Már hónapok óta szervezem, múlt pénteken végre összejött. Spielberg Oscar-díjas speciális effektus mágusa, Scott Farrar ebédre invitált az Industrial Light & Magic San Francisco-i főhadiszállására. Az ott töltött három és fél óra megérte az ellógott munkanapot.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez nem az első, hanem kb. a negyedik látogatásom az Industrial Light & Magic/Lucasfilm Presidio negyédben található főhadiszállásán. Az egyik barátom ugyanis a LucasArts-nál dolgozik animátorként, legutóbb az utolsó pillanatban ejtett Indiana Jones játékon, most pedig épp az új Star Wars game-en ügyködik. Egy szó, mint száz, Stannek hála, már a főbb látványosságokat (eredeti Darth Vader-kosztüm, R2D2, Storm troopers-jelmezek, Yoda, E.T., Szellemirtók-figurák, Jurassic Park-os dinó szobrok stb.) már behatóan megvizsgáltam es halálra fotóztam. Viszont, akárhogy is nézzük, egy hatszoros Oscar-jelölttel és egyszeres Oscar-nyertessel végigsétálni az ILM concept art-okkal, Lucas magángyűjteményéből származó antik filmposzterekkel teli folyosóin mégis új volt.
 |
Dél előtt néhány perccel érkeztem az ILM-hez, Scott utasitásai szerint leparkolva a vendégparkolóban. A bejelentkezési procedúrán már átmentem néhányszor (nyilatkozatok aláírása, hogy inkább a sír, minthogy elmondjam, mit láttam-hallottam), de most meglepően gyorsan ment. Scott Farrar neve hallatán a portás gyakorlatilag fél perc alatt kinyomtatta a belépőm, s Scott már az ajtó másik oldalán várt. A látogatást egy “Család és barátok” számára készített filmklippel kezdtük, amelyben a legutóbbi ILM-filmekből komplexebb jelenetek voltak kockánként rétegekre lebontva, ezzel szemléltetve hogyan készültek. A Transformers 2., a Star Trek és a legújabb Harry Potter kulisszatitkaiba tekintettem így bele, miközben Scott magyarázta a fülembe, hogy az ő csapata pontosan mit csinált a filmeken. (Az új Harry Potterben például a barlangjelenetet a végén.) A filmösszeállítás végén a jövő nyáron bemutatásra kerülő filmek trailerjei következtek, többek között Shyamalan The Last Airbenderje, amelyről szintén megtudtam egy-két kulisszatitkot (sajnos a részleteket ki kell hagynom, ha nem akarom hogy Lucas ügyvédei holnap az ajtómon kopogtassanak).
  |
A filmklipp után következett a tényleges stúdiótúra, előbb Scott saját irodája, majd a saját csapatának bemutatásával. Az ILM-ben kockairodáiban általában sötét van, hogy az animátorok jobban lássák a nagy képernyőket, amin dolgoznak. Így félhomályban ismerkedtem meg a srácokkal, akik a Transformers 2 trükkjeit csinálták, az Iron Man 2 set designerével és a Harry Potter trükk-animátoraival. A folyosón sétálva ellenálltam a kísértésnek hogy a 22 milliomodik fotót is ellőjjem E.T.-ről, s inkább Scott magyarázataira koncentráltam. A filmográfiája maga a speciális effektus filmtörténet, így magától a mestertől hallhattam, hogyan készített bizonyos jeleneteket A Jedi visszatérben, A múmiában, A Die Hardban, a Vissza a jövőbe 2 és 3-ban, a Selyemgubóban, a Minority Reportban vagy épp a Jurassic Parkban.
  |
A stúdió körutat ebéd követte a Lucasfilm éttermében, ahol sushizás közben Shyamalanról, Michael Bay-ról, JJ Abrahamsről és Spielbergről beszélgettünk. Vagyis inkabb Scott anekdotázott, s így egy idő múlva kezdtem hozzaszokni, hogy a “Ron (Howard) azt mondta” vagy “Steve (Spielberg) szerint” szófordulatok totálisan normálisak Scott világában. Épp az ebéd végénél jártunk, amikor Scott megbökött egy “nézd, nem is tudtam, hogy ma itt van George” megjegyzéssel. Az ebédlő másik végében egy mélyen gondolataiba mélyedt, baseball sapkás George Lucas csörtetett keresztül.
Az ILM-ben töltött fél nap gyorsan elszaladt, s bár még az ILM boltba is bekukkantottunk, ahol hosszasan próbálgattuk az Indy kalapokat (Scott azt mondta, ő maga nemigen jön be ide, mivel ha vége a munkanapnak, inkább már nem reklámozza, hogy hol is dolgozik), s mivel én már legalább öt Lucasfilm bögre tulaja vagyok, szintén csak nézelődtem. Scott a főépület előtti Yoda szobornál vett tőlem búcsút, s meg arról sem feletkezett el, hogy a parkolójegyem érvényesítse. A pénteki forgalomban hazafelé araszolva a 101-es autópályán végiggondoltam az egész látogatást, s a morcos, csúcsforgalommal küzdőkre rá sem hederítve hazáig mosolyogtam.
No Comment