Ali G: Ki lenni én? (Ali G: Who Iz I?), Rendező/forgatókönyvíró.: Sasha Baron Cohen Fsz.: Sasha Baron Cohen, Morgana Robinson, Finley Foxworthy, Alpha Miknas, S angol-amerikai vígjáték, 89 per, 2026 (16) Prime
Amerikába jöttem, mesterségem címere: divatból kiment rapper
Wicked! Sasha Baron Cohen sokszor mutatta meg a világnak moziban és a tévében egyaránt, hogy a képmutató felszín alatt miben is élnek az emberek. Ali G karaktere hosszú szünet után kapott egy újabb egész estés lehetőséget, ami összességében sajnos felejthető streamingtartalom lett.
Ali G, a magát fekete rappernek képzelő angol suttyó visszatért a reflektorfénybe, hogy egy új, teljesen megváltozott világban próbáljon sikeres lenni. Elsőként 1998-ban a kizárólag az Egyesült Királyságban leadott „The 11 O’Clock Show” műsorban bukkant fel a Sasha Baron Cohen által kitalált és eljátszott karakter, majd a sikert követően a 2000-es évek legelején saját műsort kapott „Da Ali G Show” címen. 2002-ben egy fikciós játékfilm is forgott, amiben olyan nagy nevek is szerepeltek mint Martin Freeman, Charles Dance és Michael Gambon.
Azonban a folyton füvező proli figuránál sokkal sikeresebb lett Borat, így Ali G egy kicsit a feledés homályába került. A Cohen által alkalmazott szkriptelt dokumentarista szatíra műfajában Borat és Brüno karaktere kinőtte magát, így az utóbbi években megpróbált teljesen új személyiségeket kitalálni, hogy azokkal állítson görbe tükröt a világ felé. Ezt még a kazah riporter legutóbbi felbukkanásánál is kénytelen volt alkalmazni, mivel talán még Észak-Koreában is ismerték a bajszos tévést.
Cohen most gondolt egy merészet, és nagyjátékfilmes rendezői debütálásában visszahozta Ali G-t. Mivel nem akarta álcázni őt, inkább egy fazonigazításra küldte, így most sokkal inkább tűnik Bob Marley nemhivatalos reinkarnációjának. Ez az Ali G éppen apaságra készül, pénztelen, így megragad minden lehetőséget, például egy ősrégi szerződési ajánlatot az USA-ból. Tehát hősünk és terhes barátnőjével átutazik az Atlanti-óceán másik oldalára annak reményében, hogy ott majd hamarosan milliomos lesz belőle. Mondanom sem kell, hogy semmi sem úgy történik, ahogy azt eltervezték. Ali G hamar nemkívánatos személyiség lesz a liberális körökben, amiből csak a szélsőjobbosok tudnak neki kiutat mutatni.
Cohen a karaktereivel már a kezdet kezdetén célzottan provokálni akarta azokat, akik véleménye szerint nem őszinték, arrogánsak vagy tudatosan hazudnak a saját érdekükben, és jobb színben akarják feltüntetni magukat, mint amilyenek valójában. Maga Ali G is így kezdte az álinterjúi során, aztán Borat és Brüno karaktereivel szintén ezt tette, picit más oldalról közelítve. A különbség az, hogy az utóbbi két figura a maga világában intelligensnek és kompetensnek mondható. Borat legfeljebb nyugaton botladozik, de a saját országában ő hős. Brüno meg kizárólag a másságával lóghatott ki.
Ali G hozzájuk képest viszont szimplán csak nincs képben semmivel, sokkal fárasztóbb poénokkal üzemel, és ami működik egy hetente előadott szkeccsben, az másfél órában lelohasztja az egyszeri nézőt. Úgyhogy Cohen új filmje ezen a téren rendesen kikezdi a nézőt. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne néhol vicces, ám nagyjából minden ötödik poén ad okot a mosolygásra. És ami működik, azt is hajlandó a végtelenségig nyújtani. Ali és a barátnője közti jelenetek is inkább csak úgy vannak, hiányzik kettejük közt a kémia. Ugyanakkor ki kell emelnem a film közepén található AI jelenetet: nem gondoltam volna, hogy ezt leírom, de tény, hogy Cohen megcsinálta az első mesterséges intelligenciával megalkotott képsort, aminek a létezése teljesen indokolt és nem mellesleg még nagyon szórakoztató is.
Ez a kis jelenet azonban önmagában nem menti meg az összességében erőltetett komédiázást. Viszont itt van nekünk az a bizonyos görbe tükör, amiben láthatjuk, milyen is ma az USA. Persze sokaknak nem lesz meglepetés, már a Borat film rodeós szekvenciája is megmutatta, micsoda indulatok lapulnak arrafele az emberekben 2006-ban, vagy ott van a Brüno ketrecharcos pillanata, amikor a homofóbia alakul át agresszióba, de amit itt láthatunk, az egészen szörnyű és félelmetes.
Ezen jelenetek erejét sokszor tompítja a tahó humor, valamint a túlmagyarázós, felesleges narráció. A film erősségét még mindig az adja, ahogyan Cohen 55 évesen is bátran belemegy ezekbe a veszélyes és nagyon provokatív szituációkba. Mindezt pusztán azért, mert csak így tudja leleplezni az emberek álszentségét. És itt megkapják a liberálisok, a szélsőjobbosok egyaránt a maguk fürdővizét. Bárcsak ezt egy új karakterrel csinálta volna meg, mert így sajnos van egy fárasztó érzete a mozinak, és az a pár valóban erős pillanat legfeljebb gyenge közepesre tudja felhúzni a végeredményt.
Az viszont tényleg bámulatra méltó, hogy itt van nekünk egy egyetemet végzett angol fickó, aki életét kockáztatva a nézők szórakoztatására és sokkolására, és lassan már három évtizede húzogatja az oroszlán bajszát.
