Ha az ember házasságban él, kénytelen kompromisszumokat kötni, úgy mint lehet kedden BL, vasárnap meg Seria A, de akkor hétfőn és pénteken TV Paprika ezerrel. Így aztán a férfi ha akarja, ha nem, ragad rá valami a szakácsshow-k világából. Én például már felismerem a trolin a raszta Kozit, tudom, hogy Ramsay az, amelyik a meccsen szokott anyázni, hogy Gianni műsora azért nem jó, mert csak magát a főzést nem látjuk, viszont Csiszár Olasz melóját is álmélkodva nézem, igaz, ez utóbbi inkább italomániámnak tudható be, mint a szakácsszakma iránti érdeklődésemnek. Mert ugyanakkor két hete, amikor betegen voltam itthon, kábé azt adtam elő, amit Kásás Tamás a reklámban, a konyhaasztalra tettem a laptopot, a feleségem pedig skype-on próbálta elmagyarázni, hogyan kell rántottát sütni. Egy szó, mint száz, a főzőműsorok egy olyan felkapott műfaj, amit nem feltétlenül kell a realitykkel együtt a médiainkvizítorok máglyájára dobni, például mert még csak a szereplők méltóságának sárbatiprását sem igényli ahhoz, hogy közönséget toborozzon. A millió és egy sorozat mellett pedig ott van A csirke, a hal és a királyrák, ami kb. a főzőműsorok Rocky-ja. A meglepően szórakoztató doksi magyarországi premierje kapcsán írtam a Filmklik-blogba egy szösszenetet, amelyben a hagyományos maffia-filmek tipikus figuráit állítottam párhuzamba a spanyol szakács-klán tagjaival, ezt fogom most jól becopyzni ide a Hetedik sorba annak örömére, hogy a film megjelent DVD-n, illetve a Filmklik.hu-ról is le lehet letölteni.
„A film egy több mint jópofa doksi, nevezik <gasztronómiai thrillernek> is, amelyben egy spanyol mesterszakács, Jesús Almagro és stábja szakmájuk legnevesebb megmérettetésére készülnek, a francia Bocuse d’Or nevű versenyre. A viadal két fő ismérve, hogy a séfeknek a film címében is szereplő alapanyagokból kell kihozniuk a legjobbat, illetve hogy egészen véletlenül ez többnyire a franciáknak sikerül.
A film figuráival aligha találkozhattunk korábban, ha csak nem vagyunk otthon a spanyol szakács-berkekben, mégis mintha régi ismerősök lennének. Remekbe szabott jelenet például, amikor Jesús (aki személyesen is eljött Budapestre a premierre, illetve a díjátadó gálára) és társai körbeállják és kóstolgatják a felkészülés során kifőzött újabb és újabb adag ételeket, és arcukról nem lehet leolvasni, hogy ott most egy ráksaláta sorsáról döntenek vagy éppen emberéletekről. A szakácsok klikkje úgy épül fel, mint valami Cosa Nostra. Először is vegyük ugye a szervezet nagy öregjét, a dont, akinek szavát senki nem kérdőjelezi meg: ő Juan María Arzak. Ott van aztán Pedro Larumbe, akinek jéghideg pillantásától megáll az ember kezében a fakanál: mint egy megőszült Chazz Palminteri. Jön aztán kedvencem, Alberto Chicote, a rekedt hangú nagydarab séf, mellék- de kihagyhatatlan szereplője a történetnek: gyakorlatilag Joe Viterelli pepitában. És természetesen a főhős, Jesús Almagro, akihez hasonlóan sokat mondóan, fejet picit megdöntve hallgatni, aztán kivárva a megfelelő pillanatot ellentámadásba lendülni talán egyedül Robert De Niro képes, bármelyik szerepét is citáljuk ide.”
){kind=link}
No Comment