Pusztítás (Havoc), rendező/forgatókönyvíró: Gareth Evans, szereplők: Tom Hardy, Timothy Olyphant, Forest Whitaker, Jessie Mei Li, Luis Guzmán, Richard Harrington, amerikai-angol akcióthriller, krimi, 2025., (16+) NetflixEgy lövés a fejbe, száz a testbe
Tom Hardy nem csak egy sorozattal (Gengsztervilág) örvendeztet meg minket mostanság, hanem a Netflix égisze alatt készített akciófilmben is szerepel. A Pusztítás rendezője Gareth Evans a nagy sikerű A rajtaütés 1-2. mozikkal méltán szerzett kisebb kultstátuszt. Ha ez a két brit ember összeáll, jogosan várhatunk el valami igazán kemény és brutális alkotást. A jó hír, hogy a kész mű a kisebb-nagyobb hibái ellenére meg tudott felelni az elvárásoknak.
Walker (Tom Hardy) a szakadék szélén táncoló nyomozó, ki megpróbál nem belezuhanni a korrupció és az erkölcsi romlás sötét vermébe. Nehéz a dolga, mert ez a város egyre inkább felemészti a rendőröket, csak elvétve akad tisztességes zsaru. Ebben a földi pokolban meggyilkolják a kínai maffiavezér fiát, a bűntettet pedig néhány kis halra akarják rákenni a valódi elkövetők. Az egyik ilyen balek történetesen a polgármester (Forest Whitaker) fia, így személyesen kéri fel Walkert, mentse ki a bajból. Nyomában a maffia összes embere, és nem mellesleg még ott vannak az igazi tettesek is, akiknek szintén nem lenne jó, ha ez az eset az ő kárukra oldódna meg. Walker segítségére lesz egy mellé kirendelt járőr is (Jessie Mei Li), kinek menet közben kell belerázódnia a meglehetősen kilátástalan helyzetbe.
A Pusztítást eredetileg 2021-ben forgott, azonban az utómunka során kiderült, hogy még két hétnyi pótforgatásra lesz szükség. Aztán a Covid, az írósztrájk és az időegyeztetési gondok miatt csak tavaly tudták végül ezt lebonyolítani. Az Egyesült Államokban játszódó, de teljes egészében Wales-ben forgott film egyik meglepetése, hogy visszahozott egy régen méltán népszerű szubzsánért, ez pedig a heroic bloodshed, azaz a „hősies vérontás”, amit maga John Woo tökéletesített még a 80-as évek közepén. Aki látta már a hongkongi mestertől a Szebb holnap 1-2. vagy A fegyverek istene (Hard Boiled) című filmeket, az pontosan tudja, hogy miről is van szó: a szemben álló felek kifogyhatatlan fegyvertárakkal, irgalmat nem kímélve gyilkolásszák le egymást, lehetőleg stílusosan, rengeteg vérrel és kegyetlenséggel. Mindez elvileg meseszépen meg van koreografálva, mint valami balettelőadás. Gareth Evans tehát kölcsönvette ezt a stílust, és a saját ízléséhez igazította: Woo rendezéseivel ellentétben nem a lassításokra helyezi a hangsúlyt, hanem a kép piszkosságára. 
Ez a mocskos világábrázolás egyébként nagyon jól áll akkor, mikor magát a névtelen nagyvárost mutatja be, ami erősen emlékeztet Gotham világára. Sőt, maga a Pusztítás is olyan, mint egy R-kategóriás Batman mű, csak itt a sötét lovag saját magát akarja megváltani a hőstetteivel, és Gordon felügyelő helyett egy járőr testesíti meg a jó zsarut. A vizualitás majdnem le is dobja a nézőt erről a közös útról, mivel az első akciójelenetben meglehetősen el van túlozva a CGI használat (gyakran látjuk manapság, hogy az autósüldözések forgatását (is) olcsóbban megússzák számítógépes effektek gyatra használatával). Utána pedig viszonylag lassan építkezik a cselekmény, talán túl lassan is. Kábé a film feléig kell várni arra, hogy tényleg történjen is valami, ám onnantól fogva elszabadul a pokol… A Hard Boiled kórházas jelenete óta nem készült ennyire intenzív golyószórás, ahol az „egy tár/ember” szabályt követve többtucatnyian lelik halálukat, rendszerint felettébb kreatívan. 
Magára a történetre nem is igazán érdemes sok szót fecsérelni, nyilván csak ürügy arra, hogy Evans kiélhesse magát az akciójelenetekben. Azt azonban megjegyezném, hogy A rajtaütés két részében sokkal jobban működött az érzelmi szál, jobban lehetett érezni azt, hogy van tétje a túlélésnek. A Pusztításnak viszont ez az egyik gyenge pontja, nem igazán sikerül az azonosulás a főhőssel. Tom Hardy hiába a szokásos badass, neki könnyen el is lehet hinni, hogy igazán kemény legény, de a forgatókönyv viszonylag kevés lehetőséget ad arra, hogy a jó oldalát is bemutassa. Hardy ezt rutinból hozza, valószínűleg őt is elsősorban a színészet fizikai oldala mozgatta, ebben tisztességesen helyt is állt. Aki viszont mindenképp jól jött ki a dologból, az Jessie Mei Li a járőr szerepében. A korlátokhoz képest szép karakterfejlődést tud mutatni, és nem egyszer izgalmasabb is Hardy játékánál.
Evans filmje nem fogja megreformálni a műfajt. Az első fele is inkább a közepes felé hajlik, ám utána az akciójelenetek intenzitása, brutalitása és a bennük rejlő atombombányi energia valósággal szétrobbantja a TV képernyőjét. Mindenféle túlzásai ellenére (vagy éppen azért) mindenképp érdemes megtekinteni, és a magam részéről remélem, hogy a pozitív visszajelzések alapján Hollywood ezután végleg le fog számolni a politikailag korrekt, vértelen lövöldözésekkel.
