fognak fejek hullani a Warnernél. Kis ember, kis hólyag, a játékidő lehetne rövidebb is, illetve egyes karakterek és a cselekmény bizonyos jelenetei ijesztően hathatnak. A stáblista alatt érdemes maradni!