Fejlesztő: DeadToast Entertainment; Kiadó: Devolver Digital; Platform: PC, Nintendo Switch
Pokoli kalandot hoz a Shotgun Cop Man, de a legjobb értelemben. Puskavégre kaphatjuk magát a Sátánt….
Már egészen elfeledtem, miért is nem szeretek annyira Switchen handheld módban nagy koncentrációt igénylő akció/ügyességi játékot játszani. Nem is feltétlenül a kisebb képernyő miatt, ami öregedő szemeimnek egyre inkább kihívás. Sokkal inkább az elzsibbadt és begörcsölt kezem jelzett bőven a piros tartományban egy hosszú, fárasztó és kihívásokkal teli végső bossharc után. Csak hát az idő egy olyan jelentős faktor ebben az egyenletben, ami abszolút mérvadó, így ha éppen egy “száguldó” vonaton (igazából Intercity) érkezik el a pillanat, akkor inkább hálásnak kell maradni, hogy ez is lehetséges és nem kell estig, vagy másnapig várni a folytatás lehetőségére.
Legkevésbé pedig ugye a játékra lehet haragudni, mert a Shotgun Cop Man csak teszi a dolgát. Méghozzá nagyon is remekül – már az első pillanattól fogva rabul ejt és olyan függőséget alakít ki, hogy nagyon nehéz letenni. Mivel a végigjátszás mindössze 2-3 órára rúg, még kényelmes tempóban is két délután alatt ki lehet vesézni, de nagyon sokan lehet mohón, együltükben letudják majd. Ilyen szempontból a hőskor nagyjai juthatnak eszünkbe, amikor is a sikerhez elég volt egy jó alapötlet, s a grafika is másodlagos volt csak. Ezzel nem azt mondom, hogy My Friend Pedro készítőjének új remeke csúnya volna – nagyon is van egy sajátos stílusa – de aki a képekre néz, egyetért majd, hogy itt nem a performance és quality módok közti különbség, vagy egyéb settings menüpontok (vsync, HDR, stb.) lesznek a középpontban.
Történet, mint olyan nincs, vagy legalábbis nagyon egyszerűen letudhatjuk. “Menj a pokolba és tartóztasd le a Sátánt!” – írja a játék adatlapja, s valóban ennyiről van szó. Minden világ elején megjelenik az alvilág ura két csatlósával, mi megpróbáljuk szép szóval megadásra bírni, mire ő borítékolhatóan elküld minket melegebb éghajlatra, azzal a bizonyos F és Y kezdetű angol mondással. Hősünk, aki zsaru, nem meglepő módon (mi is a játék címe ugyebár?) egy shotgun segítségével indul neki a kalandnak. Ami egyben fegyver, de közlekedést segítő eszköz is. Mert ugye a klasszikus, Quake-ből elterjedt rocketjumphoz hasonlóan a puska lövés által generált erőhatás által tudunk mozogni a sétán (és nem sátán, vicces vagy autocorrect) kívül, így a kisebb-nagyobb szintkülönbségek, platformok, szakadékok ez által küzdhetőek le.
Persze ezen kívül van második támadási lehetőség, meglehetősen változatos lőfegyver repertoárral, de igazából már a shotgun is remek lehetőségeket tartogat (“most ezzel az ugrással három ellenfelet is megölök, egy lépésben”). A pontos tervezés és a gyors reakciók kulcsfontosságúak a nyúlfarknyi pályákon, amelyek szám nagyjából 150-re rúg. összesen 9 világ van, mindegyik 17-17 szinttel, de hogy ez milyen számmisztika alapján alakult ki, arra nem jöttem rá. A lényeg, hogy a Shotgun Cop Man igencsak jól adagolja az új lehetőségeket és a kihívásokat – akadnak bossharcok, megfelelő mennyiségű kill elérését kívánó aréna küzdelmek és természetesen sima platformer/akció központú pályák. Akinek meg ez sem elég, minden pálya végén mérleget kapunk, hogy sikerült e szintidőn belül végezni, mindenkit eltenni láb alól, vagy esetleg elhalálozás mentesen teljesíteni az etapot.
Ki más is lehetne a Shotgun Cop Man kiadója, mint a Devolver Digital (persze hogy), csukott szemmel is kitaláltuk volna. A játék igazából a végletekig lecsupaszított és leginkább az alap játékmechanikára koncentrál, azt viszont remekül egészíti ki további ötletekkel és mellé kiváló pályatervezéssel. Talán csak egy dolog miatt kár, hogy nincsenek napi kihívások, mint a Bionic Bayben, kicsit növelné a szavatosságot, így nincs miért annyira visszatérni, ha már végeztünk. Akad ugyan pályaszerkesztő is, de azt ugye tudjuk, hogy nem mindenkinek vonzó opció. Így nincs már hátra, mint várjunk egy második részt, mert ugye letartóztatni mindig lesz kit.
Legutóbb ezeket teszteltük:
