Rio / Halálos iramban: Ötödik sebesség
Hollywood megtalálta magának a várost, ahol a gigantikus Jézus figyel minden lépést, a közvélekedés szerint minden sarkon megy a risza, a bossa nova ritmusára dobog a szív, és ha nem szereted a focit, ne csodálkozz abrigar, ha a környezetedben az arcokra fagy az a bizonyos életigenlő mosoly. Pár hete egy jópofa papagáj tanult meg repülni a copacabanai és az ipanemai strandok feletti légáramlatokban, most meg muszklis macsók kerülgetik a favellák nyomornegyedeit puccos, megfújt verdáikkal. Go to Brazil?
Végül is tőlem aztán… Nincs ezzel semmi baj, főként, ha olyan a virtuális turisztikai élmény, mint a Rióban, ahol a szokásos tündibündiségeken kívül (értsd: kedves állatok, meg nem annyira kedves, de vicces állatok, az angolban menő szinkronhangok, akik énekelnek) kellemes mozgóképeslapot is adnak a jegyért. A bérből és fizetésből moziba járó ember olyan részletességgel kapja arcába a brazil életérzést, hogy egyből rohanna haza pakolni, s húzna el karneválozni. A Blue Sky ezidáig Jégkorszakban ragadt szakemberei tök ügyesen kerülték ki a „Hogyan találjunk fogást a Pixaron” kérdést, egyszerűen úgy döntöttek, hogy 3D-ben lemásolják Rio de Janeiro szebbik felét, de komolyan, még az utcakő mintáját is, aztán megpörgetik felette az egzotikus állatvilágot. Soha rosszabb (és biztonságosabb) idegenvezetést.
Most meg itt van Vin Diesel és Paul Walker, az ötödik részben hajtják szét a kocsikat, éppen Rióban, 3D-s szemüveg és láthatóan kevés digitális trükk-tunning nélkül. De 130 percig! 130 percig! Nem nagyon értettem, mi tartott benne ilyen sokáig, sőt az az érzésem, hogy maga a stáb is kínlódott a játékidő hosszabbításával: egyrészt kis túlzással olyan hosszú és nulla túlzással olyan nyálas a végén a happy end, mint A Gyűrűk Urában, másfelől meg mintha ők sem értették volna, miért kell egyáltalán itt történettel meg dialógoknak becézett klisébüfikkel bajlódni – elvégre ez a frencsájz nem arról szólt mindig, hogy Diesel (ha éppen benne van az epizódban, most benne van), csúnyán néz balra, még csúnyábban jobbra, nem jön semmi, vagy jön, teljesen mindegy, padlógáz és hadd szóljon, csikorogjon, robbanjon? De bizony, erről. És nagyon nem arról kéne, hogy műmájer hülyeségeket mondunk, meg heist-filmeset játszunk, korrupt rendőrökről hadoválunk – aztán a végefőcím előtt meg összejövünk egy helyi rendőrjánnyal, aki igazából csak a brazil bűnözőkre van kiakadva, az amcsik jöhetnek keblére. Mert ők olyan emberségesek. Jujj.
És miközben várost nézünk halálos iramban, a látványosságokra annyira már nincs időnk, esetleg egyszer, kétszer, tizenkétszer megfordulunk a Jézus-szobor körül, meg a favellákat is megmutatjuk, hogyaszongya bádogvárosban nehéz az élet, és egyetlen drogbárókegyetlenlelketlengyilkos akarja magának az egészet. Szóval, ami a papagájoknak maga az éden, Dieselnek meg a kórosan izzadós Dwayne „Már Nem Rock” Johnsonnak csak kulissza, ahol lehet rosszalkodni. Egy város, ahol izé, még egyszer mondom, korrupt rendőrök vannak. És egy bazi nagy Jézus-szobor.
No Comment