Ál-könnyező Palma
DVD-megjelenés: 2009. szeptember 3.
Brian De Plama-nál hullámzóbb teljesítményű rendezőt elég nehéz lenne találni. Egyszer csúcsokat hódít meg és stílust teremt olyan filmekkel, mint a Scarface vagy a Femme Fatale, aztán tökön rúgja magát miközben a hollywoodi mainstreamhez próbál dörgölőzni (Mars mentőakció). A Cenzúrázatlanul ez utóbbihoz húz inkább, miközben mindent megpróbál, hogy érzelmeket passzírozzon ki nézőjéből. Irak, katonák, erőszak, ösztön, adrenalin, leszakított kéz, bazmegolás és lezárásként síró katona. “Íjnye, de jó kis koktélt kevertem ide nektek gyerekek. Gyertek, komáljátok!” – szólt a nagy Palma, aztán hátradőlt székében és várta az ovációt.
Ami azonban elmarad(t), tekintve, hogy az áldokumentarista stílustól, a szenvedő és zavarodott katonákon át egészen az Amerika fikázásig egy csepp nem sok, annyi eredetiséget sem sikerült belevinni filmjébe. Rövidre húzta mondandóját, talált egy egész hiteles negatív karaktert, és megpróbálta az egészet ráültetni a jenkik és az egész világ háborúellenességére. Csak közben született vagy tíz olyan film (pl: The Hurt Locker, A királyság, Gyávák és hősök, Kiadatás), ami dettó ugyanezt a tervet próbálta vagy éppen próbálja beteljesíteni kicsit más – de talán azért hatásosabb – eszközökkel.
A Cenzúrázatlanul első sorban nem elég tökös ahhoz az életúthoz, amit szántak neki. Inkább éreztet, mint mutat, inkább erőlködik, mint határozottan belevág és inkább manipulál, mint őszintén mesél. Pedig alapanyag lett volna, hiszen anno tényleg megerőszakoltak egy (?) iraki csajszit, és alaposan helybenhagyták egész familiáját. Ha mindezt Palma ugyanolyan lendülettel és ötletorgiával viszi vászonra mint Charlie sztoriját a Carlito útjában, akkor valóban cenzúrázatlan anyagot kaptunk volna, így azonban ez a film sem lesz más, mint egy újabb haszontalan DVD a demokrata veteránok polcán.
No Comment