Örökké veled? (Eternity), rendezte: David Freyne, szereplők: Elizabeth Olsen, Miles Teller, Callum Turner, Da’Vine Joy Randolph, John Early, Christie Burke, Danny Mac, amerikai romantikus vígjáték, 112 perc, 2025., 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Haláli hármas
Mit tennél, ha útban az öröklét felé mindkét halott szerelmeddel találkoznál? A romantikus vígjáték főszereplőjének komoly döntést kell meghoznia, mert az öröklétet már nem lehet visszacsinálni. Az Örökké veled? különösebb hírverés nélkül került a mozikba, mert az Apple eredetileg csak streamingre szánta és ez sajnos meg is látszik az amerikai nézettségi adatokon. Bár csepp vagyunk a tengerben, itthon még szépíthet, mert az év egyik legjópofább filmje, ha a Csupasz pisztoly vagy a Nem férek a bőrödbe csak fele ilyen vicces lett volna, ez a világ is jobb lenne. 
Nem csak az alkohol és a cigaretta öl, hanem a sós kisperec is. Ha két pofára zabálod, könnyen megakadhat a torkodon. Így jár szegény Larry (Miles Teller) is egy családi ünnepségen, majd az átjáróban találja magát. A halottak abban az életkorukban érkeznek meg ide, amikor a legboldogabbak voltak és egy hetük van eldönteni, hogy az öröklét melyik formáját választják, aminek tényleg csak a fantázia szab határt. Mindenki kap maga mellé egy túlvilági koordinátort, aki ismerteti a szabályokat és azon túl, hogy megpróbálja elfogadtatni a halál tényét, segít a nehéz döntés meghozatalában is.
Larry egy hét után már indulna is tovább, amikor megérkezik a rákban elhunyt felesége Joan (Elizabeth Olsen) is és ha ez nem lenne elég, kiderül, hogy a bárban a pultos nem más, mint a háborúban elesett első férj Luke (Callum Turner), aki 67 éve vár szerelmére (ha munkát vállalsz ezen a helyen, nem kell egy hét után távoznod). Na de melyiket válassza Joan? Luke-ot, akivel csak rövid ideig lehettek együtt és szerelmük soha nem teljesed(het)ett ki vagy Larry-t, akivel 65 évig élt együtt boldogan gyerekekkel, unokákkal és dédunokákkal körülvéve? A főnökség a különös helyzetre megoldást keresve ad nekik még egy kis gondolkodási időt, ami persze számtalan konfliktushoz vezet, különösen a két férfi között. 
A filmben ábrázolt hely, illetve helyzet nem köthető szorosan egyik valláshoz sem, nincs menny, pokol vagy Isten, sem hasonlók. Az ide érkezőket nem csak saját haláluk lepi meg, hanem az is, hogy a halállal nincs vége mindennek, még ha nem is egészen úgy történnek itt a dolgok, ahogyan azt gondolták. A gyász feldolgozása itt éppen azt érinti, akit gyászolnak. Az embert igenis foglalkoztatja a saját halála, de csak addig, amíg meg nem történik. Ha nincs is egyedül ezzel a gondolattal (láttunk már sok ilyet), a film attól jó, hogy tovább lép ezen és arra keresi a választ, mennyire foglalkoztat minket a halálunk, miután már megtörtént. Megváltozik a helyzet, megváltoznak a szabályok és bár még egyszer nem halhatunk meg, döntéseket kel hoznunk, melyeknek következményei vannak. 
Joan helyzetében nincs jó döntés, mert valaki mindenképpen sérülni fog, annak ellenére – és ez a bizarr az egészben -, hogy mindenki halott. Annak nincs túl sok értelme, hogy nem választ Larry és Luke között, majd mindhárman ugyanoda távozzanak az öröklétbe. Mindkét férfibe szerelmes volt(?), azonban az egyiküket idejekorán elvesztette, a másikkal viszont rengeteg mindenen keresztülment, sok akadályt sikerült közösen leküzdeniük, mint ahogyan sok közös szép emlékük is van. A két férfi gyakorlatilag összehasonlíthatatlan, mert teljesen más kategória és szinte lehetetlen megmondani, mik legyenek a kiválasztás szempontjai és ennek során mik jelentsenek előnyt. A mi lett volna, ha? gondolatával vajon mennyire érdemes eljátszani?
Fontos kérdés, hogy az ember mit vár az élettől és mennyi teljesül ebből, különösen egy másik ember oldalán. A nagy érzelmek előbb-utóbb lecsillapodnak és más dolgok kerülnek előtérbe egy kapcsolatban. Igazságtalan a helyzet, hogy dönteni és választani kell. Igazságtalan, de megvan benne a humor, ami mentén működik az egész cselekmény. Igazából ahol nem humoros, ott egy kicsit leül és unalmassá válik. Az elején nagyon intenzív, aztán újra és újra magára talál.
Humor, dráma, romantika és konfliktus. Az Örökké veled? nagy erénye, hogy bár vicces, egyáltalán nem a halálból csinál viccet, hanem az azzal kapcsolatos hiedelmekből és felesleges gondolatokból (túlagyalásból). Furcsa ezt így leírni, de mivel mindenkit érint, könnyű azonosulni a szereplőkkel. Mindannyian veszítettünk már el számunkra kedves és fontos embereket, mint ahogyan mindannyian hoztunk már meg visszavonhatatlan és megmásíthatatlan döntéseket. Megbántunk dolgokat, amiért megtettük és megbántunk dolgokat, amiért nem tettünk meg. És igen, mindannyian meghalunk és nem tudjuk, mi van utána. Esélyes, hogy nem egy olyan hely, amit mi választottunk és az örökkévalóságig a naplementé(ke)t kell néznünk. Azzal persze kiegyeznék, ha legalább 7/10-es filmeket kéne néznem. Legfeljebb napi 3-at, mert az örökkévalóságban is megárt a jóból a sok. 
