Bud Spencer: Különben dühbe jövök – könyvkritika


Bud Spencer: Különben dühbe jövök

A sovány Bud

Születhetsz hat kilóval e világra, az korántsem garancia arra, hogy nagy dolgokra is vagy hivatott. Carlo Pedersoli nápolyi gyerekként végképp, de filmsztárként sem gondolhatta, hogy személye az ezredfordulón túl olyan kultusszal bír, minek hatására egyesek a képmását tetováltatják testükre.
Megérte azt a kort, mikor az ikonok lapozható formába mentik még élő emlékezetüket, így két profi íróval megerősítve tollba mondta, mit hagyott a széles háta mögött az elmúlt nyolcvan esztendőben. Átnyálazva a képgalériával alig 190 oldalt, ez azonban inkább bizonyul egy vézna tinédzser naplójának.

Az „Eszem, tehát vagyok.” filozófiai mélységekbe bocsátkozó, olvasmányos, ám itt-ott feleslegesen leragadó biográfia, egy életimádó reneszánsz emberről árulkodik. Sportoló, pilóta, énekes, zeneszerző, a hétköznapokban csupán háromszor osztotta a pofonokat. Manapság egy szeretnivaló öreg medve, aki valóban elszomorodik, ha lekési a „vörös pecsenyézést” a „legkisebbik” (190 centis) unokájával. Nehéz elképzelni cigivel szájában melegítő nyegle úszóként, ki egykoron 1 perc alatt teljesítette a 100 métert gyorson.

Bár neves producer apóssal bírt, mégis a szükség vitte először a filmgyárba. Hol látta, amint Anthony Quinn virágágyást ültettetett a lakókocsija köré, Lee van Cleef többnyire iszákos pojácaként hőzöngött, Eli Wallachnál felkészültebb színésszel kevéssel találkozott. Első nagyobb szerepéhez csupán szakálla, angol és lovagló tudása hiányzott, ennek ellenére alkata miatt megkapta.

Legendás párosukról, és Terence Hillel való barátságáról szégyellni valóan keveset mesél, holott a rajongók ebből reméltek egy szekérderékre valót. Egyedül azt árulja el, ha Pete Martell nem töri lábát a barátnőjével folytatott hajcihőben, bizonyára más irányt vesz karrierjük. Saját kvalitásairól szerényen nyilatkozik: „negyven év után végül valaki színészt csinált belőlem” (Dalok a bordélyházból, rendezte Ermanno Olmi, 2003.).

Mario ha éppen arra jár mindig beugrik Carloékhoz egy vacsorára.

Azért az összkép feltűnően patyolat tiszta, sehol egy paca az ünneplő ruhán, egy kósza csajozós sztori, csak ötven esztendeje imádott nej, rövid politikai kitérőjéről Berlusconi oldalán bőszen hallgat, pedig ettől még filmjeit unokáinknak is mutogatni fogjuk.
Egy dolog azért még furdalja az oldalamat, vajon mit gondoltak azok a spanyol szülők, akik fiúkat Bud Spencer Perez néven anyakönyvezték, ráadásul még azt is hagyták, hogy színészi pályára lépjen?

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Rio! De jó!
Következő cikk A hetedik sor közepe vírusvideó

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..