Fejlesztő: Pollard Studio; Kiadó: Wired Productions; Platform: PC, PlayStation 5
A Karma: The Dark World egy David Lynch műveire emlékeztető lázálom, némi Twin Peaks és egy csipet 1984 hozzáadásával, melyet horror fanoknak tudunk meleg szívvel ajánlani.
Az a fajta tartalomfogyasztó vagyok, akit egy jó trailer nagyon rá tud hangolni a számunkra eladandó “termékre”. A Karma: The Dark World esetében is azonnal elcsábultam már az első képsorokat látva, de remélem, hogy a többség, aki szintén beleesett ugyanebbe a hibába, az a helyén is kezelte a dolgot és nem látott bele olyat, amit egy ilyen kis kiadó nem tud prezentálni a részünkre. Mert igazából, ha a helyén kezeljük a dolgokat, akkor nem is ér bennünket csalódás a játék kapcsán.
A Karma: The Dark World egy pszichológiai horror játék, abból is a sétaszimulátor változat amelyet a számomra ismeretlen, kínai Pollard Studio fejlesztett és a Wired Productions adott ki. Mint már írtam, az első pillanattól kezdve felkeltette a figyelmet a sötét, disztópikus világával. A cselekmény egy alternatív múltban játszódik, ahol a Leviathan Corporation az emberek életének minden aspektusát ellenőrzi. A világ tele van hátborzongató részletekkel: televíziófejű emberek, társadalmi szinthez kötött azonosítók és minden apró szabályszegés szigorúan rögzítve van, már-már felsejlik az Orwelli gondolatbűn lehetősége is. Az atmoszféra nyomasztó és szürreális, amely tökéletes alapot ad a pszichológiai horror elemek kibontakozásához. Főhősünk Daniel McGovern egy „Nightcrawler”, aki éjszakai, titkos küldetéseket teljesít egy állami szervezet kötelékében. Az egyik ilyen küldetés során egy különös incidens kivizsgálására küldik a Winston Kutatóintézetbe. Az események gyorsan fordulnak rémálomszerűvé, ahogy Daniel mélyebbre ás az emlékekben, és szembesül saját múltjának traumáival is.
Központi mechanikánk az emlékekben való búvárkodás, amely lehetővé teszi a számunkra, hogy belépjünk a gyanúsítottak elméjébe. Ezek az emlékek gyakran széttöredezettek és szürreálisak, így alapos megfigyelést és értelmezést igényelnek. A Karma: The Dark World tele van fejtörőkkel, amelyek szervesen kapcsolódnak a történethez. Kódok megfejtése, mechanizmusok kinyitása és környezeti információk összekapcsolása révén haladhatunk előre. Az opcionális gyűjthető fejtörők további kihívást jelentenek azok számára, akik élvezik az ilyesmit, de csak óvatosan a megfejtés betáplásával, mert mindegyiket csak egyszer próbálhatjuk meg, aztán lezár az eszköz. A puzzle-ök egyébként egészen nehezek, de gondolkodásra ösztönöznek és ha jól körbejárunk, általában megleljük önállóan a megoldást. Az emlékekben való kutatás során Daniel mentális állapota folyamatosan romlik. A játékosnak ügyelnie kell arra, hogy ne tegye ki őt túlzott pszichológiai stressznek, mivel ez befolyásolhatja az érzékelést és a döntéshozatalt. A párbeszédek és kihallgatások fontos szerepet játszanak és döntéseink befolyásolják a történet alakulását, ami többféle végkimenetelt eredményezhet.
A Karma: The Dark World vizuálisan pazar és egészen elfogadható a futása is, a tesztidőszakban problémával nem találkoztam. A szürreális környezetek és hátborzongató részletek David Lynch munkásságát idézik meg. A vörös szobák, torz alakok és groteszk jelenetek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a játék atmoszférája felejthetetlen legyen. A hangok és a zenei aláfestés is remekül sikerültek.
A Karma: The Dark World nem tökéletes játék, de amit jól csinál, azt kimondottan jól csinálja. Ez egy olyan élmény, amely mélyen belemerül az emberi psziché sötét oldalába, miközben vizuálisan lenyűgöző világot kínál. Ha szeretitek a pszichológiai horrorokat és az érzelmekkel teli narratívákat, akkor nyugodt szívvel tudom ajánlani. Azonban készüljetek fel arra is, hogy néhány, esetleg frusztráló pillanatot át kell élni ahhoz, hogy teljes mértékben élvezni tudjuk ezt az alkotást.
Legutóbb ezt teszteltük:
