Földszint, rendező, vágó: Reisz Gábor, forgatókönyv: Schulze Éva, Reisz Gábor, dramaturg: Reisz-Varga Zsófi, operatőr: Becsey Kristóf, hangdesign: Stefano Grosso, zene: Kálmán András, Reisz Gábor, producer: Berkes Júlia, Andrea Romeo, Petrányi Viktória, Mundruczó Kornél, szereplők: Tompa Ádám, Gazsó György, Józsa Bettina, Crespo Rodrigo, Rusznák András, Znamenák István, Bacskó Tünde, Tímár Éva, magyar-olasz filmszatíra, 107 perc, 2026., Bemutató dátuma: 2026. október 1. Forgalmazó: Cirko Film 16 éven aluliaknak nem ajánlott!
Négy emelet boldogság avagy merre is az amerre
A Földszint jó cím, több rétegű összegzése a tehetetlenségnek. Reisz Gábor nemzedéke egyik legérzékenyebb tehetsége, aki meglehetősen jól beszéli a társadalmi szatíra nyelvét, ám érezhetően mással szeretne már foglalkozni. Karakterei egy korszak jellegzetes alakjai, amelyeket most még sematikusnak érezhetünk. Filmjének valódi értékét ezen korszak elmúltával lehet majd biztonsággal megállapítani.
Liftes házban a a legnehezebben eladhatók a földszinti lakások, s filmbeli házunk agilis közös képviselője éppen azon mesterkedik, hogy iszonyatos költségekkel felvonót építtessen. Na, nem a lakók, hanem a saját érdekében, hiszen ő él legfelül. A feleségével, Verával (Józsa Bettina) az ominózus földszinten lakó, a ház ügyeitől magát távol tartó Méhn Kristóf (Tompa Ádám) feltehetően jóval a munkálatok befejezése után értesülne a lift elkészültéről, ha a telefonja be nem esne a beépített szekrény mögé. A férfikorú, ám bénázásaival a kamaszkorát messze túlnyújtó festőművész már leszámolt azzal, hogy alkotásaival foglalkozzon. Képeit a pincébe zárta, ambícióit eltemette, banktisztviselőnek állt. Munkáját unja és utálja, de mert precíz, bosszantják a szamárfüles ügyiratok (spoiler: ezen igényessége a későbbiekben perdöntő erejűvé válik). A szekrény mögött ugyanis jókora feketepenész-telepre talál, s ekkor valami elpattan benne. A tettek mezejére lép, s új, agilis énjét erősíti, hogy Vera bejelenti, babát vár. Kristóf karakterével nehéz menni, mind bénázásában, mind újsütetű tettrekészségében irritáló, ami határozottan jót tesz a filmnek.
Vele ismerjük meg a lakókat, e napjainkra oly jellemző karaktereket. „A ház lelke” a film beszélő, hangulatfestő karakterneveinek talán legszebbikét viselő Posszauer Antal (Gazsó György lenyűgöző, ahogy mindenki más is, ami Bartsch Kata casting director kitűnő munkáját is dicséri). A besúgást is dolgának tartó kádári kisember afféle házmester-szerepet kreált magának, s mérhetetlen alázattal és intenzitással nyal támogatja Nyárréti Balázst (Crespo Rodrigo), a ház jól fésült kiskirály közös képviselőjét. Ők ketten az idős Matiznét (Tímár Éva) tartják a haladás kerékkötőjének, minden baj okának, mert mindenbe beleköt. A hölgy ugyanis érteni akarja, mire megy a közös költség, s mivel magyarázatot nem kap, nem is fizet. A békére törekvő lakókat, mint a kedves Kolozsváriné (Bacskó Tünde; őt az áttörését jelentő Bróker Marcsi előtt már a Magyarázat mindenre című Reisz-filmben is láthattuk) a lakógyűlésre műgonddal sütött fánkjaival együtt semmibe veszik, szavai a csatazajban mintha el sem hangoznának.
Kristóf riasztja rég nem látott, gyakorlatias építész barátját, Furnyák (ismét remek név) Danit (Rusznák András) is. Neki sikerül, ami hősünknek nem: az ő hívását fogadja Urál Pál (Znamenák István), a város legjobb penészirtója. Sokra nem mennek vele, a szaki szokásosan mattrészeg. Nyárréti felséges színe elé kerülve Kristóf csakhamar tisztába jön a Nagy Ember legfontosabb vonásaival: snájdig, minden hájjal megkent, képzavaroktól hemzsegő, ügyes szövegű szemfényvesztő, akit lehetetlen holmi konkrétumokkal a „valóság sarkaiba” szorítani. Akkora készlete van semmitmondó rizsából, hogy nincs az a kitartó ügyet intézni akaró, akit ne tudna lefárasztani. Rögtön beveti másik hatásos fegyverét, amit ő megegyezésnek nevez, de nem egyéb közönséges zsarolásnál: ha Kristóf hozzájárul a liftépítéshez, majd odahat, hogy az a kis penészke is eltűnjön.
Frissen aktivitása erejére ébredt hősünket azonban nem ejtették a feje lágyára, már tudja, hogy a ház falai repedeznek, s pincétől a 4. emeletig rejtélyes vizesedések keserítik a lakók életét. Nyárrétinek szemlátomást bejöttek a megfelelően alkalmazott hatalomtechnikai eszközök hízelgéstől a tönkretevésig: az egész – a saját szellemi nívójának megfelelő – luxussal berendezett felső szint az övé. A falán nem mellesleg ott lóg Kristóf egyik képe, épp úgy önhatalmúlag elforgatva, ahogyan Nyárréti a valósággal bánik.
Reisz Gábor negyedik nagyjátékfilmjén meglátszik, hogy mindössze húsz nap alatt, rendkívül szűkre szabott költségvetéssel készült. A forgatókönyv, a karakterek sikerültebbek is lehettek volna, ha jut idő a finomításra. A végeredmény így is jól nézhető lett, amit a már említett színészi játék kiválóságának és a szereplőválogatás telitalálatainak köszönhetünk. Amit látványban (operatőr: Becsey Kristóf) bele lehetett tenni, az nagyon ott van. A különösebben nem nagy összegbe kerülő úgymond apróságok is sok mögöttes értéket adnak a néhol fölöslegesen elkalandozó (Saci karaktere), máskor talán túlságosan elnagyolt és kiszámítható cselekménynek.
A kitűnő Tasnádi Zsófia látványtervező finoman utalásos production design-ja azonban olyan apróságokban is tetten érhető, mint hogy Kristófék falán Vajda Lajos egyik legszebb rajzának reprodukciója látható. A hasonló ötletek jótékonyan elmélyítik, meghosszabbítják a jelentéstartományt. Az anyagiakkal és az energiákkal való takarékosság érdekében számos jelenetet két kamerával vettek fel, s a büdzsét közösségi finanszírozással is igyekeztek kipótolni.
A Földszint világpremierjén, a velencei fesztiválon a Magyarázat mindenre 2023-as sikeréhez (Horizont szekció, legjobb film) hasonlóan az aktuálpolitikai mondanivalóra élesedett a figyelem. Ezt akár természetesnek is vehetjük. Azt azonban, hogy a honi kritika szinte kizárólag a politikai szálat látja elsődlegesnek, sajnálatosan elnagyoltnak tartjuk. A film és alkotója közéleti Prokrusztész-ágyba szorítása, amely szinte kizárólag azt látja Reisz új filmjében, hogy hőse „felébred a NER-Mátrixból”, a jelentéstartomány java részét figyelmen kívül hagyja. Nem mellesleg festőművész, és nem „kiégett, középkorú bölcsész”(!), ami talán nem egészen mindegy.
A film a 22. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon így is elnyerte a Zukor Adolf-díjat, s még szép karrier várhat rá. Reisz tehetsége és érzékenysége azonban a kezdetektől ennél többet ígér. Már elsőéves SZFE-s vizsgafilmje (Jót és semmit, 2007) képes volt megmutatni, milyen, ha életek mennek a szemétbe, s drámai erővel figyelmeztetett arra, marad-e utánunk valami. Filmjei zenéjét már akkor is ő szerezte; a Földszinthez Liszt Ferenc II. Magyar rapszódiáját dolgozta át Kálmán András zeneszerzővel.
Dramaturgiailag a legnehezebb a szatirikus, de realista vonal és az allegorikus jelentésréteg összefésülése; a Földszint így lett középút szerzői és műfajfilm között. Szintézist próbált létrehozni két énje, a VAN-ban és a Rossz versekben megismert teszetosza főhősei és újabb, tudatosabb énje között. Az ütőképes stáb együtt van, várjuk a folytatást.
A címben megidézett Herskó János Két emelet boldogsága (1960) hasonlóan egy kor keresztmetszete volt. Valódi értékét az is jóval később nyerte el, amikor keletkezésének korszaka lezárult, és fontossá vált az összegzése.
