Nagyik (Nonnas), Jody Scaravella életénének az inspirációja alapján rendezte: Stephen Chbosky, szereplők: Vince Vaughn, Lorraine Bracco, Talia Shire, Brenda Vaccaro, Adam Ferrara, Susan Sarandon, Joe Manganiello, amerikai vígjáték, 1 óra 51 perc, 2025., korhatár: 12 év
Az élet ünneplése olasz nonnákkal és isteni ételekkel
Van úgy, hogy az ember egy nehéz nap után csak egy tökéletesen biztonságos, nem túl mély, de azért mégis szórakoztató kikapcsolódásra vágyik. A Nagyik pedig pont ez a film: egy vasárnap délutáni bekuckózós mozi Vince Vaughn főszereplésével, tündéri nonnákkal, olasz temperamentummal, érzéki ételkészítéssel, büszke hangzavarral és nagy-nagy szívvel. Kicsit életközelibb, mint a popcornmozik, de azért még megbízhatóan jóleső érzés. Csak egy dologra figyeljetek: éhesen ne kezdjetek bele! Zsepi is kellhet, de éhesen, na azt semmiképp… Mi szóltunk. 
A film megtörtént eseményeket mesél el, a főszereplője Joe Scaravella (Vince Vaughn), kinek az élete boldogan kezdődött: hangos olasz-amerikai családban nőtt fel, ahol anyák és nagyanyák készítették a nyüzsgő konyháikban az ételeket, és a főzés valamelyik pontján aztán ezek szeretetté váltak és beleáramlottak mindenkibe, akit csak megkínáltak belőle. Joe-t kisfiúként mindig is érdekelte ez a varázslat, folyton a konyhában lebzselt, és rengeteg fogást el is lesett. Viszont az élet nem mindig igazságos, mert még a legkedvesebb olasz asszonyokat is elragadja idő előtt a halál, és így történt ez Joe anyjával is, aki hosszú betegség után betölthetetlen űrt hagyott a sokáig őt ápoló fia életében. A konyha tehát üres lett, Joe-t viszont győzködték a barátai, hogy költse el valami fontosra az örökségét.
Innen pedig már csak egy lépés volt, hogy az édesanyja életét és szeretetét, vagyis megfogható módon kifejezve a konyháját szeretné Joe továbbvinni és ünnepelni, a Sors pedig ezt meghallva egyenesen egy eladó éttermet vezetett az útjába. (És persze egy nőt is, akivel régi, lezáratlan történetük van, mert a Sors már csak ilyen.) Joe maga sem rossz szakács, de mégis azt szeretné, ha ugyanaz a családi szív érintené meg a hozzá belépőket, mint amit ő is érzett kisfiúként, ezért igazi olasz nagymamákat versenyeztet az állásra, de természetesen mindegyiküket meg is tartja végül (az anyaországból hozott ellentéteik ellenére is). Az étterem ötlete persze nagy szívről, de kevés realitásérzékről tanúskodik, ez lesz majd a konfliktus, viszont a barátai és a nonnák várhatóan átsegítik majd egymást ezeken a nehézségeken, hiszen ez a film azt ígéri, hogy azért a végén majd minden rendben lesz.
Stephen Chbosky pedig rendezőként nem először adja meg nekünk ezt a boldog, de nem élettelen befejezést. Az ő kezei közül került ki az Egy különc srác feljegyzései, Az igazi csoda vagy a nálunk kevésbé ismert, ám a Broadway-en klasszikus, Rent – Bohém élet is. Egyik története sem nélkülözi a nehézségeket, gyakran a halált sem, és a Nagyik is emiatt lett egy kicsit több, mint a többi feel-good popcornmozi. Mert minden életöröm mellett ott van benne a hiány is: Joe édesanyja, az egyik nonna férje vagy a másik idősebb hölgy meg nem élt szerelmének a története, az elidegenedett gyerekek és unokák… Éppen csak említve vannak, de azért aláhúzzák a hangos és intenzív olasz élet humorát.
A színészek elbűvölőek, a Rockyból, vagy A Keresztapából ismert Talia Shire rég volt ilyen erős és törékeny, Lorraine Bracco (Nagymenők, Maffiózók) még mindig gyönyörű, Brenda Vaccaro (Éjféli cowboy) és Susan Sarandon mosolya pedig ugyanolyan szemtelenül nyílt, mint bármikor. Vince Vaughn talán még mindig nem kapott elég nagy szerepet, olyat, amit megérdemelne, de ebben a filmben is érzékenyen játszik és hatalmas szívvel, ez látható.
Szerelemprojekt volt a Nagyik, nem is csoda: a helyszínek végig olyanok, mint egy meleg otthon, az olaszok köztudottan fantasztikus népek, az ételekről készített közelik már-már érzékiek, és a történet pedig azért igazán maradandó, mert igaz.
