
Ütközések
Egykori rabok és fogva tartójuk találkoznak egy véletlen balesetnek köszönhetően. Kérdés, valóban a Falábút találták-e meg és ha igen, mit tegyenek vele. A többszörösen díjazott, hazája politikai és vallási vezetői által kevésbé kedvelt Dzsafár Panahi ismét bebizonyítja, hogy néhány ember sorsán keresztül egy egész rendszert lehet bemutatni és leleplezni. A Csak egy baleset a Nürnberg töredékéből készült és ugyanúgy az elszámoltatás mikéntjével foglalkozik, csak éppen nem hollywoodi módon. 
Shiva éppen egy esküvői párt fotóz, Golrokh a menyasszony egykoron ugyancsak velük együtt raboskodott. Mivel még így sem biztosak a dolgukban, felkeresik Hamidot, aki talán meg tudja mondani, hogy tényleg a Falábú fekszik-e megkötözve a furgon hátuljában. Így vágnak neki a kietlen sivatagnak, ahol Vahid már ki is ásta a sírt, de vajon képesek lesznek meghozni a döntést, szembesítik Ekbalt a bűneivel, majd elveszik az életét?
A legfőbb kérdés az, ha sikerül minden kétséget kizáróan megállapítaniuk a férfi személyazonosságát, hogyan tovább. Korábban valamennyiük szemét bekötötték, ezért nem tudják, hogyan nézhet ki vallatójuk a valóságban, ám járásának jellegzetes csoszogó hangja kitörölhetetlen nyomot hagyott bennük. Ugyanakkor egyikük sem gyilkos. Forr bennük a düh, hatja őket a bosszúvágy, de egy embert nem tud bárki csak úgy megölni. 
A rendszer működését jól példázza, hogy ez a háborúban megnyomorodott embert is képes szorongást, félelmet kiváltani belőlük, akit, ha életben hagynak, az elrablása biztosan nem marad megtorlás nélkül. Ha megölik, attól a dolgokat még nem lehet meg nem történté tenni. Csak átmenetileg fognak megnyugvást találni, már ha fognak, mert Ekbalt keresni fogják, ez nem kérdés, a nyomom pedig hozzájuk vezetnek. 
Dzsafár Panahi szokás(a) szerint néhány ember történetén, konfliktusán keresztül mutatja be azt a rendszert, ami ellen most fellázadtak, persze a forgatás idején ezt legfeljebb még csak sejthette. A rendszer kiszolgálói és haszonélvezői, illetve a rendszer üldözöttei és áldozatai között látszólag nincs nagy különbség, dolgozó, családos, élni és boldogulni akaró emberek.
A Csak egy baleset kevés szereplővel és néhány helyszínnel mutat be egy rendszert az egyes karakterek személyes drámája, a visszaemlékezések, párbeszédek, interakciók, motivációk, érzések és gondolatok révén, de a humort sem nélkülözi. A furcsa társaság gyanús viselkedése felett némi pénzért vagy ajándékért szemet hunyó idegenek az országban uralkodó mérhetetlen korrupciót reprezentálják, ami sokkal fontosabb, mint a hivatás, a hit vagy a meggyőződés, ugyanakkor arra is láthatunk példát, hogy az elnyomó rezsimek sem képesek eltüntetni az empátiát és az emberséget a világból.


