Fejlesztő és kiadó: Maschinen-Mensch; Platform: PC
Ismétlődő játékmenetre helyezi a hangsúlyt a Mother Machine, amiben olykor nincs köszönet, de ügyességi játékként sem mindig állja meg a helyét.
Egy mechanikus anyuka teremtményét irányíthatjuk a Mother Machine-ban, s általa az a feladatunk, hogy teljesítsük minden egyes parancsát, mely dióhéjban annyiból áll, hogy megszerezzünk valamilyen tárgyat vagy átkapcsoljunk egy kallantyút, minek következtében beléphetünk a következő territóriumba (ami a legeslegvégén, zárásként humoros csattanó formájában csúcsosodik ki). A felszín alatt játszódó platformert a Curious Expedition duológia fejlesztői hozták tető alá és a német alkotók változatlanul ragaszkodnak a roguelite stílusához, ám – a körökre osztás helyett – ezúttal a metroidvania zsánerével ötvözték.
Helyi kooperatív módban ketten (függőlegesen osztott képernyőn) vagy az internetes kapcsolat révén egyidejűleg akár négyen is belevághatunk a földalatti helyszínek feltérképezésének. A hihetetlen nagy tereken és rengeteg felfedezésre váró területen számos ellenséges lényt és megszerzésre váró cuccot találhatunk. A talajon mászkálva, indákon lóbálva vagy falakon kapaszkodva közlekedhetünk – az utóbbi esetében pedig erősen javallott precíznek lennünk, ugyanis lényünk ebben az esetben hamar kimerül és ha túl magas helyről esik le, akkor könnyedén szörnyethal. Így hát a gördülékenység reményében érdemes minél többen nekirugaszkodni ennek a nem hétköznapi kalandnak – hisz sokszor megkönnyíti a feladatunkat, ha másokkal harmonikusan együttműködve kutatunk.
A Mother Machine vizuálisan egyszerűen lehengerlően sikerült, s első ránézésre az Oddword-sorozat juthat róla eszünkbe, miközben zeneileg hangzatos dallamok duruzsolnak a fülünkbe. A különböző pályákon nagyon fontos, hogy a lehető legtöbb tárgyat (például kristályt) magunkhoz kapjuk, mivel azok révén fejleszthetjük karakterünket. Ehhez különböző automaták után kell szimatolnunk, amiket a szintek közötti átmeneti zónákban találunk. Mindössze négy életerő áll rendelkezésünkre és mint pedzegettem, elég egy pici figyelmetlenség és máris alulról szagoljuk az ibolyát.
Ha még valamennyire életben találjuk magunkat, a HP veszteségünket ellensúlyozva néhol fellelhetünk növényeket, s elfogyasztásuk után alkalomadtán egy-egy szívecske pótlásra kerülhet. Illetve minden térség + a tutorial befejezése után rögvest mutációt választhatunk magunknak: ekként válhatunk kevésbé fáradékonynak, ha a vertikális pozícióban kolbászolunk és szellenthetünk egyet, hogy feltöltsük társaink energiáját, valamint hosszú tüskéket lövöldözhetünk a karunkból, szóval a készítőknek meglehetősen változatos képességeket sikerült kitalálniuk és akkor járunk a legjobban, ha a csapatunkat mindhárom talentum erősíti.
A Mother Machine egy különleges élmény az ügyességi játékok palettáján. Egyfelől nagyon érdekes és helyenként kifejezetten izgalmas játékmenettel spékelték meg, tele irdatlan mennyiségű titkos hellyel és harácsolható eszközzel. Ugyanakkor az újrakezdések mivoltából egy idő után – ahogy lenni szokott – monotonná válhat, legfőképpen a rougelite sajátosságából adódó önismétlődésnek köszönhetően. Főleg, ha olyan ügyetlenek vagyunk, hogy képtelenek vagyunk acélosítani magunkat és még csak a szerencse sem áll a mi oldalunkon.
Legutóbb ezt teszteltük:
