Bűnösök (Sinners), rendezte: Ryan Coogler, szereplők: Michael B. Jordan, Hailee Steinfeld, Wunmi Mosaku, Delroy Lindo, amerikai természetfeletti horror, 137 perc, 2025., 18 éven aluliaknak nem ajánlott!
Mindhalálig blues
Ryan Coogler és Michael B. Jordan újabb közös filmje a múlt század 30-as éveibe visz minket vissza, ahol egy ikerpár a szülővárosába visszatérve a megnyugvás helyett a gonosszal kénytelen szembenézni. A Bűnösök erős alkotás, mely a gyapotföldi élet nehézségeit bemutatva vált át véres öldöklésbe. 
Egy fiatal fiú esik be kimerülten a reggeli istentiszteletre, ahol a gyülekezet és a prédikátor riadtan szemlélik a törött gitárt a kezében és az arcán lévő forradásokat. Egy nappal korábban még minden nyugodt és normális volt. A háborút is megjárt ikerpár, Smoke és Stack (Michael B. Jordan) Chicagóból tér vissza szülőhelyére, a Mississippi deltavidékére egy rakás pénzzel és egy teherautónyi szesszel. A maffiát faképnél hagyva megvesznek egy régi fűrészmalmot, hogy azt egy jól jövedelmező zenés-táncos szórakozóhellyé alakítsák át.
A poros kisvárost és a végtelen gyapotmezőket járva szedik össze a személyzetet az egykori szerelmek és barátok közül, akik nem tudnak ellenállni a pénz csábításának. A megnyitóra összesereglik az egész környék, hatalmas buli kerekedik, ám ekkor megjelenik három furcsa szerzet, akik mindenáron be akarnak jutni. Azon túl, hogy fehérek és udvariasak, jelenlétük végtelenül nyomasztó. Vajon mi a valós szándékuk? 
Nem is olyan régen Michael B. Jordanről írtam egy portrét és az anyag összeállítása közben figyeltem fel arra a céltudatosságra, ahogy a váratlanul jött színészi karrierrel járó ismeretséget és népszerűséget felhasználva tehetséggel és szorgalommal a csúcsra tornászta fel magát. Jordan feltett szándéka, hogy afro-amerikaiként Hollywood egyik meghatározó alakja legyen filmjei és társadalmi szerepvállalása révén. A jövőt tekintve brandként képzeli magát, aki megkerülhetetlen a szórakoztatóiparban és erre nagyon komolyan és tudatosan készül. Ami a színészkedést illeti, alakításait rendre méltatják a kritikusok és a fiatal Denzel Washingtont vélik benne felfedezni. Talán nem is tévednek ezzel.
A Bűnösök egy újabb közös munka a forgatókönyvíró-rendező Ryan Cooglerrel A megálló, a Creed– és a Fekete párduc-filmek után, valamint további közös filmek vannak készülőben. A film a harmincas években játszódik és egy olyan állapotot mutat be, amikor a feketék reggeltől estig dolgoztak, de relatíve szabadon és békében, a megkülönböztetés és az ellenük irányuló gyűlölet ugyan jelen volt, de kevésbé markánsan. A kisvárosi közösségben mindenki ismer mindenkit és mindenkinek megvan a maga szomorú története, a veszteség, a megaláztatás, a börtön, az alkoholizmus stb.
A karakterek, a színek, a díszletek, a jelmezek és a párbeszédek jól adják vissza ezt az atmoszférát, ahol a közös éneklés, zenélés és tánc az összetartozás egyik legfőbb jelképe, az indentitás megtartásának elmaradhatatlan kelléke. A filmben fontos szerepet kap a hit és a hiedelmek, a gyógyítás, varázslás, de ami talán a legfontosabb, a blues, amiben az itt élők minden öröme és bánata benne foglaltatik. Az ikerpárnak nehéz gyermekkora volt, erőszakos apjukkal ők maguk végeztek és a bűn útjára léptek. A háborúban sok borzalmat láttak, miközben szerelmeiket elhagyni kényszerültek és egyikük a gyermekét is elvesztette. Megedzette őket a sors, az élet, közömbössé váltak a kegyetlenkedés iránt, de a barátaikhoz és családtagjaikhoz lojálisak maradtak.
Unokaöccsüket testvérükként szeretik, megosztják vele minden életbölcsességük, cserébe csak annyit kérnek, zenéljen nekik és a közönségnek. A fiú játéka azonban veszélyes üzenetet hordoz magában és nem csak az ősök előtt tiszteleg, hanem utat nyit a gonosz számára is ebbe a világba. A bűn nem maradhat büntetlenül.
A film egy ponton családi és társadalmi drámából átmegy véres horrorba, és attól kezdve minden a túlélésről szól. A gonosz ismerős is meg nem is, megjelenésében nem különbözik attól, amit eddig láttunk, de a szándéka zavarba ejtően nemes, mikor megváltást, egyenlőséget, boldogságot ígér. Vajon a vérrel írt vezeklés az egyetlen út? 
A két és negyedórás játékidő majd minden percét élveztem, de volt némi hiányérzetem. Michael B. Jordan olyan ikerpárt alakít, akik ugyan némileg eltérnek egymástól személyiségben, de nem olyan mértékig, hogy az két külön karakter megformálását igényelje a színésztől, így tulajdonképpen végig őt látjuk, akár külön vannak egy-egy jelenetben, akár együtt. Maga az alakítás egyébként erős és hiteles, csak éppen kétfelé van bontva. A gonosz jelenléte és szándéka sem volt teljesen tiszta, de lehet, hogy csak én nem figyeltem eléggé.
A Bűnösök kizökkent a komfortzónánkból, ahogy a műfajok között lavírozik, az egyik pillanatban még egy nagybácsit látunk, aki az orális szex rejtelmeibe avatja be érdeklődő, ám kissé meglepett unokaöccsét, a másik pillanatban a blues teljes története megjelenik az öreg fűrészmalomban, hogy aztán térdig gázoljunk a vérben. Erős, emlékezetes, szokatlan. 
